Scorpions
2026. június 30., kedd, 20.00 óra
Pozsony / Tipos Aréna (Zimný štadión Ondreja Nepelu) / Szlovákia
Hogy a Scorpions hatvan év után is a világot járja? Ki hitte volna? A szívós, kitartó és rendíthetetlen Rudolf Schenker és Klaus Meine már tudja. Előbbi szeptemberben tölti be a 78. évét, utóbbi pedig idén májusban érte el ezt a kort. Az évek csak úgy száguldanak. A banda pedig játszik tovább. Lemezt készít és koncertezik. A Scorpions 2022-ben kiadta a remek „Rock Believer” stúdióalbumot, és akkor úgy tűnt, a lemezt népszerűsítő turnén az utolsó koncertjeit adja (mi a csehországi Brnóban kaptuk el őket 2023-ban). De nem. A zenekar 2024-ben betöltötte működésének 60. évét, úgy döntött, hogy egy új világkörüli turnéval ünnepli meg, és ezt a hatvanéves rockos tombolást 2026-ra is kiterjesztette. Pozsony a csehországi nyaralásról hazafelé tartva roppant kézenfekvő célpontnak tűnt. Leszámítva a hőmérsékletet, amely aznap elérte a 40°C-ot.
A hokicsarnok, a Slovan hokiklub otthona, amely koncerteken jó 10.000 embert fogad be, nem volt teljesen telt házas. De forróság volt. A közönség ismét a földgolyó minden szegletéből érkezett, és nem feltétlenül Szlovákiából. Totális bulit ígért az este. Házibulit a legendákkal. Ha 2026-ban látod őket, tudod, hogy nagy valószínűséggel utoljára.
A produkció lenyűgöző. A pénz az pénz. Gigantikus színpad, hatalmas díszletek, óriási kivetítők. Minden a helyén. Még a hangzás is. Na jó, a szarkazmust félretéve. A Make It Realre már Matthias Jabs szólói is úgy szóltak, ahogy kell. Igen, ezek azok a szólók, amelyek a zenekar minden egyes koncertjének különleges ízt adnak, és amelyek miatt e sorok írója elsősorban Scorpions-koncertekre jár. Matthias az Matthias. A maga nemében egyedülálló sztár. És most is ragyogott.
Rengeteg a pompa, és ez hozzátartozik. Ez a Scorpions. A hangulat fokozásában egyszerűen verhetetlenek. Megteremtik a saját világukat, és beszippantanak. Slágerek sora, hangsúlyosan a „Love at First Sting” albumról, amelyről nem kevesebb, mint hat dalt hallottunk – a nyitó Coming Home, a Bad Boys Running Wild és az I’m Leaving You igazi csemegék voltak a kötelező alapdarabok, a Big City Nights, a Still Lovin’ You és a Rock You Like A Hurricane mellett, amelyeket a show végére tartogattak, és amelyek maximális fordulatszámra pörgették a helyszínt.
A csapat kiváló! Mikkey a Motörhead feloszlása után a lehető legjobb munkaadót találta meg. Kétségtelenül. Ismét lenyűgözött dobos nagyságával. A Scorpions mintha rá lenne szabva. A dobszólója is a maga nemében felejthetetlen élményt nyújtott. A szerelése viszont a motörheades időkhöz képest közel sem annyira dúsan felszerelt. A Motörheadben Mikkeyből csak a feje búbját láttad, annyira körbe volt bástyázva tamokkal és cintányérokkal. Csodálatos zenész.
Persze sokan kérdezitek, hogy mi a helyzet Klausszal? Klaus korrektül hozta a formáját. A srácok kicsit mélyebbre is hangoltak, és Klaus nagyon jól énekelt. Persze hiányzik belőle valamennyi a régi pattogásból, ami teljesen normális egy nyolcvan felé közeledő embernél. Néhány refrént átengedett a közönségnek, és itt-ott kicsit átszabott egy-egy énekdallamot. Mindez teljesen normális és elfogadható. Ha párhuzamot vonsz azzal, ami például a fiatalabb David Lee Rothból maradt, aki ma szó szerint nevetségessé teszi magát a színpadon, vagy akár a jóval fiatalabb Jon Bon Jovival, aki ebből a szempontból szintén nem egy gyöngyszem már, akkor Klaus mindkettejükhöz képest még ma is igazi csalogány. Rudolf továbbra is a színpad bohóca. Az az ügyeletes bohóc, akinek az a dolga, hogy a koncert alatt a lehető legmagasabb szinten tartsa a gondtalan derűt és a túláradó pozitív hangulatot. Ha korábban nem, hát ezt a bolondos szerepét a rendíthetetlen Blackoutban (a kötelező ráadás első dalában) koronázta meg ismét – egy olyan gitárral, amelybe működő kipufogót építettek. Fizikailag, kigyúrva, ahogy illik, pedig néhány szinttel jobban tartja magát Klausnál.
Egy óra ötven perc fenomenális energia. Egyedülálló energia. Az egyedülálló rock’n’roll energiája. Igen, és persze a Wind of Change is elhangzott. Hát persze, hogy elhangzott! Minden bőséges giccsel, fényekkel és színpadi kacatokkal együtt, amit a ráadásban egy óriási skorpió koronázott meg: Mikkey dobjai mögött fújódott fel, és átvette az Iron Maiden Eddie-jének szerepét.
A Scorpions-koncerteken 2026-ban is minden stimmel. Hihetetlen. Több mint 60 év működés után. Igen. Ezt nyugodtan leírhatom. A forma, az előadás és persze minden, ami vele jár (színpadkép, a kötelező kifutó, fenomenális fények, videók a kivetítőn stb.). Egyszóval csodálatos. Hogy mennyi idő maradt még a Scorpionsnak, azt csak ők tudják, de amíg kedvük van élőben játszani, érdemes kihasználni minden koncertjüket, amely a közeletekben felbukkan. Szinte hihetetlen, hogy ezt is ilyen könnyedén leírhatom. A legendák ugyan már mindent elmondtak, de egyértelmű, hogy a színpadon teljes szívvel élvezik. És maradjon is így még egy darabig.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Edita Klemen
Scorpions – setlist:
1. Intro (60th Anniversary Tour Video Package)
2. Coming Home
3. Gas in the Tank
4. Make It Real
5. The Zoo
6. Coast to Coast
7. Top of the Bill / Steamrock Fever / Speedy’s Coming / Catch Your Train (70’s Medley)
8. Bad Boys Running Wild
9. Delicate Dance
10. Send Me an Angel
11. Wind of Change
12. Loving You Sunday Morning
13. I’m Leaving You
14. New Vision (Pawel Maciwoda basszusszóló – Mikkey Dee dobszóló)
15. Tease Me Please Me
16. Big City Nights
17. Still Loving You
—ráadás—
18. Blackout
19. Rock You Like a Hurricane
