Brencl Banda : Korenine svetlobe
Kiadó: Udruga Tondak
Megjelenés dátuma: 2018. november 23.
Produkció: Edi Cukerić
Az album hossza: 44:35
Műfaj: folk rock
A Brencl Banda népzenészekből álló csapat Bistrica ob Sotliból. Idén novemberben jelent meg a harmadik stúdióalbumuk, a „Korenine svetlobe”, így a koncertlemez „V živo” (2014) – RockLine-recenzió ITT – mellett eddig négy lemezt tudhatnak magukénak. 2007 óta működnek. Olyan zenekar, amely a szlovén népi hagyomány dallamvilágát – kissé karikírozva – a különféle zenei műfajok széles arzenáljával olvasztja eggyé. Közben a Brencl Banda „nagyon” szlovén zenekar, vagyis olyan rendkívül merész szintézist talált ki a szerzői éleslátásból és a zenei befogadhatóságból, amely a hagyományos népi dallamvilág gyökereiből táplálkozik. Ami a folkot, vagyis a népdalokat illeti, nemcsak az egyik legfelismerhetőbb saját hangú, hanem az egyik legbefogadhatóbb és zeneileg legfertőzőbb formáció is, amely jelenleg, illetve az elmúlt évtizedben Szlovéniában működik. Olyan banda tehát, amelyben van ritmus és van tűz!
A „Korenine svetlobe” új történet a zenekarnak, más album. Nem is lehetne másmilyen, hiszen a banda összesen öt évig „kotyvasztotta”. Magamfajta „laikusként”, aki a recenzióba átömlő információk zömét az adott lemez zenei tartalmának leszűrésén keresztül kapja, „fejből” hozzátehetek még néhány tényt, amely közrejátszott abban, hogy a lemez más, mint a „Vetrova svatba” (2013). Az első tény, hogy a zenekar felállásában gyökeres csere történt a hegedű és a basszus posztján, ami más vibrációt, más energiát tükröz, és új zenei kalandot hoz a bandának. Ezt támasztja alá az is, hogy az albumot a pulai Rojc stúdióban vették fel. Vagyis Isztria végén, „valahol” az Adria mentén, és ezzel egyszersmind már „valahol” a nyugtalan, vad Balkán kebelében.
Bár a zenekar stílusa és hangzása, art-karizmája kijelölt pályán mozog, ki kell emelni néhány „kitérőt” a lemezen. Ezek a pozitív „kitérők” csak erősítik a csapat öntörvényű zenei névjegyét. Az első „kitérő”, amely konkrétabban „felrázza” a hallgatót, kétségkívül a Vila. Jókora adag alternatív felhangot és hangzást hordoz, ami talán Ruda sokrétű, rétegzett „zenei megvilágosodásának”, valamint a punk rock Črni Peter zenekarban végzett munkájának a tükröződése, egyszersmind a banda (főleg Ruda) hagyományos földrajzi kapcsolódása déli szomszédunk zenészeihez. Ki tudja, mi minden futott át a Brencl Banda tagjainak fején a horvátországi Pulában, hiszen Pula hagyományosan híres néhány rendkívül éles eszű punk rock zenekarról, amelyek még a volt közös ország idején meghatározták az „isztriai” punkot (ezt semmiképp ne keverjük a rijekai új hullámmal). Ebből a számból pajkos punkos dalbomba válhatott volna, ha dob- és elektromosgitár-feldolgozást kap, így viszont természetesen megőrzi a zenekarra jellemző pajkos népi folk kifejezésmódot. Kifejezetten ugratós szöveggel és ütős refrénnel büszkélkedik. Ha nem is kislemezes sláger, koncertkedvenc biztosan lesz belőle. Megvan hozzá minden adottsága. A zenekar talán maga is tisztában van ezzel, mert a lemez végén egy tizenharmadik, „rejtett” számot is találunk, amelyben a Brencl Banda megismétli a dalt, kissé átdolgozott változatban. Az alapvers a bögölyre (brencl) asszociálhat, amely vérszomjasan leszáll a kanca farára. Egy másik ilyen „kitérőt” az album közepén a Srca gospodar hoz. Eva Moškon azonnal magával ragadó, bájos énekével szolgál, amely éppen kivételes kedvességével fokozza az átadott érzelmek hatását azon axióma szerint: „Minél gyöngédebben közelítesz az előadáshoz, annál erősebben ragad meg és annál jobban hat!” Az érzelmek intenzitását a melankólia és a vágyakozás érzése erősíti. A hangszerek is rendkívül lágyan, nagyon finom érzékkel szólalnak meg ebben a számban, és ezt az érzéket belül kell hordani ahhoz, hogy egy ilyen dal megfogjon. Ez a szám is, pontosabban ez a sóvárgó ballada, a lemez vallomásos csúcspontjainak egyike.
A lemez ötletileg rendkívül merészen tagolt. Hogy egy hajszállal komolyabbnak hat, nevezzük inkább fókuszáltabbnak és tömörebbnek az aranzsok csiszolásában a zenekar viharosabb alkotói múltjához képest, arra már a nyitó, finomabban hangolt Jesenska is figyelmeztet. A misztika érintését közvetlenül utána az Anovi erősíti (ha „hátrafelé” olvasod, megkapod a gyönyörű Ivona női nevet), különösen a hegedűn megszólaló gyönyörű motívum miatt, amely a kompozíció magja. A zenekar kiterjesztette az artizmusát a lemezen, és olyan dolgokat próbált ki, amelyek számára újak.
Egész tizenkét szám, mégis csak 44 perc zene. Mind tetőtől talpig kidolgozott, mind a zenekar szerzői éleslátásának öntörvényű karakterével, ami az egyes dalok csiszolt jellegét igazolja. Ebben a tekintetben a Brencl Banda inkább minimalista, és szívesebben nyúl a „kevesebb több” emeltyűjéhez, mintsem hogy a számok tömörségét impro-kísérletekkel vagy jammel „cincálja szét”. A zenekar emellett rendkívül rugalmas, sőt ügyes, amikor olyan számokkal zsonglőrködik, amelyek az éneknek vannak alárendelve. Az énekes számok abszolút „énekesek”, míg az instrumentális pontokon a banda az improvizálás terén is kiereszti a hangját, bár a lemez ezen részein is végig megőrzi a rendkívüli zenei folyékonyságot és fülbemászóságot. Néhány szám, például a vége felé érkező Faun, kiválóan elbírja a vezérmotívum első részbeli megkötöttségét, amely egy másik zenei történetben teljesen általánosnak hathatna, a zenekar azonban ezt a csapdát sikeresen áthidalja merész megoldásokkal a modulációban és a ritmusváltásokban, a dalt pedig a második felében különösen Ana Mezgec kiváló, vad hegedűszólója „vágja ketté”. Ez a lemez leghosszabb instrumentális száma és egyben a legösszetettebb kompozíciója is.
Ezt a lemezt tényleg az elejétől a végéig élőben kell játszania a zenekarnak. A „Korenine svetlobe” a mai napig kétségkívül a csapat legérettebb és kompozíciós szempontból legcsiszoltabb műve. Hosszú ideig érlelődött, ötletileg rendkívül merész és ügyesen tagolt. Az aranzsírozás szempontjából hihetetlenül jól összerakott és tökéletesített. A Brencl Banda ezzel egy újabb kifejezésbeli lépcsőfokkal nőtt feljebb. Nemcsak pajkos, népies oldalukat mutatják meg rajta, hanem a lemezen át rendkívül finoman bontakozik ki a zenekar kifejezésmódjának szubtilis oldala is, amely időnként egyenesen a figyelem középpontjába lép.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.5 / 10
Dallista:
1. Jesenska
2. Anovi
3. Biser
4. Vila
5. Črešnjevska
6. Domača
7. Srca gospodar
8. Podgurska
9. Pesem
10. Faun
11. Rimska
12. Tretja
Felállás:
Ana Mezgec – hegedű
Rok Šinkovec – harmonika, ének
Matjaž Bajc – nagybőgő
Andrej Boštjančič „Ruda” – gitár, ének
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Dejan Gotal – ütőhangszerek
Ive Cukerić – klarinét a 8. számban
Eva Moškon – ének a 7. számban
kiegészítő ének a 9. számban:
Jana Tavčar
Teja Tavčar
Anita Kunej
Janja Kunej
Milena Kunej
Polona Žalec
Vesna Godler
Andrej Černelč
Martin Hrastnik