Önkiadás
Megjelenés dátuma: 2020. 9. 10.
Produkció: Žiga Fabbro & Samo Turk
Az album hossza: 36.04 perc
Műfaj: Etno/Folk/Jazz
Értékelés: 8.0/10
Samo Turk és Žiga Fabbro már nagyon régóta ismerik egymást. Közel két évtizede játszanak együtt különböző felállásokban, többek között a Strawberry Jam és a Toxine soraiban, közös munkájuk része Frank Zappa zenéjének játszása is. De tényleg? Hol van a Toxine, és mi maradt ebből a rendkívül ígéretes, tengerparti-primorskai kísérleti zenekarból? Csak a Fabbbro/Turk duó?
Mindenesetre a két srác idén végre kiadott egy albumot a közös Fabbro/Turk projekt jegyében, „Eternal Duality” címmel. Ahogy a cím is mondja, a projekt mindkét pillérének hozzájárulása egyenrangú, és a végtelen zenei kutatásnak van szentelve. Fúvósok és klasszikus gitár. Egymásba fonódásuk. Két zenész kezében, a kölcsönös érzékelés erősen kiengesztelődött kémiájának nyelvén.
Többnyire idegen szerzők műveinek újraértelmezéséről van szó. Egyetlen szám (Uncle Frank) saját szerzemény, vagyis Fabbro műve, a többi feldolgozás. Amit hallunk, az etno/folk jazz- és klasszikus zenei hatásokkal, egyúttal egy jól érezhető mediterrán, mondhatni észak-adriai, azaz tengerparti-primorskai temperamentumú album. A fúvósok és a húrok egyedi összefonódásán keresztül dúskálnak a találékonyságban, és ennek révén játékos újraértelmezéseket tálaltak Béla Fleck szerzeményeiből (Lover’s Leap), illetve például a jól ismert Sonatina Mexicanából, amelynek szerzője Carlo Domeniconi, és amely az „Eternal Duality” albumon egyből három különböző változatban szerepel – ezeket tulajdonképpen egyetlen hosszabb kompozícióvá is összevonhatták volna.
Samo Turk és Žiga Fabbro az albumon hallható anyagot együtt játszotta fel. Koncertszerűen. Az anyag a ljubljanai Waldorf-iskolában készült február és július között, idén. Megszólítóan könnyed, játékos, pattogós, életvidám, és ami a legfontosabb, mindvégig kontemplatív.
Elsősorban az Uncle Frank című saját szerzemény a szórakoztató. A srácok több kísérletező manővert és a szabadelvű „különcködés” kalandjait engedik meg maguknak. Vagyis tisztelgés Frank Zappa előtt. A dolog nem lep meg, ha visszatekintesz a két zenész pályájára. Ez az egész album leghosszabb kompozíciója. Kifejezetten fellazított, és atonális dallamok sűrű, változatos erdejét kínálja, amelyek egymásba kapcsolódnak. Frank Zappa személye és munkássága iránti rajongás egyáltalán nem meglepő. Képzeld el a klarinét és a klasszikus gitár kombinációját, amely ihletetten követi a partitúrákban azt, amit egykor Frank bácsi írt és szerzett. Rendkívül szerencsés színfolt az albumon, kitérő az avantgárd rock és a jazz fúzió felé. A srácok a további hangzási hurkokról sem feledkeztek meg, amelyek könnyedén Frank újításait idézik, akivel kimeríthetetlen vizionárius szellemével már a hetvenes években messze megelőzte a többieket, sőt a korát.
Szórakoztató és mindenben érdekes termék két zenei világ, két zenei entitás összeolvadásából, két zenész erősen kiengesztelődött, kontemplatív zenei párbeszédében, egy különleges rezgéstörténet szimbiózisában, amely csak akkor testesül meg, ha ez a két fickó összekerül. A két úriember nem hoz zenei forradalmat, mégis mindenben szórakoztató és öntörvényű album ez. Biztosan nem mondták ki vele az utolsó szót. Egészen biztosan nem, ezért nagy érdeklődéssel figyeljük majd, milyen művészi húzásokat osztogatnak a jövőben. Talán épp ez az album egy új, bátor, kísérletező zenekar születésének új alapja. Hagyjuk, hogy meglepjenek.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számok listája:
1. Lover’s Leap (04:00)
2. Sonatina Mexicana I (02:10)
3. Sonatina Mexicana II (New Age Version) (02:20)
4. Sonatina Mexicana III (03:00)
5. Beneath An Evening Sky (05:45)
6. Joropo Jam (04:34)
7. Uncle Frank (08:30)
8. Strange Love (05:47)
Felállás:
Žiga Fabbro – altszaxofon, klarinét, billentyűk, FX
Samo Turk – klasszikus gitár, FX
