Hypocrisy és tömeges hallucináció a Cvetličarnában (2026)

foto: ALEŠ PODBREŽNIK 2026
0 240

Hypocrisy / Vomitory / Vreid / (az Abbath nem lépett fel)
2026. április 17., péntek
Ljubljana / Cvetličarna / Szlovénia


A Hypocrisy, a svéd death metal legendái idén április elején új európai turnéra indultak, amelyet „Mass Hallucination Tour” névre kereszteltek. A zenekart 1991-es megalakulása óta az extrém metal világszíntér egyik legfontosabb alakja vezeti: Peter Tägtgren énekes, gitáros, a banda motorja. Az utóbbi években a mester inkább másik zenekarára, a Painre koncentrált, amely globálisan nézve kereskedelmileg jóval jövedelmezőbbnek bizonyult, de hát mégis. A gyökér az gyökér. És nemcsak Peter, hanem a brutális metal szférák hívei is pontosan tudják, honnan indult a nagyra becsült zenész és producer, és mi az ő első szerelme – a Hypocrisy.

Hogy a turné minél vonzóbb legyen, a Hypocrisy három olyan zenekart hívott magával, amelyek egészen biztosan több mint izgalmasak. Ott volt a black’n’roll norvég mesterei, a Vreid, amelyet a szlovén klub- és fesztiválszíntér a zenekar 2003-as megalakulása óta többször is vendégül látott, csakhogy az utolsó szlovéniai koncertjük óta 11 év telt el. Aztán a kultikus svéd death metal-darálók, a Vomitory, akik nálunk ritkán léptek fel, és végül az a fellépő, amelynek a turné koncertjeire még egy adag kíváncsiskodót kellett volna becsalogatnia: a norvég Abbath, amelyet az Immortal egykori tagja, a polgári nevén Olve Eikemo vezet, akiről a zenekar a nevét is kapta. Hmm,…. Abbath szaltó mortáléja a Metaldays fesztiválon 2017. július 26-án felejthetetlen marad. Talán csak Jelinčič 2022-es tévés produkciója ér a nyomába. Szóval az istentelen romlottság extrém durva csomagja odüsszeiája során Ljubljanába is benézett!

A helyszín pedig rendesen megtelt. A Cvetličarna majd’ szétrepedt. Már amikor 18.40-kor a Vreid berontott a színpadra – sokaknak ez volt az este csúcspontja, hiszen egészen sajátos hangzást művelnek, ami a sajátos ízlésű rajongókat vonzza –, érezni lehetett, hogy a Cvetličarna hamarosan maga az ördög otthona lesz. A Vreidnek nem jutott sok idő, alig több mint fél óra. Így nem sokat beszéltek, inkább lelkesen játszottak. A kvartett Ljubljanába is elhozta legfrissebb stúdióalbumát, a „The Skies Turn Black”-et: egy rövid intró után rögtön a Kraken kislemezzel nyitottak, valahol a szett közepén jött a címadó dal, a vége felé pedig még egy új szerzemény, a From These Woods. A kvartett remek formában van, 2010 óta változatlan felállásban játszanak, ráadásul három alapítótaggal, akik között nincsenek titkok. A „motörheadesített”, ritmikusan vibráló lendület, amely fölött jéghideg black metal retorika magasodik, kiválóan megfogta a közönséget. A banda rövid idő alatt sajátos, hipnotikus hangulatot teremtett, és összeszokottságával lenyűgözte a publikumot. A tényleg régi dalok közül már a szett első felében elővették a Pitch Black-et a második, „Pitch Black Brigade” (2006) albumról, a műsor maradékát pedig az Into the Mountains („Wild North West”, 2021) és a záró, „Lifehunger” (2018) címadó dala töltötte ki. Kár, hogy többre nem maradt idő.

A Vreid után a svéd old school death metal veteránjai, a Vomitory vették át a színpadot. A még a nyolcvanas években alakult zenekar épp ezen a turnén adta ki új stúdióalbumát, az „In Death Throes”-t. Mire Ljubljanába értek, az új lemez pontosan egyhetes lett. A Vomitory kvartett, amelyben az alapítótagok közül ma a két testvér, Urban Gustafsson dobos és Tobias Gustafsson gitáros játszik, a felállást pedig Erik Rundqvist basszusgitáros-énekes – aki a második album, a „Redemption” óta tart ki a csapatban –, valamint az újonc Christian Fredriksson teszi teljessé, aki 2025-ben vállalta magára a szólógitáros szerepét. A Vomitory ezen az estén bebizonyította, hogy továbbra is kifogástalan old school death metal-gépezet, a könyörtelen brutális pusztulás gépezete, amely a gore diktátumaiba is erősen kapaszkodik. Okádó húsdaráló. A kvartett előadásmódja továbbra is hajthatatlanul kihegyezett, éles és kegyetlen horda. A koncertet egy régebbi számmal, a „Revelation Nausea” album címadó dalával nyitották, bemutattak két dalt a legújabb, „In Death Throes” lemezről is (For Gore And Country és Wrath Unbound), és félhanggal lehangolt, mélyen dübörgő hangolásukkal, lavinaszerű riffkanonádával tarolták le a termet az old school death metal romlottság sorozatával, amelyben sorra jött a Terrorize Brutalize Sodomize, a Rage Of Honour, az All Heads Are Gonna Roll (az előző, azonos című albumról), a Regorge In The Morgue és a záró Chaos Fury. A közönség pedig nyaktörő extázisban tartott a bandával. A sátáni gore-pusztítás adagja egyszerűen álomszerű volt.

Az Abbathnak 20 óra 20 perckor kellett volna színpadra lépnie. Fél kilenc lett. Abbathnak még mindig nyoma sincs. Az extrém metal szférák rajongói közül a gonoszabb veteránok már zúgolódni kezdtek: „Az Immortal-piperkőc megint primadonnát játszik”. Aztán egyszer csak nyolc óra 40 perc lett, amikor az Abbath zenekarának tagjai feltűntek a színpadon, és lehorgasztott fejjel közölték a közönséggel, hogy a ma esti koncert elmarad, mert a főnököt a sürgősségire vitték. Hogy mi volt az ok, máig nem tudni, mindenesetre az Abbath már másnap a németországi Geiselwindben rendesen fellépett. Nagyon valószínű, hogy a mester néhányszor túl mélyen nézett a pohár fenekére, és kidőlt. A lényeg, hogy Abbathszal, mire e koncertbeszámoló sorai születnek, minden rendben van. Hogy valami nem stimmel, arra már maga a színpad látványa is utalt, amely „tágasra nőtt”, vagyis már a főzenekarra várt, és erre utaltak a Tägtgren mikrofonállványára tűzött Hypocrisy-pengetők is. Szóval Abbath Ljubljanában? Hát, majd legközelebb.

A Hypocrisy így már tíz perccel este kilenc előtt színpadra lépett. Az első sorokban forrt a levegő. Fiatal lányok és srácok egész légiói, nyersen, mondjuk úgy, keményen kiöltözve. Lesben állva! Amikor a kvartett elfoglalta a pozícióit, a közönség reakciója egyenesen orkánszerű volt. Tägtgren már rögtön az első dal, a They Will Arrive után a magasba emelte a kezét, és harsányan köszöntötte a publikumot: „Ljubljanaaa!!!”, amivel még több adrenalint pumpált a terembe. A háttérkulisszák a megjelent klipekhez és az albumok tartalmához kötődtek, mindenütt rengeteg füst, hátul sok vörös fény, amely leggyakrabban zölddel és fehérrel keresztezte egymást. Az arcokon semmi. Zúzás és tűz! A dupla lábgép torpedózása a nyerítő, pusztító frazeálással és a nyersen vibráló basszusfutamokkal kombinálva úgy borította el a Cvetličarnát, mintha a helyszínt hirtelen lángnyelvek nyelnék el. Tägtgren hörgése jól bírja, a koncert vége felé is jól tartotta magát. Talán időnként kicsit halkan szólt a keverésben, és néhány szóló is helyenként „alulmaradt” a hangzásban.

Akárhogy is, a banda olyan setlistet hozott, amely amolyan pályafutás-keresztmetszet volt, és a turnén először adták elő az ősrégi Left To Rotot a „Penetralia” (1992) bemutatkozó stúdióalbumról. A műsor fókuszába a negyedik album, az Abducted (1996) is bekerült a Carved Up, a Killing Art és a záró Roswell 47 dalokkal, de más lemezklasszikusok is! Az „Into The Abyss”-t két romboló klasszikus képviselte – már egészen az elején a Fire In The Sky (amely után a banda rögtön olajat öntött a tűzre a második, „Osculum Obscenum” album Inferior Devoties klasszikusával), valamint a koncert második felében a Deathrow (No Regrets). Amikor a banda odacsapta a „The Final Chapter” Adjusting The Sun című dalát, utána pedig a „Hypocrisy” album dühödt srapnelét, a Fractured Millenniumot, világos volt, hogy a koncert forráspontjához közeledünk. A „Virus” album sem maradt ki, a finálé felé a Warpath képviselte, a banda pedig végül a The Final Chapter klasszikussal, majd utána a már említett Abducted-csemegével, a Roswell 47-tel borította végső pusztulásba a Cvetličarnát.

Szóval a banda pontosan azt szállította, amiért a közönség jött. A remek setlist mellé összeszokott, fókuszált és precízen lejátszott előadást kaptunk, Tägtgren és csapata alaposan megmozgatta a nyakcsigolyákat, a közönség látványa pedig – főleg az első sorokban – olyan volt, mintha egy teljes háborús káosz kellős közepébe csöppentünk volna. Egy óra húsz perc! Vége. A svéd death metal iskola ősi adagjának lövése és lövedéke, amelyet igazán remek nézőszám, pokoli energia és csodás kémia kísért a közönség és a zenekar között.

Szerző: Edita Klemen & Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Hypocrisy – setlist:
1. They Will Arrive
2. Fire in the Sky
3. Inferior Devoties
4. Chemical Whore
5. Left to Rot
6. Carved Up
7. Children of the Gray
8. End of Disclosure
9. Killing Art
10. Eraser
11. Deathrow (No Regrets)
12. Adjusting the Sun
13. Fractured Millennium
14. Warpath
15. The Final Chapter
16. Roswell 47


Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik