Kornelije Kovač, a neves szerb zeneszerző tegnap, 2022. 9. 13-án, 81 éves korában elhunyt.
Miután az egészségi állapota romlani kezdett, a híres zenei producert, zeneszerzőt, hangszerelőt és mindenekelőtt zongoristát 2022. 8. 20-án a belgrádi batajnicai kórházba szállították, ahol az állapota – az új koronavírus-fertőzés miatt is – napról napra rosszabbodott.
Kornelije Kovač zeneszerzőként, zongoristaként és hangszerelőként volt ismert. 1942-ben született Nišben, első szerzeményét, a Pusti trotoari című darabot pedig már 1956-ban megírta, mindössze 14 évesen.
Kornelije és testvére, Mihajlo zenészcsaládból származtak. Nagyapjuk, Kornel Kovač zenész volt, a suboticai opera karmestereként dolgozott, apjuk, Josip a filharmonikusoknál hegedült, emellett zenetanár is volt, anyjuk pedig operaénekesnő.
A két fiú így már kisgyermekkorában nagy érdeklődést mutatott a zene iránt. Mindketten alsó fokú zeneiskolába jártak, és zongorázni tanultak. Mihajlo a Delfini tagja lett, később az újságírásnak szentelte magát, 2001-től pedig a jugoszláv nagykövet volt Ausztriában.
A klasszikus képzésű Kornelije hamar a rock és a jazz iránt is érdeklődni kezdett. Profi zenei pályáját 1961-ben indította, amikor Szarajevóban megalapította első zenekarát, a BKB-t. A banda jazzt játszott, ami 1963-ban el is vitte őket a szlovéniai Bledben rendezett jazzfesztiválra.
Miután különféle zenekarokat vezetett Bosznia-szerte, csatlakozott az akkoriban legnépszerűbb szarajevói popformációhoz, az Indeksihez, amelyet tulajdonképpen a jugoszláv pszichedelikus rock úttörőiként tartottak számon. Velük kéthónapos oroszországi turnéra indult. 1968-ban Belgrádba költözött, és megalapította minden idők egyik legfontosabb jugoszláv zenekarát, a Korni Grupát.
A Korni Grupa 1972-ben adta ki „Korni Grupa” című stúdiódebütjét. Számos fesztiválon felléptek a volt Jugoszláviában és Európában is; ezek közül a legfontosabb 1974-ben volt, amikor az opatijai fesztiválon léptek színpadra. Ott elhozták az első helyet, és még ugyanabban az évben kiharcolták a helyüket az Eurovíziós Dalfesztiválon is, amelyet az angliai Brightonban rendeztek, ahol a Generacija 42 (más néven Moja generacija) című számmal a 12. helyen végeztek (az első helyet akkor az ABBA vitte el a Waterloo című dalával). 1974-ben Kornelyans néven angol nyelvű albumot adtak ki „Not An Ordinary Life” címmel, ám Kornelije Kovač az eurovíziós helyezés miatti elégedetlenségében, és mert az új album fogadtatása is langyos volt, még abban az évben feloszlatta a zenekart. 1975-ben az RTB kiadónál megjelent a „Mrtvo more” című dupla koncertlemez. 1977-ben Kornelije Kovač megpróbált létrehozni egy K2 nevű szupergrupot, amelyben Josip Boček, Dado Topić, Sloba Marković, Čarli Novak és Ratko Divljak kapott volna helyet. Ez azonban nem sikerült neki. A források szerint Topić tétovázása miatt. 1979-ben önálló lemezen jelent meg a „1941” című tévéepizód filmzenéje, amelyet a Korni Grupa már 1971-ben felvett. Az „1941.” című lemezen mindössze két hosszú szerzemény hallható. Az „1941” epizód egyébként a Jovan Ristić rendezte „Jedan čovek jedna pesma” című tévésorozathoz tartozott.
Kovač útja később Spanyolországba is elvezetett. Ott számos zenei projektben működött közre producerként, zeneszerzőként és hangszerelőként. Tévéadókkal is dolgozott, többek között a TELE 5-val és az Antena 3-mal, ahol a népszerű „De Tu, A Tu” című tévéműsor zenei rendezője volt.
Ezután sikeres szólókarrier következett. 1980-ban Nagy-Britanniába költözött, ahol számos zenei projektben vett részt, és a brit pop- és rockszíntér olyan csillagaival dolgozott együtt, mint az akkori Whitesnake-gitáros, Bernie Marsden vagy a Manfred Mann egykori énekese, Paul Jones. Együtt dolgozott Hans Zimmer zeneszerzővel is. Elkezdett filmekhez, színházi darabokhoz és televíziós produkciókhoz is zenét írni.
Kovač rendkívül ügyes és sikeres rock- és popzeneszerzőnek bizonyult. Szerzeményei számos lemezen megjelentek Jugoszláviában, de többek között Spanyolországban, Franciaországban, Finnországban, Norvégiában, Görögországban és az USA-ban is. Sokuk arany- és platinaminősítést ért el Jugoszlávia területén.
Miután visszatért Jugoszláviába, saját stúdiójában összegyűjtötte a régi és az új zenei sztárokat, és számos projekten dolgozott tovább.
Három zenei témájú könyvet írt: „Tamne dirke” (2003), „Falko i druge priče” (2007) és „Fusnota” (2010).
Kornelije Kovač számos olyan sláger, illetve szerzemény szerzője, amelyeket más előadók vettek fel, többek között: Zdravko Čolić, Lepa Brena, Generacija 5, Kemal Monteno, Davorin Popović, Neda Ukraden, Željko Joksimović, Zdenka Kovačiček és Severina.
A Partizan szurkolói soha nem fogják elfelejteni, hiszen ő írta a klub himnuszát is.
