Helyszín: Ljubljana / Rožnik (Cankarjev vrh) / Szlovénia
Dátum: szombat, 2011. 05. 16.
Megjött az újabb május, és vele a diákmulatozás újabb ürügye a rendelettel védett Rožniken! A ljubljanai főváros betonja közepén álló zöld sziget, amely idén március elején közömbös pusztításnak volt a tanúja – ezt a Drenikov vrh feletti és alatti letarolt terület mai látképe, valamint a Čadtól nyugatra, a Rožnik csúcsa felé vezető, újonnan kitaposott, kiszélesített út sem rejti véka alá –, így idén májusban immár másodszor kelt életre. Május elseje mögöttünk van, most a munkásegyenruhát a diákok értelmisége váltja fel.
Így történt, hogy az idei diákrendezvény színpadán a Rožniken ismét felbukkant Ljubljanában a legendás Avtomobili is. Aki jól ismeri őket, tudja, hogy az Avtomobili ma is a legkiválóbb rock (vagy ha ragaszkodtok hozzá, pop rock) zenekarok közé tartozik, amelyeket Szlovénia valaha is adott a rock n’ roll mulattatás történetének. Ilyen zenekarokat ma már nem csinálnak, és soha többé nem is fognak. Az Avtomobili sajátos zenei stílust alakított ki, amelyre csak az art rock címkét ragaszthatjuk. Sokszor ravaszul, a bőr alatt csábító, úgyhogy magad sem tudtad, mikor ringatott el teljesen a mámor állapotába Marko Vuksanovič kellemesen simogató, bársonyos hangja. Egyszerűen. Legendás zenekar legendás életművel, amelyre mi, szlovének, igazán büszkék lehetünk. Ez az életmű minden idők próbáját kiállta, olyan zene, amely minden pillanatban intelligensen, frissen, csábítóan, egyedien, másképp cseng, és amelynek tökéletességre törő kompozíciói szerzőik szikrázó zsenijével nem szűnnek meg ámulatba ejteni.
A RockLine csapata ezúttal többé-kevésbé kifulladva baktatott fel a Rožnik csúcsára, az idősödő szabadidősportolók szellemében, akiknek az ilyen, fölfelé lejtő koncerthelyszínek, ahol a motoros járművek mozgása szigorúan korlátozott – figyelem, a Tivoli Rožnik Šišenski hrib tájvédelmi parkban vagyunk –, nem éppen ínyükre valók. De az Avtomobili az Avtomobili. Nem a The Stroj előttük, és nem a Jinx utánuk. Mindkét zenekar körül ma elég por kavarog, és nem hiányoznak a tevékenységükről szóló írások sem. Mi pedig ezúttal szigorúan csak az Avtomobili fellépésére koncentráltunk.
Az Avtomobili felállása ma a következő tagokból áll: Mirko Vuksanovič (billentyűs hangszerek, vokál), Marko Vuksanovič (ének), Boštjan Andrejc – Buši (gitár, vokál), David Šuligoj (basszusgitár) és Marko Lasič (dob).
A zenekar felment a színpadra, de nem tudta rögtön elkezdeni a műsort. A gitárral adódott gondokat úgy öt perc alatt orvosolták. És hihetetlen: a kezdetben alig hallható gitár a hangzásban egy pillanat alatt egyensúlyba került, és innentől kezdve valóban lenyűgöző volt, milyen kiváló hangzást építettek fel az Avtomobili. A tapasztalat az tapasztalat! A hangzásbeli tökéletesség iránti érzékük most sem hagyta cserben őket.
Természetesen a fellépés főszerepét Marko híres hangja viszi, amely elsőszámú oka annak, hogy az Avtomobili zenéje ennyire különleges és karizmatikus. Marko egyébként kissé esetlen maradt, mióta már nem lóbálja a basszusgitárt a kezében, mert sokszor nem tudja igazán, mit kezdjen a kezével a színpadon. A férfi nyugodtan áll, csukott szemmel, szinte mozdulatlanul. Minden munkát a hangja végez, amely az évek során egyre nemesebb fényt kap. Az évek során, hé, hé, hé… milyen sokatmondó. Persze ez a dal sem hiányzott a repertoárból!
Kiváló energia kísérte a legendákkal való mulatozást. Zsúfolásig tele volt a Rožnik! Akiknek a zene nem elsődleges, azok az alkoholos főzetekkel való szoros flörtölés szokásainak hódoltak, és megemlíteném, hogy biztonsági okokból megtiltották az üvegek és a konzervdobozok használatát. Üvegek és konzervdobozok persze rendesen jelen voltak akkor, amikor itt a megőszült elvtársi társaság tartotta május elsejei buliját. Így a sör minőségén sem kellett sokat gondolkodni. Tényleg. A műanyag poharakba csapolt sör ezúttal egyenesen undorító volt, ezért nem csoda, hogy a cviček, amellyel a bambuszt keverték, igen hamar fogyni kezdett a helyszínen.
Térjünk vissza inkább derék kollégáinkhoz a nova goricai borvidékről. Ők addigra már alaposan belemerültek a repertoárjukba, és a következő dalokkal kényeztették a közönséget: Prihaja moj dan, Gorica, Drugačno nebo , Skozi leta, Pot domov, Enkrat v življenju, Proti luni, Gospodar, Navaden dan, Odpri oči, Sama, Nekaj let, Ljubezen ne stanuje tu, Argentina, Enakonočje, V mrzlih dvoranah.
Kiváló hangzású koncert volt, ahol tisztán és érthetően hallatszott az aktív basszusvonal meleg dallamosságának karaktere, jól kiemelkedett Mirko billentyűinek takarója, egyenrangúan harmonizálva Buši gitárjának támogatásával, és Marko Lasič pontos ritmikai vezénylése! Pont olyan hangkép, amilyet az ember akar, olyan esemény, amelynek az újabb időkben túl ritkán vagyunk tanúi. Ezért reméljük, hogy az Avtomobili tankjában van még egy kis üzemanyag az érett évekre, és belátható időn belül nekilátnak új anyag felvételének, és esetleg új album kiadásának.
Az Avtomobili nem éppen gyakran lép fel, de ha felmegy a színpadra, egyszerűen elvarázsol. A zenéjük és maga az előadásmódjuk is olyan erős tartalmú és karakteres, hogy az Avtomobili a koncerten létrehoz egy saját világot, amely egy pillanat alatt magába szív. Elveszted benne az idő- és térérzékedet, és amikor a fiúk elbúcsúznak a színpadtól, ez az érzés tovább marad. Nem múlik el. És ez a legszebb bizonyíték arra, mennyire valóban hat ennek a tiszteletre méltó szlovén zenekarnak az egyedi, szerzői karizmája, amely egy jó óra alatt zárta le a Rožnikon a fellépését, és átadta a helyét a „hírhedt”, és ha őszinték akarunk lenni, ma már kissé túlértékelt horvát Jinxnek. A buli a hajnali órákig folytatódott, minket viszont új hétköznapi kihívások vártak, ezért az Avtomobili zenéje csengésétől áthatott fülünk édes érzéseivel elhagytuk a helyszínt, és lassan lecsusszantunk a völgybe.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
