Shane MacGowan, az ikonikus punkzenekar, a The Pogues énekese ma, 2023. november 30-án 66 évesen elhunyt. A legendás énekes halálhírét Instagramon erősítette meg felesége, Victoria Mary Clarke (az eredeti bejegyzést lentebb találjátok).
MacGowant 2022 decemberében virális agyvelőgyulladással vitték kórházba. A zenész az idei év nagy részét a betegséggel vívott harccal töltötte, 2023. november 22-én pedig végre hazaengedték, hogy utolsó napjait a legközelebbi hozzátartozói körében, dublini otthonában tölthesse.
MacGowan valószínűleg leginkább az 1987-es, hihetetlenül népszerű és mindenütt jelen lévő karácsonyi slágeréről, a The Fairytale Of New Yorkról volt ismert, amelyet Kirsty MacColllal duettben vett fel. A kislemezről az a történet járja, hogy Elvis Costello állítólag fogadott MacGowannel, hogy az utóbbi képtelen karácsonyi slágert írni, Costello azonban simán elvesztette a fogadást. Csak Nagy-Britanniában a dal a 21. század legtöbbet játszott karácsonyi száma lett.
A The Pogues 1982-ben alakult a londoni King Cross klubban, ahol eleinte London belvárosának kisebb éjszakai klubjaiban léptek fel. Az évtized végére viszont már a hírhedt Reading fesztivál főszereplőiként álltak színpadra.
A legendás kelta punkrockerek pályájuk elején rengeteg tehetségről tettek tanúbizonyságot, mind a dalszerzésben, mind a színpadi robbanékonyságban, aminek köszönhetően a nyolcvanas évek második felében alaposan felforgatták a slágerlisták élét. A gyors felívelés után azonban megcsappant a zenekar lendülete, főleg miután 1991-ben egy japán turné kellős közepén szakmaiatlanság miatt kirúgták MacGowant (az ok a szomjúság volt, amit semmilyen határtalan vedelés nem tudott oltani).
A zenekar 1984-es debütáló albumán hét Shane-től származó szerzemény és négy hagyományos népdal-feldolgozás kapott helyet. Ebben a korszakban, amely nyitott volt a punk más műfajokkal való kacérkodására, és nagyjából a nyolcvanas évek elejétől közepéig tartott, a The Pogues is ott volt a színen. Ennek ellenére az ír folk és a punk ötvözésének kicsit több időre volt szüksége, hogy áttörjön a népszerűség világába. Amikor megjelent a „Red Roses For Me”, a slágerlistákat ugyanis olyan előadók uralták, mint többek között a Duran Duran, a Spandau Ballet vagy a Wham,…
A debütálás után MacGowan még négy albumot vett fel a The Pogues-zal: „Rum Sodomy & The Lash” (1985), „If I Should Fall From Grace With God” (1988), „Peace And Love” (1989) és „Hell’s Ditch” (1989).
Az „If I Should Fall From Grace With God” mindenesetre a helyére tette a dolgokat. A zenekar producernek Steve Lillywhite-ot választotta, aki az U2 és a Big Country albumainak producereként vált ismertté, a csapat pedig ekkorra nyolctagúra nőtt. Cait O’Riordan basszusgitárost Darryl Hunt váltotta. Philip Chevron gitáros állandó taggá lépett elő. A korábban a Steeleye Spanben játszó multi-instrumentalista, Terry Woods többek között cisterán is játszott, mindez pedig gazdagabb hangzáshoz vezetett, amit Fiachre Trench ír zeneszerző vonósátiratai is kerekítenek. Itt található a Kirsty MacColl és Shane MacGowan duettjeként született híres sláger, a Fairytale Of New York is, valamint egy egész stúdiózenész-sereg, akik mind a maguk módján tettek hozzá egy-egy darabot az albumhoz. Az „If I Should Fall From Grace With God” így a The Pogues számára az Egyesült Államokbeli áttörést és a zenekar legnagyobb kereskedelmi sikerét is meghozta az óceán túloldalán.
