Kiadó: Escape Music
Megjelenés dátuma: 2024. 6. 21.
Produkció: Atlantic
Az album hossza: 50.24 perc
Stílus: AOR
Értékelés: 8.0/10
Az Atlantic egy régi AOR-„emlék”. A zenekar egyetlen stúdióalbumot adott ki 1994-ben „Power” címmel. Olyan idők voltak, amikor ezt a műfajt már a két évtized fordulóján elsodorta a változás, 1994-re pedig a dallamok és a nagy, fennkölt refrének iránt elkötelezett bandákat gyakorlatilag „tűzzel-vassal irtották”. Ezért a „Power” a grunge-szcéna uralma és a metalműfaj egyre agresszívebb származékai közepette igazi gyöngyszem, amely minőségével az AOR-rajongók körében a mai napig nagyon magasan jegyzett. Olyan korszak volt ez, amikor a zenekarok a produkcióban keményebb hangzáshoz ragaszkodtak, és ezt még a nyolcvanas években uralkodó, pompázatos zenei elv sem kerülhette el. Ehhez jön még a zenekar vezetője és kezdeményezője, Simon Harrison, aki alapvetően gitáros, és máris tisztább képet kapsz a dologról. Az egész első bekezdés egy olyan albumról szól, amely kiállta az idő próbáját, mégis az Atlantic egyetlen lemeze maradt. 2024-ig.
Itt vagyunk. Az Atlantic új albumot adott ki. A címe „Another World”. Világos, hogy az Atlantic által képviselt zenei irányzattal a kilencvenes években nem sok keresnivalód volt, ha nem építettél fel komoly hírnevet a nyolcvanasokban. Az Atlantic pedig ráadásul abszolút zöldfülűnek számított. Simon Harrison éveken át másoknak írt szövegeket, játszott a Strange és a Whisht nevű zenekarokban, a kilencvenes években pedig megismerkedett Mark Grimmettel, akivel zenélni kezdtek, de a szerzemények sosem láttak napvilágot. A demófelvételek egészen 2021-ig az archívumokban hevertek. Ekkor alakult meg először az MGB nevű felállás, amely idővel az Atlantic nevet vette fel; Simon Harrison az egyetlen tag, aki az „Antoher World” albumon a „Power” debütalbummal való kapcsolatot képviseli.
Csodákat ne várjunk. A „Power” az „Power”. Azon gyönyörű, időben és térben elveszett albumok egyike, amely az AOR-zenét író brit megközelítés része, olyan zenekarok élén, amelyek akkoriban már a színtér szilárd részét alkották (némelyikük ma is aktív), mint többek között az FM, a Dare, a Bad English, a Strangeways vagy a Heartland. Az „Another World”-öt ebből a szempontból nehéz összehasonlítani a debütalbummal. A két megjelenés között jó 30 év telt el, és az idők közben nagyot változtak.
Világos, hogy az „Another World” 2024-ben, az archaikus műfaji szabályokhoz szorosan ragaszkodó fogásaival időben és térben elveszett lemez. Ha a debütalbumhoz próbálod kötni, különösen az a kellemes felismerés, hogy nagyon ügyesen emeli ki a produkció azon lényeges elemeit, amelyek a nyolcvanas évek „óriási hangzásának” alapvetései. Az ellentétek markánsak. Érzed a lüktető lábdobot, a „snare” mélységgel és visszhanggal bír, a gitárok frázisokban markolnak, a szintetizátorok erősen kontrasztos függönyt húznak a hangkép spektrumában, és ami a legfontosabb: a refrének nagy vokális harmóniái itt vannak (élükön az énekes, Mark Grimmett kifejezetten megnyerő orgánumával). Összességében nagyon szép album, tele kicsattanó bombasztikussággal, konkrét szólógitáros fűszerezéssel a középső nyolcütemes részekben. Igazi AOR. De ne felejtsük el megismételni, hogy az „Another World” dalainak vázát azok a demófelvételek adják, amelyek több mint 20 évvel ezelőtt készültek. A nyitó Ready Or Not azonnal megfog, az album pedig a nyitódal mögött álló, remek Without Love balladával sem veszít a lendületéből. A folytatásban is csábító és mindenben meggyőző az ötletgazdagság és a megvalósítás. Az ilyen albumok manapság ritkák. Különösen azért, mert a „régi gárda” hozta össze őket (a régi filozófiával, amely az AOR-pompához szükséges, megragadó hatások elérésére törekszik). A stúdiós „kozmetika” mindenesetre felfrissített, de nem esik túlzásba az „újdonságok” beültetésével (megtartja az „analóg” hangulatot), ezért annál könnyebb az albumot kiválónak, és a nyolcvanas évek klasszikus AOR-korszakához fűződő több mint sikerült kapocsnak nevezni.
Néhány megmaradt rajongónak, akik ezt a mai napig szigorúan archaikus műfajt kedvelik (amelyet egyébként az új zenei generációk élénken újraélesztenek, ami nagyon jó), az „Another World” az idei év egyik csúcspontját fogja jelenteni. A cél tehát Harrison és csapata számára több mint sikeresen megvalósult. Nehéz megmondani, mi következik, és maradt-e még a tárban „ellövetlen töltény”, de még ha csak az „Another World” marad is, így vagy úgy több mint elégedettségre okot adó tett lesz a „vén macskák” részéről, akik még mindig hatékonyan kényeztetik válogatott közönségüket (főként a „vén nénikéket és bácsikat”).
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Ready Or Not
2. Without Love
3. Hold On
4. I’ll Be Waiting
5. If This Is Goodbye
6. Whole Lot Of Love
7. Loving Arms
8. Nothing More I Can Say
9. Missing You
10. Dream About You
11. This Ain’t Love
Felállás:
Mark Grimmett – ének
Nick Burr – gitár
Simon Harrison – gitár, billentyűs hangszerek, basszusgitár
Tim Bristow – billentyűs hangszerek
Julian D. Hill – basszusgitár
Mark Pullin – dob, vokál
Közreműködő zenészek:
Andy Margrett – további gitárszólók
Mark Pullin – további gitárszólók
Gareth David Noon – billentyűs hangszerek
