Heathen: Empire of the Blind
Kiadó: Nuclear Blast Records
Megjelenés: 2020. szeptember 25.
Producer: Christopher “Zeuss” Harris & Kragen Lum
Játékidő: 47.22 perc
Műfaj: Thrash Metal
Értékelés: 9.0/10
A Heathen a Bay Area thrash metal egyik legendás bandája. Ha ebből a bandabokorból kiemeljük a Testament, a Laaz Rockit, a Vio-Lence és a Forbidden nevét, a Heathen valahol a közelükben állna. Őszintén szólva: „Lassie hazatér”. Megint. Amikor már keresztet vetettél rájuk, abban a hitben, hogy végleg eltűntek, valami csoda folytán mégis visszatérnek. A nyolcvanas években alakult csapat végre kiadta negyedik stúdióalbumát, amely tíz év után követi az előd „The Evolution of Chaos” lemezt, azt, amellyel a Heathen 2010-ben Maribort is útba ejtette. Nálunk egyébként később még kétszer játszottak: 2011-ben egy karácsony előtti turnécsomagban a Destruction és a Sepultura társaságában Ljubljanában, majd 2012 júniusában az Exodus oldalán a Nova Gorica melletti Solkanban (Mostovna).
Az „Empire of the Blind” is pontosan az, amit a banda rajongója elvár. Az a rajongó, aki természetesen kiválóan ismeri a „Breaking the Silence” (1987), a kultikus Bay Area thrash metal gyöngyszem „Victim of Deception” (1991) és a „The Evolution of Chaos” (2010) lemezeket. Méltó kiegészítése ennek a triónak, stílusában és hangzásában pedig mindenekelőtt az elődhöz, a „The Evolution of Chaos”-hoz kötődik. Érettségben és fejlődésben is leginkább rá épít, ami valamennyire logikus. A Heathen már 2010-ben felfrissítette a stílusát egy modernebb produkcióval, az akkori Death Angel- és Exodus-lemezek hangzását követve, és az Exodus „Tempo of the Damned” (2004) albumával való párhuzam teljesen helytálló.
Köztudott, hogy a Heathen vezére, Lee Althus gitáros az elmúlt tíz évben komoly segítséget nyújtott az Exodusnak: beugrott az egyik gitár helyére. Amikor aztán az Exodus főnöke a thrash metal titánjainak teljes jogú tagja lett, a másik Heathen-gitáros, Kragen Lum is beszállt az Exodus kisegítésébe a második gitáron. Így a Heathen tevékenysége megint befagyott. A várakozás hosszú volt, de megérte. Kamatostul.
Az elmúlt évtizedben a felállás is változott. 2013-ban elhagyta a bandát az eredeti dobos, Darren Minter, a helyére az új albumhoz Jim DeMaria érkezett, aki korábban egy másik kultikus formációban, a Toxicban játszott. 2013-ban elhunyt az eredeti basszusgitáros, Jon Torres, akit 2011-től Jason Viebrooks helyettesített a csapatban. Ő nem bírta kivárni, hogy a Heathennél megmozduljanak a dolgok. Viebrooksot, aki ma szintén egy kultikus régi thrash metal banda, az Exhorder mellett segédkezik, az új Heathen-albumra Jason Mirza váltotta, aki a Psychosisból érkezett.
A Heathen a Bay Area thrash metal színtér dallamosabb ágának képviselője, és az új albumon is hűen kitart e hagyomány mellett. A fő terhet természetesen a két gitár munkája és David White tiszta, magabiztos éneke viszi, aki alaposan odafigyel a dallamos énekvonalakra, de közben a hangjával elég haragot, agressziót és kérlelhetetlen ugatást is felvonultat, ami remekül illik az album sötét, végzetes, disztopikus alaphangulatához. Olyan, mint a bor: az évek során csak érik. A hangja kicsit mélyebb lett, ugyanakkor kicsit „megvastagodott” is, így továbbra is lenyűgöző építőeleme mindannak, ami a Heathen az új időkben, és ami mindig is volt. A háromszólamú harmóniák ismét szikrázva sistergenek a hírhedt frázisok fölött, a bandás kiáltások pedig még nehezebbé teszik White hangjának súlyát. Az „Empire of the Blind” egyszerűen szólva egy nagyon mérgező, régi iskolás szellemben edzett thrash metal album.
A The Blight, a Blood To Be Let, a záró The Gods Divide és főleg a Devour a kompromisszumot nem ismerő tempójával nosztalgikusan visszanyúl a „Victim of Deception” kultikus frázisaihoz, általánosságban azonban az új lemez mind a produkció, mind a szerzemények szempontjából fejlődésében az elődhöz, a „The Evolution of Chaos”-hoz áll a legközelebb. Mi az előnye? Hogy majdnem húsz perccel rövidebb nála. A banda most legalább annyit, de inkább többet mond el időben jóval tömörebbre sűrített számokban. Ezúttal is tíz van belőlük. Még a nyugodtabb, menetelő és himnikus Shrine of Apathy sem lépi át az öt percet, pedig kicsit a No Stone Unturnedre emlékeztet. Vannak pillanatok, amikor nagyobb teret kap a dallamosság és az énekelhető refrén, például a Sun in My Head vagy az imént említett Shrine of Apathy esetében. Az instrumentális A Fine Red Mist az album egyik legjobb száma, és tálcán kínálja Kragen Lum és Lee Althus lenyűgöző gitárjátékát. Szólóduelljeik, szikrázó és ötletes játékuk elképesztő erővel szólítja meg a hallgatót ebben a számban. A szerzemény körről körre fokozatosan változtatja a motívumait és a ritmusát is. Egy kicsit progresszív hatást kelt. A ritmusszekció teljesen friss, mozgékonyan reagál, az átmeneteknél dinamikus, a dupla lábgép használata pedig pontosan az, amit a Heathentől elvár az ember. Az új ritmusszekcióval a Heathen teljesen érintetlenül őrzi meg hagyományos kompromisszumnélküliségét. Röviden. Az album összességében pusztítóbb az elődjénél, mert tömörebb. A Heathen nem vadul rajta feltétlenül, inkább nagy élvezettel próbál ki sokféle ötletet, ami rendkívül kellemes változatosságot, és egyúttal magas fokú kidolgozottságot garantál. Ezt hívják művészi érettségnek. A tehetség adott, a többi (az érés) az évekkel és a sok úton töltött kilométerrel jön. Érezni a régi iskola és a modern produkciós újdonságok összeütközését, és az „Empire of the Blind” sikeresen ragadja meg az aktualitást.
Az „Empire of the Blind” mindenben kiváló teljesítmény, és igazolja a magas elvárásokat. A banda rajongói el lesznek ragadtatva, ahogyan a hagyományos Bay Area thrash metal mesterség kedvelői is. Ragyogó munka a thrash metal újabb túlélő kövületeitől, amelyet még rengeteg magas oktánszámú energia hajt, és ez garancia rá, hogy a Heathen még messze nem mondta ki az utolsó szót. Csak az a kár, hogy ez a banda a pályafutása során ilyen átkozottul kevés albumot adott ki. Reméljük hát, hogy nincs több akadály, ami évekre jégre tenné a csapatot, és hogy az új lemez felvételéhez a Heathen nem várja meg, amíg belépünk az új évezred negyedik évtizedébe.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. This Rotting Sphere
2. The Blight
3. Empire Of The Blind
4. Dead And Gone
5. Sun In My Hand
6. Blood To Be Let
7. In Black
8. Shrine Of Apathy
9. Devour
10. A Fine Red Mist
11. The Gods Divide
12. Monument To Ruin
Felállás:
David White – ének
Lee Althus – gitár
Kragen Lum – gitár
Jason Mirza – basszusgitár
Jim DeMaria – dobok
Vendégzenészek:
Gary Holt (Exodus, Slayer) – gitár
Rick Hunolt (ex-Exodus) – gitár
Doug Piercy (ex-Heathen) – gitár
