Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. 6. 10.
Produkció: Seventh Wonder
Az album hossza: 53.11 perc
Stílus: Progressive Metal
Értékelés: 9.0/10
A Seventh Wonder a svédországi Stockholmból származó progresszív metal banda, amely 2000-ben alakult. Kivételes, de gyakran méltatlanul figyelmen kívül hagyott csapatról van szó, tele elsőrangú zenészekkel, akiknek viszont viszonylag lassan megy az albumok felvétele. Reméljük, hogy a Frontiers Music Srl.-hez való szerződéssel a Seventh Wonder végre a szélesebb tömegekhez is eljut. Az új lemez, a „The Testament” mindössze a hatodik stúdióalbumuk, a zenekar pedig láthatóan csak akkor ad ki anyagot, ha 110%-ig biztos benne, hogy a felvételre szánt dalokat a legapróbb részletekig csiszolták.
Az előző, koncepcióalbumként megírt „Tiara” ismét följebb tolta a minőség mércéjét, talán magasabbra, mint valaha a banda pályafutása során, így nehéz volt megjósolni, hogy a Seventh Wonder a „The Testament”-tel legalább tartani tudja-e ezt a szintet. Az új lemezt nem köti koncepció, a szövegeket pedig ezúttal elsősorban az ihlette, ahogy az emberiség az elmúlt években furcsa ösvényeken jár. Az elmúlt években? Már évezredek óta, hiszen a tapasztalat semmire sem tanít meg minket.
A Seventh Wonder a Shadow Gallery, a Dream Theater és a Symphony X hatása alatt fejlődött ki, miközben minden tekintetben hűen ragaszkodik a kompakt szerzői munkához, amely a kifejezetten dallamos, zenei refrénekben éri el hangulati csúcspontjait. A progresszív metal mestereinek remek összhangja ezen az albumon is bőségesen megvan, a hangszerek közötti párbeszéd pedig egyszerűen elképesztő. Fényűzően bőkezű a hallgatóval szemben. Az egész Seventh Wonder-történet csúcsán természetesen Tommy Karevik rendkívül vonzó, átélt és technikailag zseniális éneke áll, aki egyébként a jóval ismertebb amerikai metalosok, a Kamelot énekese is. Karevik számára a Seventh Wonder az anyazenekar, és nehéz elképzelni olyan stúdióalbumot, amelyről Karevik véletlenül hiányozna. Ha a honfitársakkal, az Evergreyjel vetjük össze őket, a zeneiség a legrokonabb vonás, azzal a különbséggel, hogy a Seventh Wonder a technikailag bonyolult bűvészmutatványokban jóval csiszoltabb, ugyanakkor soha nem olyan kifejezetten sötét, mint amilyen az Evergrey tud lenni. Kivételes technikai felkészültségének köszönhetően a Seventh Wonder megengedheti magának a „kígyózó” kompozíciókat is, amelyek progresszív értelemben sokkal izgalmasabbak és érdekesebbek, miközben a kompaktság sem veszti el a vezérfonalat. Megengedhetnek maguknak hangszeres tételeket is, mint például az új albumon a Reflections, ahol erősebben érződik a korai Dream Theater alakjától és munkásságától kapott ihlet.
A „The Testament” a „Tiara” útjának folytatása. Mindenben egyenrangú, de üdítően más termék. Lazábbnak hat, és kissé közvetlenebbül szólít meg. Ebben a tekintetben több magas oktánszámú vadságot és felpörgetettséget is hoz, ami összefügg azzal, hogy a zenekarnak ezúttal nem kellett a koncepcióval foglalkoznia, illetve az aranzsmékat ahhoz igazítania. Szellemes mozgalmasságból azért így sem hiányzik semmi: hosszabb hangszeres részek, szinkópált ritmusok, a hangulatok közti intenzív váltások, amelyeket a vezérmotívumok ismételt fordulatai idéznek elő. De mint mondtam: a zeneiség és a megragadó erő közben sosem sérül. Még az album legbonyolultabb, mondhatni legambiciózusabb szerzeménye, az Under A Clear Blue Sky közben is zseniálisan egyensúlyoz a zenekar a komplex felépítés és az ütős, zenei kompaktság összehangolása között. Az albumon kiemelkedik a záró Elegy, amely filmzeneként szólítja meg a hallgatót, így teljesen logikus, hogy az album legvégére került.
Míg a Seventh Wonder igazi rajongói a kedvenc fizikai formátumukat már rég a legkedvesebb albumaik gyűjteményében tudják, annyit megsúghatok: ha a klasszikus progresszív metal híve vagy, aki a kompakt formát keresi, és nem engedi, hogy a dalok a technikai tökéletesség fitogtatása miatt „szétessenek”, a Seventh Wonder a „The Testament”-tel a power metal rajongóinak a rokonszenvét is elnyerheti. A „The Testament” ismét roskadásig tele van a csapat rendkívül ihletett kreatív lendületével. A Seventh Wonder ebben a tekintetben megalkuvás nélküli marad, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy zeneileg évről évre érik és fejlődik tovább. Szerencsére ezúttal nem kellett megint nyolc évet várnunk az új albumra, mint a „Tiara” esetében. A „The Testament” igazi progresszívmetal-„szörnyeteg”, amelyet a skandináv lényeg lenyűgöző finommechanikája hajt a hibátlan kifejezési tökéletesség keresésében. Olyan zenekar, amelyet az általános zenei felfedező „radar” túl gyakran elvéteszik. Teljesen méltánytalanul. A Seventh Wonder továbbra is az abszolút kifogástalan tartalom megtestesítője, a legjobb, amit a klasszikus vonal progresszív metalja jelenleg nyújthat, vagyis azoké a zenekaroké, amelyek a stílus első generációs bandái iránti nagy rajongásból kovácsolták ki a saját hangjukat.
A produkció zseniális. Tüskés. Élő, dinamikus. Az egyes hangzáselemek felerősítésével briliáns kontrasztokat ér el. A tartalom eszmeileg színes, szerzői szellemességet bontakoztat ki, a zenekar pedig a kifejezésmódjában, több mint húsz év után is, hihetetlen elkötelezettséget mutat a bizonyítási vágyban. Ennyi szívet, hűséget és odaadást egy olyan ügy iránt, amiben hiszel, és ami egyetlen helyen koncentrálódik, már szinte nehéz találni.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Warriors
2. The Light
3. I Carry The Blame
4. Reflections
5. The Red River
6. Invincible
7. Mindkiller
8. Under A Clear Blue Sky
9. Elegy
Felállás:
Johan Liefvendahl – gitár
Andreas Blomqvist – basszusgitár
Tommy Karevik – ének
Andreas Söderin – billentyűs hangszerek
Stefan Norgren – dob
Lepo napisano, kar solzica mi je pritekla. Komaj čakam njihov koncert v Proseku.
Krasno da še kdo pozna od Slovencev to skupino. Se vidmo 4. 11. 2022 v Proseku 😀