Fellépők: Megadeth, Gamma Ray
Helyszín: Bologna / Estragon / Olaszország
A koncert dátuma: péntek, 2016. 06. 03.
A hírhedt Gods of Metal fesztivál másnapján az olaszországi Bolognában egy minireprízre került sor. A Megadeth és a Gamma Ray, akik előző nap együtt képviselték az olasz rock- és metalfesztivál műsorának egy részét, Bolognában is közös koncertet adtak.
Ez az este még egy szempontból érdekes volt. Pontosan tíz évvel korábban, 2006. 06. 03-án rendezték meg a Gods of Metal fesztivált a Milánó melletti Idroscalón, és az akkori kiadáson négy olyan ember lépett fel, akiket pontosan tíz évvel később újra láthattunk a bolognai Estragonban. Ők a Gamma Ray három tagja, vagyis Kai Hansen (ének, gitár), Dirk Schlächter (basszusgitár) és Henjo Richter (gitár), valamint a Megadeth újdonsült gitárosa, Kiko Loureiro, aki a Gods of Metal 2006-on még a brazil progmetalosokkal, az Angrával lépett színpadra.
Este nyolc óra van. A bolognai Estragon már méregtele, és még mindig csak tömődik. Sokan kint rekednek, és lekésik a Gamma Ray fellépését, akik ebben a felállásban logikusan az előzenekar szerepét kapták. A Gamma Ray a várakozásoknak megfelelően rutinosan használta ki a maga 40 percét. Nagyon jólesett nekik a zsúfolt terem, és az is, hogy rövidített műsort játszhattak, így energiát spórolhattak. Ez azt jelenti, hogy teljesen lazán, minden teher nélkül nyomhatták. A zenekar valójában még a novemberi élményhez képest is lerövidítette a repertoárt, amikor a akkori turnén Grazban csíptük el őket. A Gamma Ray tehát egy „mini-best of” műsort adott, a koncertet pedig a várt Heaven Can Wait nyitotta. A dal első részében csak Hansen, Schlächter, Richter és az Ehre nevű dobos állt a színpadon, aztán csatlakozott hozzájuk a zenekar új tagja, az énekes Frank Beck. Nagy színpad, tömeg. A srácok szinte végig mosolyogtak, a pozitív energiából és a lázas előadásból pedig nem volt hiány. A Gamma Ray hatalmas rutinjával hihetetlenül tapasztalt csapat, és a színpadon is ez látszik rajtuk. Rendkívül összeszokottak, és nagyon jól ismerik egymást. Csak a Man on the Mission mutatott némi gyengeséget – ez az egyetlen szám, amelyet a novemberi turnén, Frank Beckkel az első körön még nem játszottak. Frank ugyanis nem sajátította el eléggé a dalt, ezért elég sok keresgélés volt a színpadon, miközben a versszakok és a refrének dallamaiban próbálta megtalálni a megfelelő énekhangfekvést. Mivel az énekes jobbra-balra tipegett az előadás alatt, lehet, hogy saját magát sem hallotta eléggé a színpadon. Éppen a Man on a Mission alatt Frank általában csak akkor találta meg a hangot, amikor Hansen, Schlächter és Richter vokális harmóniákban csatlakozott hozzá. Egyébként Frank minden olyan hangot hozott, amelyet Hansen hallani akar. Ezt hitelesen bizonyította. Vagyis azokat a hangfekvéseket, amelyeket Kai maga már nem akar énekelni. A küldetés tehát sikerült. A zenekar előtt komoly számú, felhevült rajongó állt, akik vagy fújták a verseket, vagy végig vadul üvöltötték: „Gamma Ray, Gamma Ray…” Ők tehát eljöttek, a mindössze 40 percben végtelenül jól érezték magukat, szórakoztak, aztán gyorsan le is vonultak a színpadról. Közben viszont kiváló show-t kaptak. Pontosan úgy, ahogy a Gamma Raytől mindig is elvárható, és ahogy illik.
Dave Mustaine és társai az új, „Dystopia” (2016) című album bemutatóján, amely pályafutásuk tizenötödik lemeze. Az album készítése idején Dave ismét alaposan átrázta a felállást, ami már meg sem lep. Chris Broderick helyére – Mustaine talán legnagyobb legutóbbi felfedezéseként – a kiváló brazil gitáros, Kiko Loureiro ugrott be, akire néhányan talán emlékeztek a gitárklinikáiról, amikor kétszer is fellépett a ljubljanai Orto barban: először egyedül, másodszor Guthrie Govan (Steven Wilson, The Aristocrats) társaságában. A Lamb of God soraiból tavaly Chris Adler ugrott be Shawn Drover helyére. A „Dystopia” az az album, amelyre a régi Megadeth-iskola hívei már túl régóta vártak, és közben kezdtek kétségbeesni Mustaine miatt. A „Dystopia” viszont mindent a helyére tett. Kiváló anyag, amely bármilyen összeállításban fenomenálisan illeszkedik a zenekar vasalapú klasszikusaihoz.
Egyébként a Megadeth Bolognában nem lepett meg senkit. A setlist gyakorlatilag hajszálra megegyezett a Metaldays fesztiválon játszottal, csak az új album néhány számát tették bele a repertoárba. Loureiro a várakozásoknak megfelelően igazi frissességet hozott a színpadra. A zenekar vele a soraiban újra dinamikusabb, klasszikus képzettsége pedig kivételes nyereség Mustaine szerzői munkájához is. Mustaine, Eleffson és Loureiro a koncert alatt többször váltogatták a színpad közepét, illetve a bal és a jobb oldalt. Mustaine a szó minden értelmében mérges marad. A mogorva frontember a koncert alatt csak néhány pillantást vetett a közönségre, jellegzetes, dús, göndör sörénye összeborzolt tincsei pedig végig az arcába lógtak. A közönséghez először a negyedik szám után szólt, azt mondva, hogy a Megadeth még sosem játszott Bolognában.
Az Estragon az utolsó sarokig tele volt. A Megadeth 21 óra 25 perckor lépett színpadra. Az emberek még mindig csepegtek befelé. Szardíniásdoboz-hangulat, elviselhetetlen hőség, következésképp elhasznált levegő. Pokol minden tekintetben. Elöl alig alakult ki egy kis rituális hely a moshozásra, másképp az emberek normálisan mozdulni sem tudtak. Bár főzenekari fellépésről volt szó, a Megadeth leírva és kimondva szerény egy óra húsz percet játszott (ráadással együtt). Viszont a repertoárban minden kötelező sztenderd benne volt. Tornado! Se több, se kevesebb. Másra nem is lehetett számítani. A pokolian felhevült és felpaprikázott közönség az őrületben és az elszabadulásban nem hagyott alább. Mustaine énekben tisztességesen tartotta magát, a hangja viszont a vége felé lassan kezdett erejéből veszíteni, ami a Megadeth-koncerteken az utóbbi években szokásos megfigyelés. De hallottunk már jóval gyengébb Dave-előadást is. Különlegességként érdemes kiemelni, hogy ezen a turnén nem Chris Adler dobol, aki a Lamb of God iránti kötelezettségei miatt lemondta a turnét, hanem a Soilwork dobosa, Dirk Verbeuren ugrott be segíteni. A koncert záró részét a zenekar a kiváló új dal, a Dystopia beiktatásával dobta fel, aztán a várakozásoknak megfelelően a Symphony of Destruction-nel vágott neki a finálénak, amelybe a teltházas terem, vagyis úgy 4000 izzó fej ismét becsatlakozott: „Mega-deth, Mega-deth…”
A kötelező ráadás előtt Mustaine egy perc csendre kérte a jelenlévőket a Megadeth elhunyt egykori dobosa, Nick Menza emlékére. Amikor néhány próbálkozás után belátta, hogy nem tudja elcsendesíteni a közönséget, a mikrofonhoz lépett, és azt mondta: „Egy szemernyi tiszteletet sem tudtok mutatni egy halott iránt?!? Egy perc csendet kérek!!” Most sem sikerült. Mindegy, még felharsant a Holy Wars… a nyolcvanas évek végi írországi turné benyomásai nyomán született, amelyre Mustaine élete végéig emlékezni fog, és ezzel vége.
Záró gondolat? Rutin. Megjöttek és lejátszották. Ahogy az üzlet megkívánja. A közönség kegyét a megállíthatatlan Mustaine még mindig igen meggyőzően vásárolja meg mérges megjelenésével, karizmájával, kölyökképével, azzal a kifejezésével, amely az örök lázadó érzetét adja. Reméljük, hogy erre a turnéra idén ősszel még követ egy klubturné. Ahogy mondtuk: az új album és Kiko Loureiro érkezése a kulcs a metal egyik legmarkánsabb, minden idők egyik legnagyobb alakja újjászületéséhez, aki látnoki erejével óriási mértékben hozzájárult a metal fejlődéséhez. Mustaine ebből a szempontból a metal egyik legfontosabb figurája marad.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
A GAMMA RAY setlistje:
1. Welcome
2. Heaven Can Wait
3. Fight
4. I Want Out
5. Induction
6. Dethrone Tyranny
7. Master of Confusion
8. Rebellion in Dreamland
10. Send Me a Sign
A MEGADETH setlistje:
1. Hangar 18
2. The Threat Is Real
3. Wake Up Dead
4. In My Darkest Hour
5. Post American World
6. Dawn Patrol
7. Poison Was the Cure
8. Poisonous Shadows
9. She-Wolf
10. Sweating Bullets
11. A Tout Le Monde
12. Trust
13. Dystopia
14. Symphony of Destruction
15. Peace Sells
—ráadás—
16. Holy Wars… The Punishment Due
