Dátum: 2017. 12. 22.
Helyszín: Cerkno / C.M.A.K. / Szlovénia
A Mart egy ajdovščinai csupa-instrumentális zenekar, pontosabban kvartett. Az év vége előtt megálltak a cerknói C.M.A.K. klubban is. Bár az óra már jócskán elütötte az esti fél tízet, a klub ekkor még alig mutatta az élet jeleit. A színpadon ugyan minden készen állt a koncertzsivajra. Telt az idő egy-két kör alatt, és egy órával később már egészen más volt a kép. Megérkezett a zenekar, megjöttek az emberek, a hangulat és az atmoszféra pedig hirtelen pont olyan lett, amilyet az ember szeretne, és végül is amilyet vár is.
A Martról eddig keveset mondtak, még kevesebbet írtak, pedig a csapat 2008-ban kiadta „Paralele” című stúdiódebütjét, és 2005 óta működik. Olyan társaságról van szó, amely saját hangzást és stílust épít. Önjáró, magából építkező zenekar, amely kizárólag saját szerzeményeket ír és alkot. A billentyűk, gitár, basszusgitár és dob felállású kvartett „már-már túlzottan eleven”, sőt enyhén csibészes hangulatban mutatkozott be. Jó energiákkal vágtak bele, az öröm és az optimizmus járta át őket, és a közönség újra átélt támogatásával a koncert is így bontakozott ki.
A hangzás kiváló volt, a hangzást létrehozó mind a négy építőkő egyenrangú elrendezésben és kontrasztokban élt egymás mellett. Zenei szempontból a Mart a szlovén zenei térben meglehetősen érdekes formáció, amely a maga artizmusát, vagyis zenei portfólióját még csak most fejleszti és csiszolja igazán. Abból ítélve, amit a C.M.A.K.-ban hallottunk, a jövőben egy rakás fejlődési lehetőség áll előttük nyitva. Szóval? Az új albumot össze kell hozni, ez elkerülhetetlen! Mivel instrumentális zenekarról van szó, a Mart úgy szerzi a zenét, hogy az mindvégig magas szinten megőrizze a zenei befogadhatóságot. Még azokban a pillanatokban is, amikor főként a billentyűk veszik át a kezdeményezést, és a kvartett kifejezésmódjában dominálnak, sőt a gitártól is elveszik az elsőbbséget, a Mart megtartja az erényes motivikus forma vezérfonalát, és sosem esik szét a zenei „különcködés” azon megnyilvánulásaiban, amelyeket a közkedvelt kísérletezés hozhat magával. Vagyis megengednek maguknak egy kis „zenei kényelmet”. A zenekar szívesen kitart egy adott motívum mellett, átmegy rajta egy belevaló jammel, többször megismétli, ezért a Mart cerebrálisnak, hipnotikusnak hat.
Érdekes, hogy a koncert minőségében fokozatosan növekedett. Percről percre, egészen a fellépés zárásának hangulati csúcspontjáig, amely jó egy órán át tartott. A felvezetést az ingadozás és a fiúk képességeivel kapcsolatos enyhe bizonytalanság érzése jellemezte, ami a folytatásban megtévesztőnek bizonyult. Ugyanígy sok volt a beszéd a számok között, a felesleges karattyolás, ami viszont más oldalról pont az ellenkezőjét tükrözte. A csapat szinte túlságosan lazán állt a színpadra, ám a koncert felénél valahol teljesen meggyőzött, hogy minőségileg kicsiszolt zenészekből álló kvartettről van szó, akik remekül hallják egymást, pontosan tudják, mit akarnak kiemelni a fellépés során, és ezt a színpadon kialakított, megteremtett kémiával is alá tudják támasztani. Ezzel együtt olyan hangulatot is, amely a hallgatót a cerebrális elragadtatottság állapotába röpítheti, a valóságos és empirikus, vagyis a bináris világon túlra.
Bár a Mart könnyebb fajsúlyú instrumentális progresszívnek mondható, zenei portfóliójukba beépül a post rock egy pillanata, amelyet mégsem támaszt alá a mindenféle hangzásbéli trükkök, szintetizálás affektált, programszerű „fintorgása”. Vagyis a Mart nagyon elemi hangzású. Extra színpadi kacat, programozott kitsch és cicoma nélkül. Több elköteleződéssel és ötletes önkihívással, ami mindig az új evolúciós horizontok hasznos megnyitásához vezet, a zenekar a jövőben elérheti azt a kifejező érdekességet, amely mondjuk a finn Hydria Spacefolkra jellemző. Várjuk hát meg az új stúdióalbumot.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
