FLOW: anime-roham az osztrák fővárosban
FLOW
2025. október 31., péntek
Bécs (Wien) / YuniCon – Multiverse Schwechat / Ausztria
Ahh, FLOW… A banda, amelytől minden japanofil, illetve otaku szervezetében beindul a szerotonin, végre a közelünkbe ért, mégpedig a bécsi YuniCon anime-találkozóra.
Ahogy már említettük, a világ anime-szcénájának régi ismerőseiről van szó. Legismertebb dalaik számos híres anime „openingjeként” szolgáltak, de ahogy ezúttal a turné neve, a „Naruto the Rock World Tour 2025” is sejteti, hírnevüket elsősorban a Narutóhoz írt zenei betéteikkel szerezték. Ehhez (ha a Naruto Shippuden és a Boruto változatot is beleszámoljuk) 4 nyitódalt vettek fel.
Kevés japán rockzenekarnak sikerült olyan magabiztosan áthidalnia a szakadékot az anime-kultúra és a szélesebb rockközönség között, mint a FLOW-nak. Az ötfős formáció – Kōshi és Keigo énekesek, TAKE gitáros, Got’s basszusgitáros és Iwasaki dobos – Tokióból érkezik, és az elmúlt két évtized j-rockjának egyik legismertebb erejeként tartják számon. Bár a zenei mag már a kilencvenes években kialakult, amikor a Kōshi–TAKE testvérpár együtt kezdett alkotni, a zenekar hivatalos formáját 1998-ban nyerte el, a felállás pedig az ezredforduló táján szilárdult meg végleg.
A FLOW-t eleinte az alternatív rock, a rap-rock és a pop-punk energiája hajtotta, ami az évek során dallamos, energikus hangzás és rendkívül erős színpadi jelenlét jellegzetes keverékévé érett. Az áttörés nem sokkal azután jött, hogy az indie körökből nagyobb kiadóhoz igazoltak, de az a pillanat, amely a FLOW-t a helyi szintről egyenesen a világ tudatába lőtte ki, mint már említettük, egyértelműen a „GO!!!” kislemez megjelenése volt, amelyet a Naruto animesorozat nyitódalának választottak. Ezzel a FLOW az izgalmas, bombasztikus, „stadionos” j-rock esztétika szinonimájává vált, amelyen anime-rajongók egész generációja nőtt fel világszerte.
A siker nem egyetlen projekttel ért véget. A következő években a FLOW a Naruto és a Naruto Shippuden alá a „Re:member” és a „Sign” című dalokat is szállította, a kultikus Code Geasshez a himnikus „COLORS” és „WORLD END” című számokat, az Eureka Sevenhöz a „DAYS”-t, később pedig a Durarara!!×2, a Boruto, a Persona: Trinity Soul, a Tales of Zestiria the X és számos más sorozat főcímdalait. Ma egy olyan zenei generáció jelképének számítanak, amely az anime-zenét kiemelte a résből, és a globális tudatba emelte – közben pedig ízig-vérig rockzenekar maradtak, hangzásban a kortárs japán és nyugati alter-rock előadókkal is összemérhetők.
Különösen érdekes jelenség a FLOW-n belül a vezetési struktúra. A legtöbb rockzenekarral ellentétben, ahol a vezető szerepe egyértelműen ki van jelölve, a FLOW kezdettől rotációs rendszerben működik. A leader szerepe időszakosan száll át egyik tagról a másikra – Kōshi, Keigo, TAKE, Got’s és Iwasaki előre meghatározott ciklusokban váltják egymást ebben a pozícióban. Ez a rockzenében egyenesen egzotikusnak számító szervezeti sajátosság tovább erősíti a zenekar kollektív szellemét, amelyben minden tagnak megvan a maga alkotói tere és felelőssége. Ezt a dinamikát gyakran emlegetik annak egyik okaként, hogy a FLOW több mint húsz év után is kreatívan friss és összehangolt maradt.
Népszerűsége ellenére a FLOW, mint említettük, most járt először a szomszédos Ausztriában. A koncertet 20:30-ra hirdették, de nagyon nem japánosan (és, nos, nem is túl osztrákosan) 30 perccel később kezdődött. Kicsivel 21:00 után a FLOW birtokba vette a színpadot. A dugig telt Multiverse Schwechat csarnok úgy zúdította rájuk a szeretetét, mintha átszakadt volna a gát, és elszabadult volna a flow – még a füldugó sem segített a tomboló rajongók hangorkánja ellen.
Az este a „Re:member”-rel indult, ami az amúgy is türelmetlen közönséget azonnal az energia sodrába (FLOW) lökte. Üvöltésből, sikításból, sőt időnként már-már hörgésből sem volt hiány a közönség részéről. Az első sokk itt éri a koncertfotóst, amikor meglát több ezer embert, akik – legalábbis az internet alapján ítélve – nagyjából annyira extrovertáltak, mint Sasuke Uchiha, ám amikor bekapcsolódnak egy élő eseménybe, talán még jobban elengedik magukat, mint legutóbb a 15 000 fős tömeg a linzi The Offspring-koncerten. Abszolút fantasztikus volt látni, hogyan tudnak az alapvetően visszahúzódó emberek felszabadulni és élvezni egy ilyen estét.
A FLOW a „Kaze no Uta”-val, majd a „DAYS”-szel folytatta. Ezután jött az igazi fordulat, ami beindította az energiaáradatot: a „Sign”, a Naruto Shippūden hatodik openingje (129–153. epizód), vagyis épp abból az időszakból, amikor Naruto és Sasuke drámai leszámolása kibontakozik. A közönség túlénekelte a zenekart, az énekesek pedig szélesebb vigyorral, mint amilyet Naruto Uzumaki villant, amikor a küldetés után végre megkapja a rámenjét, összenéztek a színpadon, és vitték tovább a show-t.
Következett a „COLORS” és az „Alright!!!”, aztán újabb füldugóteszt, amikor sorra került a „Haruka Kanata”, az egyik ismertebb zenekar, az ASIAN KUNG-FU GENERATION dalának feldolgozása (ők amolyan japán „Siddharta” – mindegy, mennyi ideje nem adnak ki új dalt, a koncertjeik mindig telt házasak, a rajongótáboruk lelkesedése pedig valami valláshoz fogható), amely szintén nyitódala a már sokszor emlegetett Naruto animének. A YuniCon szervezője itt megveregette a saját vállát, és rendkívül jó döntésnek nevezte, hogy az utolsó pillanatban, a koncert kezdete előtt biztonsági korlátot állíttatott fel – különben a rajongók valószínűleg elfoglalták volna a színpadot.
Egy olyan dal után, mint a „Haruka Kanata”, mindannyiunknak kellett egy kis szünet. Iwasaki TAKE segítségével dobszólóval vette át a színpadot, miközben a zenekar többi tagja kicsit kifújta magát, hiszen ezután a „Sign” következett. Ismét az egyik leghíresebb daluk, amely erős érzelmeket ébreszt az anime-rajongókban; a banda úgy énekelte, mintha az utolsó dala lenne, és az energia váratlanul minden irányból robbant a színpadon, ahogy az egy japán zenekarhoz illik.
A „Sign” után megszólalt az első riff… és itt a „GO!!!”: ugrálás, sprintelés a színpadon, mint a nyugdíjasok a Lidlben a Parkside-szerszámokért az akció első napján, és persze olyan interakció a rajongókkal, amilyet csak egy japán banda tud hozni. Itt tényleg mindent beleadtak. Mindannyiunkról ömlött a víz, a rajongókról és a zenekarról egyaránt. A dal végére a rajongók többségének már elment a hangja, és a torkát fogta a fájdalomtól a torkaszakadtából való együtténeklés után – tényleg érezni lehetett, mennyit jelentett ez a koncert a YuniCon látogatóinak.
A közönség átadta magát a saját flow-jának, és időnként úgy tűnt, mintha egy kis energiacunami szabadult volna el – igazi japán „flow quake”. A rajzfilmhősök életre keltésének, az élő zenének és mindkettő egyszerű szeretetének tökéletes szinergiája volt ez.
Élőben összeolvasztani ezt a két világot, amelyek talán nem is mindig kapcsolódnak egymáshoz, nem éppen egyszerű feladat. Az olyan zenekarok előtt, mint a FLOW, az ASIAN KUNG-FU GENERATION, az Aqua Timez, a SCANDAL, a HIGH and MIGHTY COLOR és még sokan mások, akik ezeket az anime-openingeket szállították, ezek a dalok csak a saját hazájukban voltak ismertek. Ne feledjük, nem is olyan régen még a „menő gyerekek” fintorogtak az animék miatt, és cukkolták a kortársaikat, mert „rajzfilmeket” néznek. A fordulat az elmúlt évtizedben jött el, és ennek köszönhetően az animékhez kötődő zenét is világszerte befogadták
Ma a FLOW, mint említettük, a nemzetközileg legsikeresebb japán rockzenekarok közé tartozik. Csarnokokat töltenek meg Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában, kislemezeik rendszeresen felkerülnek a japán listákra, rajongótáboruk pedig generációkon ível át – az anime-rajongóktól a rádióhallgatókon át a rockpuristákig. A FLOW élő bizonyítéka annak, hogy a japán rock nem csupán egzotikus exportcikk, hanem saját arculattal és hosszú távú vízióval rendelkező globális erő.
A FLOW sokak számára az ifjúság hangja, az ezredfordulós popkulturális robbanás soundtrackje – ugyanakkor érett, tapasztalt zenekar, amely továbbra is csarnokokat tölt meg, és újabb fejezetekkel bővíti a diszkográfiáját. Ha régen az anime-rock a szűk rétegek terepének számított, a FLOW bebizonyítja, hogy ma már saját státusszal és történelemmel bíró nemzetközi rockjelenségről beszélünk, amelyet sokan még csak most kezdenek felfedezni.
Szerzők: Denis Paradiž & Helena Medved
Fotók: Denis Paradiž
Setlist:
1. Re:member
2. Kaze no Uta
3. DAYS
4. CHA-LA HEAD-CHA-LA (Hironobu Kageyama-feldolgozás)
5. COLORS
6. SE – Alright!!!
7. Alright!!!
8. Haruka Kanata (ASIAN KUNG-FU GENERATION-feldolgozás)
9. Member Shoukai (Iwasaki dobszóló / TAKE-show [BGM: Tick Tack])
10. Sign
11. GO!!!
12. GOLD





























