Savatage (előzenekar: Vision Divine)
2026. július 28., kedd
Este (Padova) / Castello Carrarese / Olaszország
„Zoran Stevanović az énekmikrofonnál”
Szép kis csapat verődött össze Padovában, valahol az Ikeától délre: két kemény legény e sorokat jegyző online rock-metal magazintól, a közmédia szürke zenei eminenciása és egy régi koncerttárs a konkurens portáltól. A látogatás célja pedig: minden idők második legalulértékeltebb rock/metal zenekarának maradéka. De szép sorjában.
Neoklasszikus metalgitáros vagy, Carlo Andrea a neved, a power metal-szcéna legújabb szenzációjának tagja vagy, kint van egy lemezetek, amely újradefiniálta ugyanezt a szcénát, fényes jövő vár rád, az új album a megjelenés küszöbén áll – te pedig rájössz, hogy a művészlelked egyetlen és megismételhetetlen. Úgyhogy lenyúlsz pár tagot egy már létező zenekarból, melléjük veszed ugyanennek a bandának egy korábbi énekesét, kiadsz egy lemezt pontosan ugyanolyan zenével, mint a régi zenekarodé, és párhuzamos karriert futtatsz. Aztán egy forró nyári estén, az Úr 2026. esztendejében a Savatage előzenekaraként kötsz ki a Carrarese-várban.
A Vision Divine a lehető legmagasabb szinten tolta le és énekelte végig a szettjét – már amennyire a kiegyensúlyozatlan hangzás, a késő délutáni fények és a jelen lévő közönség (érdek)telensége engedte. Michele Luppi földöntúli hangja, a rendkívül eredeti Olaf Thoersen színpadi nevet viselő őrült gitáros (a fent említett Carlo Andrea) neoklasszikus futamai, valamint a többi zenész és a bejátszott kórusok magabiztos zenei alapja odaszögezett minket a színpad elé, a még félig üres küzdőtérre, és egy elsőrangú dallamos power metal-exhibicionizmus tanúi lehettünk, amely azonban sajnos elveszett a túl nagy helyszínen, a túlhevült küzdőtéren és a dalok viszonylagos jellegtelenségében. Technikai kivitelezés 10, összbenyomás 6. A dallista lent, bravó, Vision Divine!
Vision Divine – setlista:
1. A Clockwork Reverie
2. The Secret of Life
3. 18 (It Feels like Heaven)
4. God Is Dead
5. Versions of the Same
7. Identities
8. La vita fugge
Savatage. Egyike „azoknak” a zenekaroknak, amelyeken metalosként felnőttem. A balsorsú Oliva fivérek. Csúcsok és mélypontok, majd az átalakulás Trans Siberian Orchestrává, amely a Savatage összes mai tagjának és minden hozzá kötődő személynek több mint kényelmes életet biztosít. Hogy a mai Savatage-felállás mennyire Savatage még, az olyan kérdés, amelyre nem kell válasz.
Én azok közé tartozom, akik számára az igazi Savatage az Edge of Thorns (1993) lemezzel és a gitárvarázsló Criss Oliva halálával véget ért. Ezért mindig ódzkodtam attól, hogy elmenjek a koncertjeikre az új évezred elején, amikor mindenféle figurák jártak ki-be a zenekar ajtaján, a banda pedig számomra érthetetlen okokból az ünnepelt Dead Winter Dead (1995) és az őrülten unalmas The Wake of Magellan (1997) albumokat erőltette.
Mindenesetre a több mint 20 év koncertszünet utáni első turné setlistáit (a Wacken 2015-ös fellépést leszámítva) azért figyelemmel kísértem, és észrevettem, hogy eltávolodtak a fenti mintától – így kérdés sem volt: a Carrarese kisvár területén, Este városkában egy önálló Savatage-koncert lesz, és én ott leszek a közönségben. Hála a metalisteneknek!
A dallistát lent megnézhetitek; mi lehettünk az elsők, akik hallhatták a Warriors című dalt a Power of the Night (1985) albumról Chris Caffery énekével. A legnagyobb csemege azonban kicsit később jött: az All That I Bleed a már említett Edge of Thorns lemezről. Ezt a dalt a mostani turnén egyetlenegyszer játszották el.
A koncert előtt a legnagyobb aggodalmamat a szlovén parlament elnöke, Zoran Stevanović okozta… ja, bocs, Zak Stevens, aki a lemezeken mindig az agyamra ment a félhangnyi mellényúlásaival és Jon énekstílusának túlzott majmolásával. Az évek azonban jót tettek a hangszálainak. A tenorja baritonba hajlott át, és itt, Estében nyújtott teljesítményére a világon semmi panaszom. A teljes zenekar tökéletes harmóniában működik, mindjárt két billentyűs is támogatja őket, akik a vokálokért is felelnek, és ez sokat hozzátesz az élő előadás minőségéhez.
A ritmusszekcióért a dobos Jeff Plate felel, aki hivatalosan a Dead Winter Dead album óta tagja a bandának, valamint Johnny Lee Middleton basszusgitáros, a legrégebbi tag. Gitáron a mester Al Pitrelli, valamint Chris Caffery, aki már a Hall of the Mountain King (1987) idején is ott sertepertélt a zenekar körül, de Criss Oliva gitáros dominanciája mellett hivatalos tagként sosem kapott lehetőséget.
Chris mindent megtesz, hogy életben tartsa Criss rendhagyó riffelését és hangját, így a színpadon is ő viszi a szólók oroszlánrészét, ami kissé meglepő módon Pitrellit ritmusgitáros szerepbe szorítja. A setlista kiváló volt, csak az lepett meg kicsit, hogy a Gutter Ballet (1990) albumról egyedül a címadó dal kapott helyet.
Hosszú koncertjáró pályafutásom során először láttam, milyen az, amikor egy középkategóriás metalzenekar a nagy nevek megalomán produkciójával áll színpadra. A hangzás őrülten masszív volt, a nagy kivetítőkön futó animációk igényesek és sokatmondóak, a fényeffektek és a zenekar összeszokottsága pedig valóban első osztályú. Újra meg kell dicsérnem az énekes Zakot, aki magabiztos színpadi jelenlétével és rendíthetetlen hangjával uralta a színpadot és a közönséget. Persze, mint minden korosodó úriembernek, neki is rakoncátlankodik kicsit a háta, így néha olyan érzésem volt, mintha Ozzyt nézném. A közönséggel való kommunikáció a legszükségesebbre szorítkozott, de amikor a zene beszél, az ilyesmi fölösleges.
Az eredeti énekes és fő dalszerző, Jon Oliva megható videóbejátszása, amelyen zongorakísérettel elénekelte a Believe című ballada érzelmes nyitányát, még jobban felfűtötte a közönséget. Jon ugyanis számtalan egészségügyi problémája miatt nincs olyan állapotban, hogy bírja a turnézással járó utazás megpróbáltatásait.
Őrült banda, őrült hangulat, őrült hangzás, őrült helyszín.
Személyes csúcspontok: az animációk a Chance alatt, az All That I Bleed, a Sirens, a Strange Wings, a Believe, és persze a szerzemény, amely a zenekar legbelső lényegét testesíti meg: Savatage – Hall of the Mountain King!!!
Savatage – setlista:
1. Morphine Child (instrumentális intró)
2. Dead Winter Dead
3. Jesus Saves
4. Taunting Cobras
5. Tonight He Grins Again
6. Lights Out
7. Handful of Rain
8. Chance
9. Temptation Revelation
10. Prelude to Madness
11. Warriors
12. Sirens
13. Miles Away
14. Strange Wings
15. This Is the Time (1990)
16. Power of the Night
17. All That I Bleed
18. Unusual
19. The Hourglass
20. Believe
21. Gutter Ballet
22. Edge of Thorns
—ráadás—
23. Hall of the Mountain King
Szerző: Igorac
Fotók: Aleš Podbrežnik
