Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2024. július 12.
Produkció: Michael Palace
Az album hossza: 43.09 perc
Műfaj: AOR revival
Értékelés: 9.0/10
A Palace az új albummal is hű marad az AOR-revivalhoz. A Palace név mögött egy zenei látnok áll: multiinstrumentalista, énekes, zeneszerző és producer, Michael Palace (Litvániában született svéd zenész). Hatalmas tehetség, ezt érdemes hangsúlyozni. A fickó a Frontiers Music Srl. hasznos stúdiólegionáriusaként dolgozott (anyagokat írt, és gitározott olyan előadók lemezein, mint Toby Hitchcock, First Signal, Kryptonite, City Of Dawn, Adrenaline Rush, Find Me, Big Time), 2016 óta pedig Palace néven saját stúdióalbumokat is megjelentet. A legfrissebb, a „Reckless Heart” tehát idén július közepén látott napvilágot, és összesen az ötödik Palace-album.
Az új lemez követi az előzmények művészi filozófiáját, minőségben pedig a legszorosabban az elődjéhez, a „One For A Road” (2022) című albumhoz áll közel, ami elég logikus, tekintve azt a hihetetlen ihletettséget, amelyet ez a zenész fenntart, és merészen visz át egyik albumról a másikra. Ezek az albumok érést mutatnak. Hiába AOR-revitalizmus az egész, a legújabb lemezen is minden pontosan ott van, ahol lennie kell. Vagyis a helyén. A „Reckless Heart” egyenesen a nyolcvanas évek gondtalanságának és örömének kellős közepébe lő ki. Az új album számos dala gond nélkül szerepelhetne a nyolcvanas évek valamelyik kultikus akció- vagy fantasyfilmjében, például a „Top Gun”, az „Electric Dreams”, a „Flashdance” vagy a „Back To The Future” mellett, a Palace pedig milliókat keresne a kiadott kislemezeivel. Csakhogy az új évezredben egészen mások az idők, és a Palace által képviselt műfajban kereskedelmi áttörésről szó sem lehet. Az új album egyik száma ráadásul a Back In ’85 címet viseli.
Himnusz himnusz hátán. Pompa pompára! A nagy refrének bombasztikus dallamaival, amelyekben a számok az egész album során egymástól lopják el a figyelmet, a „Reckless Love” semmivel sem gyengébb, mint az elődje, a „One For The Road”. A Palace viszonylag rövid, kétéves időközönként gondoskodik új stúdióalbum megjelenéséről. Az ötletekből és a kreatív töltetből közben nem fogy ki, ami nagyon fontos, hiszen ilyen rövid időközönként kiadott lemezekkel az ember folyton vékony jégre téved a művészi hitelesség fenntartását illetően. Az ötlethiánynak azonban a 11 új szám egyikén sem érezni nyomát.
Itt vannak olyan előadók, mint többek között a Radioactive, a CWF, a Newman, a Houston és a Work of Art, akiknél a komponálás és a produkció művészi trükkjeinek közeli párhuzamai találhatók, a Palace dalszerzői stílusa viszont az amerikai westcoast AOR-szcéna hagyományával kacérkodik, és elsőként Jim Peterik (ex-Survivor) mesterségbeli tudása jut az ember eszébe. A Toto pályájának közepe és második fele is érezhetően az egyik alapvető inspiráció. Michael Palace perfekcionista. Kivételes érzéke van a zeneiség kibontakoztatásához, és hihetetlenül agyafúrt is, amikor a magával ragadó hangulatokat kell kifejezett pompába és drámai színházba fokozni. És valójában mindent egymaga csinált végig. A programozás (kattogtatás) elől persze nem térhetett ki, de ez nem is lényeges. Az éneke a legfontosabb dolog. Igazi mágnes, és mintha csak az a műfaj, amelyet Michael kezel, az ő hangjára lenne öntve. Az összes többi elem, amely az éneket kíséri és felépíti a hangszeres hangzásvilágot, briliáns egyensúlyban van elosztva. Kiemelkedő gitárfrázisok, körülötte szintiplanék rétegei, a nyolcvanas évek zizegően, pezsgően (pozitív értelemben) szóló karakterével, a ritmusszekció lüktetésével kitűnő ízléssel kontrasztban. Az éneket a megfelelő pillanatokban és a megfelelő helyeken további vokális harmóniák kísérik. A kidolgozott gitárszólók sem hiányoznak. Az új albumon a Palace harapósabban merült el a nyolcvanas években, mint valaha, hogy megtalálja az elveszett láncszemet 1985 és 2024 között. A „Reckless Heart” hallgatása közben aztán mind eszedbe jutnak a nyolcvanas évek önálló és kereskedelmileg sikeres előadói, Richard Marxtól Michael Boltonon („The Hunger” lemezéig bezárólag) át Rick Springfieldig, Bryan Adamsig és Stan Bushig…
Revitalizmus és a nosztalgia érzelmeinek megkocogtatása! A nyolcvanas évek AOR-ja újra életre kelve. Ismét. Ezúttal még intenzívebben, mint arra számítani lehetett. Meglátjuk, meddig vágja még így a Palace az albumait, és mikor fogy el a szuflája, már ha egyáltalán elfogy. Eljön-e a művészi telítettség pillanata, és Michael Palace az időgépében továbbra is ilyen kényelmesen elnyúlva marad-e a nyolcvanas évek közepének „elektromos álmai” között, mély hibernációban.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Reckless Heart
2. The Widow’s Web
3. Back In Your Arms
4. Girl Is An Angel
5. You Give Me A Reason To Live
6. Back To ‘85
7. For The Love
8. Turn This Car Around
9. Weightless
10. Move Me
11. Stronger By The Day
Felállás:
Michael Palace – ének, minden hangszer
