Helyszín: Ljubljana / Orto Bar / Szlovénia
Dátum: 2013. október 15., kedd
Fates Warning! Olyan név, amelyre a nyolcvanas évek klasszikus metalkorszakának rajongói azonnal hegyezik a fülüket. Az egyik első amerikai zenekar ők, amely továbbgondolta a brit heavy metal-hullám örökségét, és a speed metal formulájának segítségével a nyolcvanas évek közepén elkezdte kialakítani a progresszív metal egyedi irányát, ezért a metalközönség körében rendkívül nagy becsben állnak. A Fates Warning azonban időben nem ragadt le a nyolcvanas éveknél: a metal aranykorának vége után is magabiztosan haladtak a saját vízióik útján, és harminc év alatt a bolygó egyik legprofiltosabb metalbandájává értek. Az ő kaliberű zenekarok nem gyakori vendégei a szlovén klubszínpadoknak, ezért a tavalyi, első ljubljanai koncertjük igazi kis ünnep volt, a siker pedig meggyőzte a szervezőt, hogy a zenekart alig másfél évvel később újra elhozza hozzánk.
A Fates Warning idén közel egy évtizedes stúdióbeli aszály után tért vissza a „Darkness in a Different Light” albummal, amely pályafutásuk egyik legsötétebb munkája. Ennek népszerűsítése volt az apropója az új európai turnénak, amely október közepén a ljubljanai Orto barban is megállt.
Az amerikaiak előtt viszont a norvég Divided Multitude mutatkozott be a szlovén közönségnek, egy zenekar, amelynek gyökerei egészen a kilencvenes évek közepéig nyúlnak vissza. Az ötös végig a hellyel küzdött, hiszen az amúgy is szűkös színpadot a dupla dobfelszerelés is korlátozta (az egyik már Bobby Jarzombekre várt), így a zenéjükben rejlő energiát nem sikerült teljesen mozgássá váltaniuk. A Divided Multitude a progresszív metal vizein evez, de a kifinomult hangszerelésnél jobban törődik a dallamokban gazdag hangulatépítéssel, így néhány refrén egészen az Edguy-féle epikus power metal indulók felé kanyarodott. Eskild Kloften billentyűsnek nem volt a napja: nemcsak hogy a színpad szélső jobb oldalán, a hangfal mögötti sötétben bújt meg, de a billentyűi hangja is elmosódott a hangzásban, így elmaradt az a komplexitás, amire a zenekar amúgy képes. Minden hangzóelem a dallamosság felé húzott, de ehhez a frontember, Sindre Antonsen kevéssé karizmatikus hangja nem tudta hozzátenni az i-re a pontot. A norvégok némi szimpátiát azért begyűjtöttek a ljubljanai közönségtől, és a Facebook-profiljukon írottak alapján ők maguk is élvezték a fellépést. Jól lakott tehát a kecske, és a káposzta is megmaradt!
Szünet következett, amely váratlanul pár percet még csúszott, mert a stáb a szállodában felejtette Jim Matheos gitárost. Rajta kívül a felállást Ray Alder frontember, Joey Vera basszusgitáros, a már említett Bobby Jarzombek dobos alkotta, a másik klasszikus gitárost, Frank Arestit pedig ezen a turnén a fiatal Mike Abdow helyettesítette.
A Fates Warning már az első taktusoktól megmutatta, hogyan kell csinálni! Emlékszem, pár éve a legendás Štorklja azt mondta, hogy ez az egyik nagyon kevés zenekar, amely élőben is képes tökéletesen lejátszani a stúdiófelvételeit. Valószínűleg nem tévedett sokat. Az Orto bar kristálytiszta hangzása még tovább emelte az ötös elképesztő összeszokottságát és koncerterejét, amely a maga módján rögtön ötödik sebességben vágott bele a koncertbe.
Bár a számaik felépítése jóval elemibb, mint a híresebb Dream Theateré, a Fates Warning is a szó igazi értelmében progresszív, technikailag igényes zenét játszik. A két gitár kemény riffalapokat ad, amelyekről Ray Alder elrugaszkodhat az énekprodukciójához. Alder rendkívül karizmatikus figura, született érzékkel az interpretációhoz, ami a szövegeik mély mondanivalója mellett a zenekar játékának egyik legerősebb eleme. Most is Alder volt a zenekar és a közönség közötti kapcsolat központi alakja, a jókedvű, (újra megnőtt) jellegzetes, sima hajú frontemberhez a közönség csatlakozott az éneklésben a legnagyobb klasszikusoknál, mint a Life in Still Water, a The Eleventh Hour, a Point of View és a Through Different Eyes. A színpad bal oldalán pedig nem más uralkodott, mint a dús hajkoronás gitáros, Jim Matheos. A zenekar fő kreatív ereje elmélyültnek és rendkívül komolynak látszott a színpadon, a karmesteri pálca gyeplőjét Matheos Alderre hagyta, egyszerű, természetes hozzáállása pedig látszólag ellentmondott a technikailag igényes futamoknak, amelyek tankönyvi pontossággal pergtek le az ujjai alól. Ugyanilyen hibátlan volt a beugró gitáros, Mike Abdow is, Frank Aresti helyettese, aki nemrég Kaliforniába költözött, így az aktuális turnéra egyszerűen nem maradt ideje. Abdow hálátlan szerepbe került, Aresti nagy csizmájába kellett belelépnie, de jól megbirkózott vele. Technikailag jól felkészült gitáros, egyetlenegyszer sem nézett a tabulatúrákba, pedig minden eshetőségre ott voltak mellette. A zenekar megszállott követőinek a Fates Warning a Matheos–Aresti páros nélkül nehezen elképzelhető, ezért a felbomlott duó mindenképp a turné mínusza volt, de az amerikaiak így is kihozták a helyzetből a legtöbbet. A tempót két rutinos öreg motoros, Jarzombek és Vera diktálta, ők a kollektíva összeszokottságának fő okozói, hogyan magyarázná meg az ember másképp a Part III (Shade of Gray) csaknem tökéletes előadását, amelynél a zenekar vázának kölcsönös ismerete kulcsfontosságú volt.
A műsor a tavalyi listához képest nem változott gyökeresen, leszámítva a még friss nyomdaszagú „Darkness in a Different Light” három számát. A Fates Warning teljesen a nyolcvanas évek utáni korszak anyagára épít, így (sok rajongójuk bánatára) szinte teljesen mellőzik a „No Exit” (1988) és a „Perfect Symmetry” (1989) időszakát, vagyis azokat az éveket, amikor igazi prog metal szörnyeteggé váltak. A színpadra való visszatéréskor a szokásos Still Remains-es zárás mellett meglepetésként még egy számot kaptunk búcsúzóul, az A Handful Of Doubt-ot, a hangulatos, mélyen megnyilatkozó atmoszférikus csúcsok sorában újabbat ezen az estén!
A tavalyi RockLine-beszámolót a Fates Warning-koncertről azzal a reménnyel zártuk, hogy a zenekart még elhozza valaha ezekre a tájakra. Ez hamar be is teljesült. A Fates Warning így ismét felejthetetlen utazásra vitt minket egyedi formulájának mélységeibe, amely az Orto bar tökéletes hangzásával karöltve alig másfél órára a progresszív metal minden közeli és távoli rajongójának mekkájává változtatta a termet.
szerző: Urban Bolta
fotók: Aleš Podbrežnik
FATES WARNING:
1. One Thousand Fires
2. Life in Still Water
3. One
4. A Pleasant Shade of Gray, Part III
5. Another Perfect Day
6. Down to the Wire
7. A Pleasant Shade of Gray, Part VI
8. Pieces of Me
9. I Am
10. The Eleventh Hour
11. Point of View
12. Firefly
13. Through Different Eyes
14. A Pleasant Shade of Gray, Part XI
15. Monument
—ráadás—
16. Still Remains
17. A Handful Of Doubt
DIVIDED MULTITUDE:
1. Esperanto
2. Feed On Your Misery
3. Scars
4. Promised Land
5. The World Is Watching
6. Enter Paradise
7. 247
8. What I See
