Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2020. 7. 10.
Producer: Olaf Thorsen
Az album hossza: 47.58 perc
Műfaj: Symphonic Power Metal / Melodic Rock
Értékelés: 8.5/10
Egyes projektek akkor valósulnak meg, amikor eljön az idejük. Butaság. Minden akkor valósul meg, amikor eljön az ideje. A megfelelő pillanatban. Csakhogy ha összeadod a Shining Black projekt főszereplőinek egyéb, elsőbbséget élvező kötelezettségeit, bizony több lehetőség is elcsúszhat a időben megvalósításra. Így telt el hat év az első ötlet óta. Mark Boals, a remek amerikai énekes, aki egykor a dán Royal Huntban, a szeszélyes svéd Yngwie J. Malmsteen mellett és a szupersztár-felállású Ring of Fire-ben is énekelt, akkor már együtt dolgozott az olasz melodikus metalosokkal, a Labyrinthtel, amelyet a távoli 1991 óta Carlo Andrea Magnani vezet Olaf Thorsen művésznéven. A Labyrinth felállásába, amely 2011 február végén a ljubljanai Cvetličarnában is fellépett, amikor a finn Sonata Arctica előtt nyitotta meg az estét, az utolsó pillanatban visszatért Roberto Tiranti énekes, a zenekar pedig vele jelentette meg a mai napig aktuális (és egyben legutóbbi) stúdióalbumát, az „Architecture of a God”-ot (2017).
Thorsen, akit páran talán a Vision Divine tagjaként és gitárosaként is ismertek, tehát félretett néhány ötletet, amelyek a Frontiers Music Srl. vezetőinek biztatására végül mégis megtalálták a helyüket a Shining Black projektben. Boals egy szemernyit sem vesztett az énekhangja erejéből. Ismét porrá zúz mindent hihetetlenül tekintélyt parancsoló zenei áthatolóképességével, karizmájával és ragyogó technikai tökélyével. A „Shining Black” lemez valójában olyan, mintha egy új Labyrinth-albumot hallgatnál, csak éppen Mark Boals énekel rajta, és mindössze egyetlen gitáros dolgozik rajta. A „Shining Black” anyagának fő szerzője és zeneszerzője a tapasztalt Olaf Thorsen, mellette pedig még három Labyrinth-tag működik közre, így a lemez hallgatása közben ez az érzés semmiképp sem meglepő.
Sok benne a neoklasszicizmus. Az olasz zenészek kifejezetten rajonganak érte, Giuseppe Verdi nemzete pedig mindig is kedvelte. A szimfonikus ízesítés jelen van. A zenét a billentyűk teszik testet öltötté, amelyek Hammond használatával is kontrasztot teremtenek Thorsen metalos frázisaival. De nem minden a „nyomásról” és a sebességről szól. A projekt tagjai ugyanis kellemesen harapós módon több lágyságot és kifinomultságot is képesek teremteni, mint például a remek The Day We Said Goodbye-ban, ahol a zongora és a harmonizált gitárpasztellek békés párbeszéde adja a hátteret Boals átélt énekteljesítményéhez. Ultra-zenei fülbemászóság kíséri ezt a lemezt. Ennek köszönhetően tömör elmozdulást érezni a melodikus rock elemei felé, miközben nem marad el a ravasz kísérő harmóniák beépítése sem, amelyek a ügyesen becsomagolt hangszerelések megfelelően adagolt részein társaságot nyújtanak Boalsnak. A produkció kellemesen kontrasztos, hangzásában kiforrott, az építőelemek helyes egyensúlyban oszlanak el, a gitárfrázisok viszont természetesen átveszik a kezdeményezést. A zene alkotói mindenesetre a klasszikus heavy rock zenekarok, például a Rainbow és a Deep Purple iránti rajongásukat is átvezetik erre a lemezre, ám ez csak „a második vonalban” tör a felszínre.
Olyan lemez, amely nem lep meg, és adott körülmények között akár új Labyrinth-albumként is megjelenhetett volna, ugyanakkor rengeteg örömet ad mindenkinek, aki szereti Mark Boals énekes bravúrjait, és a melodikus heavy metal szimfonikus elemeit, így kárpótolhatja azokat, akik már alig várják az új Labyrinth-albumot. Egészen elképzelhető, hogy a projekt a Labyrinth új formájává nő ki magát. A „Shining Black” album ugyanis minden megfelelő alappal rendelkezik.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. The House Of The Fallen Souls
2. The Boogeyman
3. My Life
4. A Sad Song
5. Shining Black
6. Just Another Day
7. Where Are Your Gods
8. The Carousel
9. The Day We Said Goodbye
10. We Fall
Felállás:
Mark Boals – ének
Olaf Thorsen – gitár
Oleg Smirnoff – billentyűk
Nik Mazzucconi – basszusgitár
Matt Peruzzi – dob
