Nik Turner, a brit zenész, akit leginkább arról ismertek, hogy hosszú éveken át tagja volt a space rock úttörőjének, a Hawkwindnak, 82 évesen elhunyt.
Nik Turner, teljes nevén Nicholas Robert Turner, a Hawkwinddel töltött hosszú évek alatt szaxofonozott és fuvolázott, a zeneszerzésben is fontos szerepet vitt, és az egyik énekes is volt. A Hawkwindben töltött évei alatt a free jazz elemeit is beépítette a zenekar hangzásába, hírhedt jelmezeiről pedig sokan ismerték, amelyeket gyakran az ókori görög és egyiptomi örökség ihletett.
A hírek Turner haláláról először tegnap, pénteken, 2022. 11. 10-én jelentek meg a közösségi hálón, délután öt óra körül pedig a Facebook-profilján a következő üzenet volt olvasható:
„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy itthagyott minket Nik Turner, a rettenthetetlen villámlovas, aki csütörtök este, otthonában, békében hunyt el. Útra kelt a kozmikus kalandja következő állomására, amelyet a családja, a barátai és a hívei szeretete vezet. Ebben az új világban, amelyet megtalált, részesei leszünk az új hangszereléseinek.”
Turner 1969-ben, a zenekar megalakulásakor csatlakozott a Hawkwindhez. A londoni space rock-legendákkal két időszakban szaxofonozott és fuvolázott. Az első 1969 és 1976 között tartott, másodszor pedig 1982 és 1984 között csatlakozott újra a Hawkwindhez. Turner szerzője vagy társszerzője a Hawkwind pályafutásának több legkiemelkedőbb és legfelismerhetőbb dalának, például a Master Of The Universe-nek, amely az 1971-es „In Search Of Space” albumon jelent meg, vagy a Brainstormnak, az 1972-es „Doremi Fasol Latido” nyitódalának.
Turner eleinte Dave Brockhoz és Mick Slatteryhez csatlakozott a Hawkwind embrionális szakaszában, a turnékon a menedzserük volt. Erre a feladatra nem utolsósorban azért esett rá a választás, mert neki volt egy kisbusza, amellyel Brockot és a társait fuvarozta. Turner egyedi, szabad szellemű szaxofonjátékát és a zenei expresszionizmus iránti szerelmét a Hawkwind tagjai üdvözölték, és a soraikba fogadták a zenészt.
Turnert tettei miatt a hatvanas évektől egészen a kilencvenesekig az „ellenkultúra” mozgalmának brit nagyköveteként tartották számon. Részt vett a zenekar 1970-es első glastonburyi fesztiválfellépésén is, ahol piramis alakú építményt állított a színpadra. Ez a piramis később a Hawkwind további fellépéseinek egyik fő díszletévé vált.
Egyiptomi látogatásai egyikén Turner egy piramisban lépett fel és vett fel zenét is, a felvételek pedig később az 1978-as „Xitintoday” album alapjául szolgáltak, amelyet a Nik Turner’s Sphinx nevű formáció jegyez.
Turner ismert volt a sci-fi-szerző Michael Moorcockkal, a grafikus Barney Bubblesszal és a Hawkwind-társsal, Robert Calverttel közös munkáiról is, valamint számos más előadóval dolgozott együtt, köztük a Sham 69-cel, a The Stranglersszel és Stinggel. Az Isle Of Wight fesztiválon Jimi Hendrix hívta fel a színpadra, 2016-ban pedig Lemmy Kilmister temetésén szaxofonon játszotta el a búcsúzó szólót.
Halálának oka nem ismert.
