Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés dátuma: 2021. 5. 28.
Produkció: TripleVision
Az album hossza: 47.45 perc
Műfaj: AOR/Heavy Metal
Értékelés: 10/10
Tuple. Hát, franciásan hangzik, pedig finn. Tommi „Tuple” Salmela finn zenei legenda, valahányszor heavy metalról és rockzenéről esik szó. A fickó pályafutása során dolgozott a Tarottal, 2012-ben megalapította a Lazy Bonez hard rock formációt, amellyel három albumot adott ki – ezeket viszont nem az ugyanilyen nevű, jóval régebbi szlovén metalbandának ajánlotta. Idén május végén a Tuple projekttel megjelentette a második lemezét is, amely a tavaly kiadott „Wooden Box” utódja. Stílusosan. Nagyon stílusosan. Az ihlet kitart, és a Tuple tovább kalapálja az acélt. Mert most éppen forró, így szépen hajlik és csavarodik.
A Tuple hihetetlenül zenei dolog. Olyan AOR-revitalizmus, amelynek nehéz párhuzamot találni, ha a csúcsminőségű zenei végeredmény elérésének hiperszenzitivitásáról van szó. Már az előző album is ilyen szenzációt nyújtott, ami egy ennyire tapasztalt zenésztől, mint Tuple, ilyen gazdag zenei kilométerekkel a háta mögött, tulajdonképpen nem is meglepő. Tommi az új albumon is egy fontos zenésszel dolgozik együtt, akinek a közreműködése nélkül valószínűleg semmi sem lett volna. Nem valószínűleg, hanem biztosan semmi sem lett volna. A fickó beceneve Riitis, polgári nevén Jukka Riitaluoma, és ő az új album összes dalának fő zeneszerzője és felelős hangszerelője.
Amit a „Welcome To Hell” kínál, az tipikusan finn hozzáállás. Hiperprodukált termék, a nyolcvanas évek felcsavart szintijeivel, amelyek a jellegzetes gitárfrázisokat kísérik, és az eredmény egy olyan zenei változat, amelyet bűnös módon AOR heavy metalnak lehetne nevezni. Nehézsúlyú bajnok, ha a bombasztikus pompáról van szó. Tovább talán már nem is lehet menni. Ez a produkció a nyolcvanas éveket szinte tálcán hozza elénk. Főleg az 1985–1988 közötti második felét. Hogy csap oda a pergő? Hihetetlenül áthatóan és kontrasztosan, pazar „echo” effekttel, szemben a magasan suhogó szintikkel és gitárokkal. Mindenek felett Tuple briliáns éneke uralkodik, természetesen a megfelelő helyeken vokálisan harmonizálva, ami még tovább mélyíti az album pompáját. Az album bármelyik száma gond nélkül indulhatna az Eurovíziós Dalfesztiválon. Igen. De az réges-régen volt. Az album erősen kötődik a nyolcvanas évek popzenéjéhez, így most kedvünkre beszélhetünk szinte tisztavérű AOR albumról, ugyanakkor olyanról, amely erősen heavy metalra is épül. Különleges karizmát hordoz, ami nem lesz idegen a finn színtér együtteseit ismerők számára, mint például a Battle Beast, a Leverage, a Brother Firetribe, a Beast In Black, és végül, amikor eljutsz a Pride refrénjéig, olyan érzésed lesz, mintha egy elveszett Lordi-számot hallanál az együttes klasszikus korszakából, amelyet ma örökzöldként kezelnének. Egyébként a pop és a metal ütközése a Not Enough To Love Me-ben és a különösen lenyűgöző Survive-ban éri el a csúcsot (Noora Louhimo duettben különleges finomságot ad neki), és mellettük még a The Night Flight Orchestra is félprofesszionálisnak tűnik (ami merész állítás). A most említettekkel ellentétben a Tuple-nél nincs nyoma paródiának, de a két formációt határozottan ugyanaz a hallgatóság köti össze. A fülbemászó pontoknak még nincs vége. Te magad válogathatsz közöttük. Én a legnyíltabban „pofátlanul” ragadósakat emeltem ki, a saját fülemre hagyatkozva, így a végső ítélet egyértelműen a tiéd.
Érdemes hozzátenni, hogy az album dalait egy laza koncepció fűzi össze. Már a „Wooden Box”-ot is egy koncepció kötötte össze, amely Tommi Salmela életéhez kapcsolódott, az új lemezhez viszont a csapat más történetet választott. A 19. századba visz minket. Coloradóba, Aspen városába. A bányászat idejére. Rendezett és rendezetlen módon. Kártyások, örömlányok, a tisztességtelen meggazdagodás módszereit kedvelő gazfickók, revolverhősök, mindenféle bányászok világába, és persze nem hagyhatjuk ki a ute törzsbeli indiánokat sem. Mindenkit összeköt az ezüstláz. Üdvözlünk hát az igazi forrpontban, a lódarázsfészek kellős közepén.
Fenomenálisan megszólaló, szerzői-hangszerelői szempontból is remekül felépített új stúdióalbum, amelyből nem lehet elvenni és nem lehet hozzátenni semmit, mert a lényeg könnyen összeomolhat. Valójában csúcsra van optimalizálva. Az album rezgéssel tölti meg a hallgatót, kibontakozása a derű forrongó, bombasztikus pompájában zajlik, az igazi finn melankólia pedig csak a nagyon drámai záró részben csap meg igazán, amelyet egy újabb egyenesen briliáns szerzemény zár le. Ez a Silver, amely a többihez képest kicsit változatosabb, és különleges, záró mini-EP az albumon. Egy optimálisan kidolgozott albumon. Kiváló. Olyan album, amely az ilyen hangzások szerelmesét azonnal megragadja és viszi magával. Vezeti és szívből jövő izzással tölti meg. Az első másodperctől az utolsóig.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Welcome To Hell
2. Hold On To Me
3. 1-2-3-4 GO!
4. So Damn Cruel
5. Pride
6. Stay
7. Not Enough To Love Me
8. Hiding In Plain Sight
9. Survive
10. Lies Grow Lies
11. Silver
A „Welcome To Hell” albumon közreműködtek:
Tom Rask – dob
Jykä Sirainen – basszusgitár
Riitis – gitár, billentyűk, vokál
Tommi “Tuple” Salmela – ének, vokál
vendégzenészek és -énekesek:
Noora Louhimo (Battle Beast) – ének a Survive-on
Tony Kakko (Sonata Arctica) – további vokálok
Janne Tolsa – keverés, masterelés, további billentyűk
Erkka Korhonen – gitárszólók öt dalon
