Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés dátuma: 2019. 5. 10.
Produkció: Jim Matheos
Az album hossza: 68.03 perc
Műfaj: Progressive Metal
Értékelés: 10/10
A lemez több mint egy éve kint van, és őszintén szólva nehéz mentséget találni arra a nemtörődömségre, hogy egy ilyen album egyáltalán kicsúszhatott a kezünk közül. Rögtön az elején le kell szögezni: ez a tavalyi év egyik legjobb progresszív metal albuma. Mindenképp érdemes bemutatni
Az Arch/Matheos projekt mögött John Arch énekes és Jim Matheos gitáros áll. Két társ, akik a legendás Fates Warning kezdeti napjai óta ismerik egymást. John Arch énekelt a kultikus progmetal formáció első három albumán, és ez a három lemez külön történet. Pontosan az ő mérföldekről felismerhető énekstílusa miatt, ami a metal univerzumában egyedülálló. Miért olyan más ez a három album? Egyszerű. A válasz abban rejlik, ahogyan John Arch az énekdallamokat és a metrikát megalkotja. Amikor ez a megközelítés találkozik Matheos frazeálásával és a szerzeményeken belüli többi gitárötlettel, az eredmény egyedi varázslat, amely csak akkor születik meg, ha ez a két zenész együtt dolgozik a stúdióban. Ezt bizonyítja Arch kiváló „A Twist Of Fate” (2003) című EP-je, és ugyanilyen kiváló volt az Arch/Matheos projekt kilenc évvel ezelőtt megjelent debütálása, a „Sympathetic Resonance” is. A „Winter Ethereal” logikus folytatás, onnan, ahol az előd története véget ért. Arch 2016-ban, hosszú 30 év után, újra együtt dolgozott a Fates Warninggal. A zenekar újra össze akart állni a híres énekessel, kizárólag néhány fellépés erejéig, amelyeken teljes egészében eljátszották az „Awaken the Guardian” albumot. Ez a lépés minden bizonnyal segített megerősíteni a köteléket Arch és a Fates Warning egykori társai között, bár a „Winter Ethereal” nagy valószínűséggel e közös munka nélkül sem lett volna sokkal más. Az elődjénél több közreműködő szerepel rajta. A Fates Warning jelenlegi és egykori tagjai mellett ott van még Steve DiGiorgio (Testament, Death) és Sean Malone (Cynic) basszusgitáros, valamint Matt Lynch (Cynic) és Thomas Lang (Paul Gilbert) dobos.
A „Winter Ethereal” a „Sympathetic Resonance” debütálásához képest még mozgalmasabb és változatosabb. Ami az ötletgazdagságot illeti, izgalmasabb hallgatni, és egyszerűen úgy hat, mint az elődje művészileg érettebb továbbfejlesztése. Az hangszerelés is jóval részletesebb, a hangzásvilág pedig kibővített és még gazdagabb. Még több a gitárszólam, amelyek egymásba fonódnak, vagy „vastagítják” a frazeálást. A szólóbetétek ugyancsak rendkívüli intenzitással és frissességgel ragadják meg az embert. A frazeálással pazar kontrasztot teremtenek a poliritmikus struktúrák. Ez a sokarcú ritmikai mozgékonyság műszaki bravúrjával egyszerűen elállítja a lélegzetet. Éppen a több közreműködő ad az albumnak ennyivel több izgalmat. És melyik egyszerre a lemez legklasszikusabb és legprogresszívebb metal szerzeménye? Hát, a legjobb. Az utolsó, a Kindred Spirits. Mondjuk úgy, hogy ez a legambiciózusabb mind közül, amit Arch és Matheos eddig együtt felvett ehhez a projekthez.
Ha azt keresed, mi szól leginkább a régi Fates Warninghoz hasonlóan, érdemes kihirdetni a lemez második száma, a Wanderlust utolsó részét. Valójában merész következtetést is levonhatunk: amit a „Winter Ethereal” hoz, az akár az új Fates Warning album is lehetne Archcsal, ha ő 1987-ben nem hagyja el a zenekart. A régi Fates Warning szellemét átülteti az új időkbe, a szerzés és a produkció frissített, megújult megközelítésébe. Ez egy progresszív metal teljesítmény, amely önmagában egyedi. Közben nem nehéz benne észrevenni az „U.S. old school speed metal” gyökereit, amelyből abban az időben a Crimson Glory, a Queensryche és a Savatage is kinőtt, jóval azelőtt, hogy a bolygón megjelent a Dream Theater nevű zenekar, és mindegyikük kivívta a maga különleges helyét a metalban. A „Winter Ethereal” szinte megroggyan a súrlódó frazeálás nyers súlya alatt, a dalok megint összetett szerkezetűek, sokszor megtört ritmusokkal és elakadó lélegzetű, bravúros dobátvezetésekkel. A lendületes, a zenei vonalakat kihasználva rendkívül mozgalmas ének pedig a felsorolt építőkövek mellett további katalizátora a termék progresszivitásának. Egy rusztikus aurájú progresszív metal terméké. Hihetetlen, milyen jól megmaradt Arch hangja. A rozsda nem tapad rá egykönnyen, és az énekes elképesztő erővel és extrém magas fekvésekkel döbbent meg, amelyeket 61 évesen is könnyedén hoz. A hangja egyedi, és éppen Arch miatt egyedi a „Winter Ethereal” album is.
A „Sympathetic Resonance” kiváló kiadvány volt, de a „Winter Ethereal” überelte. Felejtsd el a dúr skálát. Ez az az album is, amely nem ismeri a hangok szétszórását. Ha valaki mégis szétszórja őket, az Arch az énekdallamokban, de éppen ez teszi rendkívül különlegessé és egyedivé, és ezért sírt sok régi Fates Warning-rajongó, amikor Arch elhagyta a zenekart.
Ez egy rendkívül ügyesen, a stúdióban frissített album, és összekötő híd mindazzal, ami a korábbi lemezeken összekovácsolta Archot és Matheost. Egyúttal híd a korai Fates Warninghoz is. Emellett lenyűgöz rendkívüli kompaktságával és tökéletes produkciójával, amely a kontrasztok erősítése mellett sötét, ragadozó hangulatokat bont ki, miközben a hallgatónak megfagy a vér az ereiben, és feláll a háta szőre. Egy album, amely különlegességei, hihetetlen ötletgazdagsága és az izzás miatt, amellyel megszólal, minden bizonnyal zsánerének győztese 2019-ben. Ez még nem a vége, követni fogja a következő album. Ez vitathatatlan. A végkövetkeztetés egyszerű. Nincs szebb hír.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Vermilion Moons (09:06)
2. Wanderlust (05:59)
3. Solitary Man (05:41)
4. Wrath of the Universe (08:23)
5. Tethered (06:11)
6. Straight and Narrow (04:20)
7. Pitch Black Prism (07:06)
8. Never in Your Hands (08:13)
9. Kindred Spirits (13:00)
Felállás:
John Arch – ének
Jim Matheos – gitár, billentyűs hangszerek
Közreműködő zenészek:
Frank Aresti – gitárszóló a 8. és 9. számon
Joe DiBiase – basszusgitár a 3. számon
Joey Vera – basszusgitár a 2. és 8. számon
Steve DiGiorgio – basszusgitár az 1., 4. és 6. számon
Sean Malone – basszusgitár a 7. és 9. számon
Bobby Jarzombek – dob a 4. és 6. számon
Mark Zonder – dob a 2. és 5. számon
Baard Kolstad – dob a 8. számon
Matt Lynch – dob a 9. számon
Thomas Lang – dob az 1., 3. és 7. számon
