Rikard Sjöblom’s Gungfly: Alone Together
Kiadó: Insideout Music
Megjelenés: 2020. 9. 4.
Produkció: Rikard Sjöblom
Játékidő: 57.57 perc
Műfaj: Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10
Rikard Sjöblom svéd zenész, akit a közönség főként a progresszív rockos Beardfish vezéralakjaként ismert meg. A hetvenes évek műfaji úttörőiből merítő, progresszívrock-revival jegyében készült, rendkívül minőségi albumok sorozata után a Beardfish 2016-ban meglehetősen váratlanul bejelentette, hogy visszavonul. A zenéjük hívei akkoriban elég sokkot kaptak. Rikard Sjöblom azonban nem az az ember, aki alkotói téren tétlenül ülne. Csatlakozott a brit progresszívrock-nagyságokhoz, a Big Big Trainhez, és elindította új projektjét, a Rikard Sjöblom’s Gungflyt. A Big Big Trainnel és a The Flower Kingsszel közös turnék után (utóbbiak előtt Rikard Sjöblom szólóelőadóként nyitotta az esteket a koncertturnén, a fickó érezte, hogy elérkezett az idő egy új Gungfly-albumra.
Rikard Sjöblom így egyetlen év alatt annyi anyagot hozott létre, hogy az már egy új Gungfly-albumra is elég volt. Az „Alone Together” cím Sjöblom belső világának személyes vallomásából fakad. Abból, ahogy végigelemzi a megélt időket és a maga mögött hagyott éveket, egészen kisgyerekkorától máig. Ezen az úton sok barátra, ismerősre és általában olyan emberre lelt, akikkel megosztotta életének tapasztalatait a hétköznapokon át vezető úton. Rikard Sjöblom szavai szerint van közülük, aki már nincs közöttünk, mások ma is elkísérik, megint mások pedig csak az útja egy szakaszán voltak mellette. Örökre kötődik hozzájuk, még ha a saját útján (mindenki) egyedül is megy.
A Gungfly új albumán a basszusgitárt és a dobokat játszó Petter és Rasmus Diamant testvérek Rikard régi ismerősei és zenésztársai. Sjöblom, aki az albumon billentyűs hangszereken és basszusgitáron játszik, és természetesen az összes főéneket is ő énekli, az „Alone Together” kedvéért hívta őket közös munkára. Kezdettől fogva az volt a víziója, hogy éppen velük veszi fel ezt a lemezt. Az album nagyrészt ütős rocktrió-felállásban készült, pontosabban progresszív rocktrióban. Hogy teljesen analóg a hangzása, az ebben az esetben, ahol a svéd perfekcionizmus a hangzásbeli purizmussal találkozik, szinte már felesleges megemlíteni. Rikard Sjöblomban az a lenyűgöző, hogy zenészként az évek során, és a saját szerzeményei sokaságán keresztül milyen rendkívüli művészi érettségre tett szert. Míg a svéd progresszívrock-revival a példaképkövetésben gyakran túl nyilvánvalóan nyúl a progresszívrock-ikonok, az Yes (például a The Flower Kings jut eszembe) és a Genesis úttörő munkáihoz, Sjöblom a Beardfishben töltött évek, és főleg a látókörének mostani tágulása révén – amelyhez a sokarcú progrock-szenzációval, a Big Big Trainnel szerzett tapasztalatok is hozzájárultak, és amelyet a zenei víziója ma felölel – győztesen került ki ebből a történetből. Műveiben sikerült megvalósítania egyfajta kórusszerű eklekticizmust, és ezzel különleges piedesztálra került a skandináv progresszívrock-revival színtér egyébként is élénk forgatagában.
Az „Alone Together” a két bónuszszámmal együtt több mint egyórás album, amely az ötletek élességével és a magas szintű zeneszerzői rugalmassággal nyűgöz le. Hihetetlen, hogy Sjöblomnak az új saját művek megjelenése között viszonylag rövid időközökben is sikerül ilyen meggyőző kreatív töltetet megőriznie. Már az első szám megmutatja Sjöblom sikeres átugrását azokon a műfaji akadályokon, amelyek megbotlaszthatnak, ha túlzásba viszed az eredeti előképekből való merítést. Ha már a skandináv megközelítésnél tartunk: az „Alone Together” meglehetősen tipikus skandináv prog rock album. Megvan benne az a bizonyos „flower” komponens, a pozitív hozzáállás és az időnkénti pajkosság. Az emlékek aranyosak és gyönyörűek. Sjöblom ezt főleg az „A Treehouse in a Glade” című számban hangsúlyozza, amikor visszaemlékezik a fán álló házikóra, ahol játék közben indiánosdit játszva bújtak el, és leselkedtek a járókelőkre, egészen addig, amíg egy napon észre nem vették, hogy a fa kezd kiszáradni, és gyorsan le kellett szerelniük róla a házat. Mi itt az alapvető különbség a svéd és a szlovén mentalitás között a természethez és az egészséges környezethez való viszonyban? Hogy a szlovének valószínűleg békén hagynák a házat a pusztuló fán. A nyitó Traveller azonnali bizonyíték arra, hogyan lehet átugrani a revivalben leselkedő sablonosság csapdáit. Már ebben az egyetlen számban – ez az album második leghosszabb és egyik legjobb szerzeménye – Sjöblom megmutatja, mennyire otthonosan mozog a különféle szólóstílusokban. Az első szóló eszeveszett, effektekkel átszőtt, a második, amely utána következik, ezoterikusan cerebrális, és Pink Floyd (Gilmour), Camel (Latimer) és Genesis (Hackett) ihlette. Ugyanebben a dalban Sjöblom azt is megmutatja, hogy kivételesen jó énekes-kaméleon, aki briliánsan variál az szinte „nőies” megközelítéstől a majdnem üvöltésig, és minden között. A második szám a kis „megbotlásoknak” és a zenei fűszerek ragyogó szétszórásának köszönhetően a Gentle Giant eredményeitől kapta az ihletet. Ez az album legpajkosabb száma, a Happy Somewhere In Between. Klavinet, Moog, Hammond, elektromos zongora. Ez csak néhány a hangszíndarabok közül, amelyeket a Nord billentyűs hangszerek szerelmese, Sjöblom az „Alone Together” lemezen is megalkot. Az On The Shoulders of Giants a kamaszkor idejét idézi, amikor a rockkaland óriásainak lemezei pörögtek, különösen a Frank Zappának szóló nyitó ajánlással. Fenomenális szám – az album valószínű csúcspontja, amely a zeneszerzői változatosságnak és lazaságnak a legtöbb fűszerét nyújtja.
Az album szorosan megfog magához a hallgatót, és egy pillanatra sem unalmas abban az értelemben, hogy a motívumszerkezetek véletlenül egymásra emlékeztetnének. Vagyis hogy ötletileg nem lennének elég változatosak. A sokféle hangulati állapot dinamikus szövedéke, a váratlan fordulatok tipikusan progresszív hatásával, így maradéktalanul megvalósul. A trió rendkívül összeszokottan működik. A kifejezetten ható kémia miatt mindenben, amibe belefog, a stúdióban is végig a megfelelő munkahőmérsékleten van, ami magasfokú kifejezőerőt, képszerűséget és briliáns technikai kivitelezést hoz.
Az „Alone Together” kitűnő album, és a skandináv progresszívrock-expresszionizmus tipikus képviselője. Mindenesetre a csírákban még enyhe jazzes szerkezetek sem kerülik el a figyelmedet. De ami a legjobban vonz és megfog, az tulajdonképpen az az eklekticizmus, amelyet Sjöblom a két társával együtt fejleszt. Hogy az „Alone Together” jobb vagy rosszabb-e a két Gungfly-elődjénél, az szigorúan a ti megítélésetek. A lényeg, hogy egyszerűen újabb kiváló teljesítményről van szó Rikard Sjöblomtól, amellyel bizonyítja rendkívüli művészi érettségét és a saját zenei kalandorságának éleslátását, amely fejlődésében még korántsem áll meg.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Traveler
2. Happy Somewhere In Between
3. Clean As A Whistle
4. Alone Together
5. From Afar
6. On The Shoulders Of Giants
7. Grove Thoughts (bónuszszám)
8. Shoulder Variations (bónuszszám)
Felállás:
Rikard Sjöblom – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Rasmus Diamant – basszusgitár
Petter Diamant – dob
