Lovebites
2026. július 22., szerda
Flex, Bécs, Ausztria
„13 szerelmes harapás”
A Lovebites japán apróságai már jó ideje ott voltak a „must go to” koncertlistámon, és most egy Bécsi munkaút szépen egybeesett a rövidke Outstanding Tour turné nyitányával a Flex klubban. A hely a Donaukanal „rossz” oldalán fekszik, és csak egy hajszállal nagyobb, mint az Orto bar alsó koncertterme.
Ahogy a turné neve is sejteti, a menet a legutóbbi, Outstanding Power című albumot népszerűsíti (Rockline-kritika). A bécsi koncerten nem volt előzenekar, a Judas Priest-féle Diamonds and Rust után pedig fehér krinolinos ruhában vonult színpadra Asami (ének), Midori (gitár), Miyako (gitár), Fami (basszusgitár) és a pokolból szalajtott dobosnő, Haruna. A buli az új album nyitó kislemezével, a The Castaway-jel indult, és máris a bocsánatkérés nélküli power metal tengerén hajóztunk. A duplázó szorgalmasan kötögetett, a tercekben futó szólók ünnepi hangulatot varázsoltak, Asami pedig nem kímélte sem a hangszálait, sem a rekeszizmát – minden 11-esre volt tekerve. Kicsit aggódtam a hangzás miatt, ami a színpadtól balra lévő emelvényen kissé maszatos volt, de amint átmentem a terem közepére, minden hang a helyére került.
Az első négy dal a power metalos dallamosságé volt, az ötödikkel, a Holy War-ral viszont a thrash-es polkaritmusok kezdték átvenni a gyeplőt. A lányok kicsit felengedtek, és a vad headbangelés a színpadot és az előtte tomboló közönséget is elárasztotta. Így száguldottunk dalról dalra, és a stúdiólemezekhez hűen a koncerten sem jutott idő megpihenni. A klubban uralkodó pokoli hőség pokoli ritmusokkal, riffekkel és sikolyokkal párosult, a törzsi összetartozás pedig teljesen maga alá gyűrte a helyet.
A kontraszt Asami gyengéd konferálásai, a többi tag kedves integetése és közönségköszöntgetése, valamint az őrült, tesztoszterontól fűtött előadás között egyenesen groteszk volt. Mit tehet az ember, amikor Asami szelíden megkérdezi: „Are you sleepy? No? So I welcome you to my nigtmare!”, a hangfalakból pedig kúszni kezdenek a Reaper’s Lullaby sötét dallamai? Kiüríti a fejét, és veszettül rázni kezdi, mi mást.
Ahogy említettem, a hangzás erős és kristálytiszta volt, így mindkét gitárosnő mesterfogásai és a Haruna nyolc keze alól előtörő, lélegzetelállító dobjáték is érvényesülni tudott. A Lovebites-nál a dob nem csupán ritmikai alap, hanem egy plusz dallamhangszer, amely (nem) hangsúlyaival még több mozgást visz a klasszikus thrash/power pörgésekbe. Fami is kapott elég lehetőséget basszusbravúrokra, Asami pedig egyáltalán nem csalt lejjebb vitt refrénekkel vagy a közönség felé fordított mikrofonnal. Power metal mennyország és pokol egyszerre: a lányok hiperaktivitásukkal (5 album és négy EP kilenc év alatt), technikai tökéletességükkel, dalszerzői tudásukkal és koncertenergiájukkal rohamtempóban közelítenek a melodikus metal világelitjéhez.
A koncert rendkívül rövid volt: egy óra rendes játékidő, plusz tizenöt perc hosszabbítás. 20 perccel kilenc után már a klub előtti járdán kapkodtuk a levegőt. Talán így még jobb is, nem tudom, hogyan éltünk volna túl még három-négy dalt. A setlist szépen ki volt egyensúlyozva, és a közönség reakcióiból hallani lehetett, hogy a bandának már sikerült összehoznia két kis slágert, a Stand and Deliver-t és a When Destinies Align-t.
Még ácsorogtam egy kicsit a backstage ajtaja előtt, hátha össze tudok hozni egy szelfit a csajokkal. Midori rövid időre kinyitotta az ajtót, és fotózott valamit odabent, de amikor meglátta, hogy közeledem, fürgén biztonságba menekült. Tekintve, hogy háromszor akkora vagyok, mint ő, nem is csodálkoztam rajta.
Egy szó mint száz: ha valahol a közelben megállnak, a csajokat biztosan megnézem (és meghallgatom) újra.
A setlist:
- The Castaway
- Unchained
- Blazing Halo
- Liar
- Holy War
- Reaper’s Lullaby
- Soldier Sands Solitarily
- Stand And Deliver (Shoot ’em Down)
- Rising
- M.D.O.
- One Will Remain
Ráadás:
12. When Destinies Align
13. We the United
Szöveg és fotók: Igorac
