Fellépők: I Am / Rivers Of Nihil / Fit For An Autopsy / Carnifex / Thy Art Is Murder
Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
Dátum: 2020. február 10., hétfő
A deathcore-szcéna láthatóan még nem futott ki magából. Sorra bukkannak fel az új zenekarok, amelyek új fogásokat is felmutatnak egy olyan műfajban, amelyről sokan úgy tartják, hogy nem éppen az innováció melegágya. Néhány banda komoly ismertségre tett szert. Köztük van az ausztrál Thy Art Is Murder is, amely az elmúlt tíz évben szorgalmasan dolgozott, és rengeteg turnén építette a nevét. Az évek munkája meghozta a gyümölcsét: a Thy Art Is Murder egyre nagyobb termeket kezdett megtölteni, és sorra adta el teltházasra a koncertjeit. A zenekar harmadik szlovéniai látogatása sokat ígért, teltházig ugyan még nem jutott, de a terem szemmel láthatóan tele volt.
Nem kevesebb mint öt zenekar szerepelt a programban, így a koncert kicsit korábban kezdődött. Elsőként a texasi death metalos I AM lépett színpadra, a srácok úgy néztek ki, mintha egyenesen egy texasi falusi mulatságról ugrottak volna be. A zenekar inkább az egyszerűségre esküszik. A deathcore-elemek mellett a lassú gitárokban és az egyszerű ritmusokban az old school hatásai is kihallatszottak. A texasi ötös gyakran tolta előtérbe a Pantera-féle groove-os részeket és az Obituary stílusú lassú passzázsokat, a gyorsabb tételek pedig egyenesen a Cannibal Corpse-ot idézték. A felsorolt hatások ellenére az I AM a közönség nagy részét nem tudta lázba hozni. Talán túl egyhangúak voltak a dalok. A zenekar egyébként kellően energikusan lépett fel, de ez láthatóan kevés volt.
Az amerikai technikás death metalos Rivers of Nihil már harmadszor jár Szlovéniában. Néhányaknak valószínűleg ők jelentették az este zenekarát is. Nem csoda, hiszen a Rivers of Nihil a komplexitásra, a hangulatra, a progresszivitásra és a kiszámíthatatlanságra esküszik. A rövid program a Where Owls Know My Name albumra épült, amely 2018-ban rengeteg évértékelő toplistán szerepelt. A zenekar tagjai remekül össze vannak csiszolódva. A néhol igencsak gyors részek ellenére sem lehetett komolyabb hibát felfedezni a játékukban. Leginkább a Home, a Silent Life és az Old Nothing mutatta meg a kreativitásukat és kiváló dalszerzői érzéküket. Brutálisabban csaptak oda a záró Soil&Seed című dallal a bemutatkozó lemezről, amelyen még nem volt annyi komplexitás, mint a következő két albumon. A Rivers of Nihil kétségkívül a koncert egyik fénypontja volt. Ennek a zenekarnak rengeteg megmutatnivalója van, és legfőbb ideje, hogy headlinerként térjenek vissza.
A New Jersey-i deathcore-csapat, a Fit For An Autopsy klubkoncerttel és fesztiválfellépéssel is felhívta már magára a figyelmet Szlovéniában. A zenekar ezúttal a tavaly megjelent Sea of Tragic Beasts albumot jött bemutatni. A Fit For An Autopsy az eljátszott dalokkal bebizonyította, hogy a deathcore igencsak változatos is lehet. A setlistbe kizárólag újabb dalok kerültek az utolsó két albumról, amelyekkel a zenekar megmutatta, mi rejlik benne. A gitárok rendkívül mozgalmasak, a breakdownok nincsenek túlnyújtva, és a dalok sem ugyanarra a sablonra készülnek, ahol minden a breakdownok körül forog. A zenekar motorja, a lemezeket producerként is jegyző Will Putney ezúttal nem tartott a csapattal. A hiánya ellenére a Fit For An Autopsy fellépése kellően meggyőző volt, amit a dinamikus dalok és a kidolgozott show is igazoltak. A Fit For An Autopsy kétségkívül olyan zenekar, amely a jövőben még sokat tud mutatni.
A kaliforniai Carnifex már többször megállt Szlovéniában, az elmúlt tíz évben állandó vendéggé vált. A zenekar az utóbbi albumaival átlépte a deathcore határait, és black metalos elemeket kezdett beépíteni, amivel végre kiemelkedett a deathcore-átlagból, hiszen valami újat mutatott. A legutóbbi, World War X című lemezzel a Carnifex tovább erősítette blackened deathcore stílusát. A black metal riffek és a breakdownok, amelyek a nyolchúros gitároknak köszönhetően komoly erőt kapnak, sajátos ízt adnak a Carnifexnek. A Carnifex rengeteg kilométert lehúzott, rutinos zenekarnak bizonyult, így a fellépésük is kellően meggyőző volt a Kino Šiška szépen megtelt termében. A setlistbe olyan újabb dalok kerültek, mint a World War X, a Slow Death, a Drown Me in Blood és a No Light Shall Serve Us. A legjobbakat a végére hagyták, amivel a régebbi rajongóknak is kedveskedtek: a Lie To My Face és a Hell Chose Me szólt. A Carnifexet láthatóan még korai leírni. A forma nem hanyatlik, és az összeszokottság sem. Úgy tűnik, még mozgalmas évek állnak előttük.
Utolsóként az egyre ismertebb Thy Art Is Murder maradt, amely ezúttal feldúsított színpadi produkciót hozott magával, ezt a látványos fényshow és a különféle kivetítések is jelezték. A headliner címet mindenképp kiérdemelték. A zenekar többé-kevésbé a tavaly megjelent Human Target albumra helyezte a hangsúlyt. Az összeszokottságuk kétségkívül a csúcson van. Ebben nagy szerepe van a gyors és precíz dobosnak, Jesse Beahlernek, aki egyfajta profizmust sugároz. Az újdonságok mellett a korábbi lemezekről is előkerült egy-egy sláger, mint a The Purest Strain of Hate, a Holy War, a Puppet Master és a Reign of Darkness. Az első album itt már szóba sem jön, hiszen a TAIM igazán csak a második, Hate című lemezével gyűjtött komolyabb rajongótábort, így a debüt felmelegítésének itt nincs értelme.
A Thy Art Is Murder viszonylag kifinomult deathcore-t játszik. A gyors gitárokból egyértelmű, hogy a death metal sem idegen tőlük, és nem csak breakdownokból áll majd minden. A gyors és változatos részek ellenére mégis úgy tűnt, hogy a TAIM szívesen támaszkodik az egyszerűségre, amelyből a gitároknál már csak a „dzsenn-dzsenn” marad. Hosszabb programnál a minták mintha túlságosan ismétlődnének, a muzsika szárazzá és kiszámíthatóvá válik. A klisésség elkerülhetetlen, amit a provokatív szövegek csak tovább erősítenek, ez nagyjából annyira teszi őket eredetivé, mint mondjuk az amerikai Five Finger Death Punch-ot. Míg a többi zenekar rengeteg újítást mutatott, a Thy Art Is Murdernél ez kevésbé volt érezhető, minden brutalitás és alkalmankénti technikás betét ellenére. A TAIM egységként mindenképp működik, maga a fellépés meggyőző, és CJ Mcmahon énekes is jól tartja a kapcsolatot a közönséggel. Vannak pozitívumok, de vannak negatívumok is, amelyeket remélhetőleg kiküszöböl majd a zenekar.
Összegezve: ez a hétfő este a Kino Šiškában igazán sokszínűre sikerült, rengeteg brutalitással, ütősséggel és technikássággal, amiért a Thy Art Is Murder, a Carnifex, a Fit For An Autopsy, a Rivers of Nihil és az I AM a „ludas”.
szerző: Primož Novak
fotók: Aleš Podbrežnik
