Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. 10. 21.
Producer: Michael Sweet
Az album hossza: 46.30 perc
Stílus: Heavy Metal
Értékelés: 8.0/10
A Stryper a „fehér metal” legendája, mondhatni a keresztény metal zászlóvivője, amely a nyolcvanas években virágzott fel, főleg miután egyes bűnös előadók lemezeit elkezdték a „parental advisory” matricával ellátni – a néhai Frank Zappának ehhez bizony lett volna egy-két szava. Akkoriban a kellően agyafúrt zenészeknek az jutott eszükbe, hogy a metaljukat úgy adják el a tömegeknek, ha a bibliai ihletésű szövegeiket zenésítik meg. Azt azért szem előtt kell tartani, hogy ezeknek a „kvázi-moralizáló manővereknek” a bölcsője (kitaláltad) az USA. A keresztény metal burjánzása az Atlanti-óceán túloldalán szerencsére nem hozott lényegi felfordulást a világ más tájain. A Stryper így a kereskedelmi sikerek szárnyán (kizárólag az Egyesült Államok földjén) mostanáig több mint 10 millió stúdióalbumot adott el. Eközben nem számít, hogy hisznek-e a Bibliában vagy sem, bár Michael Sweet, ha ezt olvasná, rögtön lekeverne nekem egy „kőműves” pofont. A lényeg, hogy az ilyen csomagolás a „korlátolt amerikaiak” körében elkel. Tekerjünk hát előre 40 évet, és nézzük meg, milyen formában van 2022-ben Michael Sweet és a Stryper-társaság. Ő továbbra is valóban hihetetlen zenész. Szólólemezek, más zenei projektek mellett is megőrzi magas kreatív ihletettségét és frissességét a szokványos Stryper-albumokra is. Itt érdemes kiemelni, hogy a zenekar működésének utolsó évtizedében megjelent albumsorozat valóban kiváló. Sweet és csapata tehát semmiben sem lazít.
A „The Final Battle” is felsőfokon fenyegető metalalbum, ugyanakkor hihetetlenül zeneileg intenzív. Megragadó. Éles eszű. Áthatoló. Már az első lejátszásnál a bőröd alá mászik. Ez a megállapítás tulajdonképpen a zenekar minden ezredforduló utáni albumára igaz. Vokálisan Michael Sweet kifogyhatatlan! A férfi, aki idén töltötte be az 59. életévét, 2022-ben is kivételes énekhangterjedelmet mutat, miközben a zenekar összesen 12. (igazi) stúdióalbumát jelenteti meg. Ehhez jön a azonnal felismerhető énekesi karizma, amely a zenekar egyik legfőbb védjegye.
A himnikus dallamok mind színpadias bombasztikával szolgálnak. Epikusan pompázatos drámaszínház, ha úgy tetszik. Érdekes ez az ötvözet: a tüskés metalfrazírozás és az ultra-fülbemászó zeneiség, amely a magas fokú megbékélés közepette a legújabb albumon is átkozottul jól működik. A „The Final Battle” ebben a tekintetben beváltott minden várakozást, amit a zenekar régi, hűséges hívei támasztottak vele szemben. Furcsán mondva, a Stryper már jó ideje úgy működik, mintha a Queen Judas Priest-hangzást akarna megütni, vagy fordítva. A kórusharmóniák ismét ügyesen díszítik a refrének dallamait, ami megragadó pompás hangulatot teremt. A középső részek (mid-eight) ügyes hangulati kitérők, amelyek plusz dinamikát visznek a szerzeményekbe. Átitatja őket Michael Sweet és Oz Fox gitárszólóinak újabb remek párosítása. „The Final Battle”. A négy nyitó indulót követően, amelyekkel az album a keresztény-fehér metal pompa óriási szárnyain emelkedik fel, a Stryper rendkívül hatásosan tartja fenn a megragadó erőt a ritmikailag nyugodtabb Nearben is, amelyet az egyik legsikerültebb refréndallam ékesít, de ügyesen elszórt hangszerelési elemek is, amelyek a nyolcvanas évek popzenéjének esztétikájára jellemzőek. Fenomenális!
Az elődjéhez, az „Even The Devil Believes”-hez (2020) képest, amely a megszólalás és a produkció szempontjából a Stryper csúcsformájú, kiélezett lemezei közé tartozik, az új „The Final Battle” zeneileg intenzívebb. A metalfrázisok sejtetlen pávatáncától függetlenül egészében „lágyabbnak” hat. Mondjuk inkább úgy: „fülbarátabbnak”. A zenei optimalizálás magasabb adagja miatt, amelynek megint nincs párja. Sweet e téren, a szerzemények felépítésében továbbra is kifinomult zseni. Megkérgesedett vén róka.
Az ötletek sokszínűsége ezen az albumon is otthonra talál a dalok között. Tizenegy végletekig csiszolt szerzemény bizonyítja, hogy a Stryper-től egyszerűen nehéz bármit is elkerülnie a figyelmének. Nehéz kiemelni a csúcspontokat. A refrének egymástól lopják el a figyelmet. Amikor lepörög a fenomenális Near, azt a következő dal, az Out, Up & In csábító refrénje követi, majd a klasszikusan megvágott, felgyorsított induló, a Rise To The Call. Ez utóbbi tipikus Stryper-vágta, amelyet a zenekar pályafutása során többször is sikerrel kipróbált, és most is ügyesen újracsomagolva tálal a híveinek az új albumon. Érdekes, hogy a következő dal, a The Way, The Truth, The Life alapvetően hasonló motívumszerkezetet használ, mint előtte a Rise To The Call, a ritmikai és hangszerelési csomagolása azonban kissé más, ügyesen kirántja az albumot az ismétlődés érzéséből, megint egy dinamikus kitérő egy remek refrénbe.
Összegzésként: az új Stryper-album (várhatóan) újabb kiváló teljesítmény Michael Sweet, a vezér és csapata ötletekben kifogyhatatlan dacos pályafutásában. A híveknek több mint kedvükre tesz majd. Mindenképp szerez még néhány új követőt is, akit vonz a metalos tüskésség és az ultra-fülbemászó zenei esztétika szoníkus bombasztikájának tökéletes ötvözése. A „The Final Battle” ebben az elemben semmiképp sem hazudtolja meg magát, és tulajdonképpen ezt akarta a zenekar az új album stúdiómunkája során elsősorban kiemelni. Mint mindig. A célját tehát megint teljesítette!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Transgressor
2. See No Evil, Hear No Evil
3. Same Old Story
4. Heart & Soul
5. Near
6. Out, Up & In
7. Rise To The Call
8. The Way, The Truth, The Life
9. No Rest For The Wicked
10. Til Death Do Us Part
11. Ashes To Ashes
Felállás:
Michael Sweet – ének, gitár
Oz Fox – gitár
Perry Richardson – basszusgitár
Robert Sweet – dobok
