Megjelenés: 2019. 11. 29.
Kiadó: Metal Blade
Producer: Dave Otero
Játékidő: 54:58
A kaliforniai brutálosok, a Cattle Decapitation az elmúlt évtizedben sokat erősödtek ismertség terén. Valójában ma már az egyik leghangosabb death metal zenekarnak számítanak. Ehhez viszont rengeteg lemezre volt szükségük. A nagy áttörés a Monolith of Inhumanity (2012) albummal jött el, amelyen érezhetően javítottak a produkción. Három évvel később a The Anthropocene Extinction is megerősítette a minőséget. Ezután néhány tagcsere következett: basszusgitáron csatlakozott a rutinos Olivier Pinard (Cryptopsy), második gitárosként pedig Belisario Dimuzio érkezett, ami kétségkívül megerősítette a csapatot.
A Death Atlas felvételei ismét Dave Otero producer (Allegaeon, Archspire, Cephalic Carnage stb.) segítségével zajlottak, aki a Monolith of Inhumanity óta dolgozik együtt a zenekarral. Otero elég jól érti a csapatot ahhoz, hogy továbbvigye a hangzásukat. Másrészt biztos választás is, amellyel nem lehet melléfogni.
Mit kínál hát a Death Atlas? A várt brutális zúzást, amely technikailag annyira csiszolt, hogy a rajongót már az első két számmal, a The Geocide-dal és a Be Still Our Bleeding Hearts-szal meggyőzi. A hangszeres játék mindenképp ragyog. A gitárok éles, gyors, tremolo picking death metal riffeket hoznak, de black metalos fűszerből sincs hiány. A grindcore hatása pedig több mint nyilvánvaló. A ritmusszekció is magabiztos. David McGraw dobolása tele van blast beatekkel és gyors lábdobbal.
A Cattle Decapitation különlegessége továbbra is Travis Ryan énekes, akinek hihetetlen sikolyai vannak, de a morgása is elég erős ahhoz, hogy illeszkedjen az apokaliptikus tematikához. Ryan ráadásul elkezdett dallamos énekvonalakat is kidolgozni, még ha sikolyokkal énekli is őket. Jó példa erre a Bring Back The Plague. Másfelől megjelennek a magas sikolyok is, amelyeket egy black metal zenekarnak tulajdonítanál. A szövegekben Ryan számtalan módon marad kritikus az emberiséggel szemben. A mai társadalommal való elégedetlenségét a zenekar a Bring Back The Plague szövegében is többszörösen egyértelműen hangsúlyozza:
Bring back the plague
Delete those that threaten a new world
Start today
Dig their graves
Ha úgy tűnik, hogy a Cattle Decapitation csak a sebességre megy rá, egy másik kép is kirajzolódik, ami elsősorban az átgondolt dalszerzés eredménye. Sok szám tartalmaz lassabb részeket, amelyek az egészet dinamikusabbá és kicsit kiszámíthatatlanabbá teszik. Emiatt a zenekarról azt is mondják, hogy egyre progresszívebb elemeket vezet be. Végül is a Death Atlas tele van műfaji átjárásokkal. Hallani grind, brutális death metal, black metal és technikás death metal keverékét is. Az énekkel együtt pedig a káosz tökélyre jut!
Nehéz megmondani, mi az album csúcspontja. Mindenesetre a záró részben mutatja meg a Cattle Decapitation igazán, mire képes a fantáziája. A Time’s Cruel Curtain csordultig van brutalitással és melankóliával. A lemez szerkezetével pedig tudtunkra adják, hogy a progresszív elem határozottan jelen van. Az album a hosszú címadó számmal zárul. Eleinte a dal a zenekarra jellemző módon brutális, a második felében viszont doomosabb hangulatba vált át. Mély, dallamos ének is felbukkan, ami még tovább fokozza a téma morbiditását. A jó kilenc perces szám a zenekar eddigi leghosszabbja, és tökéletesen zárja le az albumot. A szöveg sem túl derűlátó az emberiséget illetően:
There’s no fear for tomorrow when there’s no trust for today
There’s no ever after, debts have to be paid
A Cattle Decapitation a Death Atlasszal karrierje legkidolgozottabb, legcsiszoltabb lemezét tette le az asztalra. Minden korábbi albumukról azt mondták, hogy nehéz lesz felülmúlni, de a következővel most tényleg kemény dió vár rájuk.
9,5/10
Számok:
- Anthropogenic: End Transmission
- The Geocide
- Be Still Our Bleeding Hearts
- Vulturous
- The Great Dying
- One Day Closer to the End of the World
- Bring Back the Plague
- Absolute Destitute
- The Great Dying II
- Finish Them
- With All Disrespect
- Time’s Cruel Curtain
- The Unerasable Past
- Death Atlas
Felállás:
Travis Ryan: ének
Josh Elmore: gitár
Belisario Dimuzo: gitár
Olivier Pinard: basszusgitár
David McGraw: dob
