Kiadó: Silver Lining Music/Hell & Back
Megjelenés: 2026. szeptember 25.
Producer: Tom Dalgety
Játékidő: 41.19 perc
Stílus: Hard Rock
Értékelés: 9/10
Az Europe, a nyolcvanas évek svéd glam metal szenzációja, amelyet a hírnév csúcsán bedarált a korabeli kiadók kapzsisága, érett fejjel éli igazi, vérbeli virágkorát. A legújabb album, a „Come This Madness” kilencéves szünet után követi a „Walk This Earth” című elődjét, ami azért tekintélyes idő.
A „Come This Madness” olyan album, amelynek van mit mutatnia és mondania. Az Europe nagyon sikeresen viszi tovább rajta azt a zenei irányt, amely az előző két lemezen, a „War of Kings”-en (2015) és a fent említett „Walk This Earth”-ön (2017) kristályosodott ki, csak éppen a legújabb albummal ezen az úton művészileg minden eddiginél érettebben és kiforrottabban szólalnak meg. Mindkét előző lemezt vitathatatlan művészi vonzerő jellemzi, ehhez kétség sem fér, a „Come This Madness” viszont a 2003-as újraindulás óta készült összes munkához képest a legkonzisztensebb, legkompaktabb és művészileg legfókuszáltabb anyag. Ezen a lemezen az Europe végérvényesen beérett. Tulajdonképpen megtalálták önmagukat, mintha visszatértek volna a bölcsőhöz, ahol minden elkezdődött. Csak éppen a kezdők naivitását öt bölcs ember tapasztalata és érettsége váltotta fel. Azzá nőttek, amivé mindig is lenni akartak, csak az aranykoruk kommerciális áramlatai másfelé terelték őket. John Norum frázisaiban és főleg tökéletesen kidolgozott szólóiban szikrázó és szellemes, hajtja az a belső perfekcionizmus, amely a tökéletes dallamot és a feszes, vallomásos hangot keresi. A gitáros az új album minden egyes pillanatában a helyén van. Maga a zenekar hangszerelésben és produkcióban is feszesebben és kidolgozottabban szól, mint valaha. Olyan srácokról van szó, akik ma már nagy urak, és gyerekkoruk óta ismerik egymást. Itt nincs bújócska. Vannak viszont elszakíthatatlan kötelékek, amelyeken keresztül ezek a srácok folyamatosan érnek. Ez tükröződik a legújabb saját szerzeményeken is, ahol ez az öt úr fenomenálisan, szinte meditatív módon végig érzi egymást, és ötletek meg kivitelezés terén is tökéletesen szót ért egymással. Az album hangzása teljesen ki van aknázva, csillogó, organikus, és teli tüdőből lélegzik! Pontosan ugyanez érződik a csiszolt kompozíciók hangszerelésén is. Az új album dalainak zömét Joey Tempest és Mic Michaeli írta, többször John Leven közreműködésével.
Az új Europe, vagy nevezzük post-milleniumi Europe-nak, folyamatosan egy nyers, mégis muzikális hangzást keres, amely a dalszerzésben kifejezetten melankolikus beállítottságú, ugyanakkor ezen a melankólián keresztül egyfajta drámai színházat próbál megidézni, amely egyenesen beszippantja a hallgatót az egyes dalok történetébe. Ebben az elemben az Europe ezúttal summa cum laude tette le a doktori vizsgáját. Nemcsak arról van szó, hogy a dalok (a kijelölt dalszerzői kereteken belül) rendkívül változatosak, ami azt jelenti, hogy rengeteg anyag született, a zenekarnak pedig volt bőven ideje kiválogatni a legjobbak legjavát, hanem arról is, hogy minden dal kifejezetten magával ragadó atmoszférával szól, amelyből az album sötét, de kifejezetten muzikális melankóliája árad. Meggyőzőbben ezt a hard rock-formulát, amelyet művelnek, és amely mögött a zenekar teljes egyedi karizmája áll, nem is lehetne csinálni.
Minden dalt a verze és a refrén kidolgozott összekapcsolása díszít (átvezető elő-refrénekkel), ami csak újabb bizonyítéka annak a kivételes tehetségnek, amellyel ez az öt kiváló zenész ezt a legendás skandináv hard rock-formációt építi. Ezért pörög a „Come This Madness” maximális fordulatszámon, rendkívül dinamikus gördülékenységgel. Kompaktan és erőteljesen markol! Az elejétől a végéig. Ehhez jönnek még a kiváló dalszövegek, amelyeket az utánozhatatlan énekes, Joey Tempest szállít, és amelyek a dalok felépítésével együtt a mai napig a legérettebbnek hatnak – és máris megvan a lemez lényege.
Az album a One On One nagy atmoszférájú lendületével nyit. Átható riff, a pótolhatatlan Joey Tempest átható vokális előadása, aztán a refrénben a mérges riffelést Mic Michaeli billentyűi is megragadják, John Leven és Ian Haugland masszív ritmusszekciója mellett. Belépések, kiállások, átvezető díszítések, minden a helyén van! Ott, ahol lennie kell. A „Come This Madness” öt zenész kivételes érettségét és tudását tükrözi. A drámai színház melankolikus bombasztja az énekelhető refrénekben éri el atmoszferikus csúcspontjait! Ezt mutatja többek között a Cult Of Ignorance is – szövegét tekintve az új album egyik legcsípősebb társadalomkritikai darabja. A címadó dal az új lemez egyik legjobb száma, amelynek a koncertszínpadokon is helyet kellene kapnia. Sötétebb Europe-ot el sem lehet képzelni annál, mint amit épp a címadó dal megidéz. A billentyűk ötletes használata, amely körülöleli a sötét riffelést, makulátlanul működik. Az Europe a kontrasztos fordulatok mestere, amikor atmoszferikus ugrásokat fűz egymás után a verze és a refrén között (a címadó dal, meg az In A Different Word – az egy hangon zizegő szintetizátorok a riff hátterében ebből a szempontból a refrénen belül mindent elintéznek). A This Time Of Year melankolikus, sóvárgó ballada egy egykori szerelem újév előtti emlékeiről. Ebben is minden ott van, ahol lennie kell.
Amikor az ember eljut a Scandinavian Eyes-hoz, pontosan tudja, melyik dal nyitja a bakelit B-oldalát. Nem, ez nem ballada, ahogy a címből gondolnád, hanem az egész album egyik legélesebb darabja, amely akár magát a lemezt is nyithatta volna, de a zenekar erre a One On One-t választotta. A Scandinavian Eyes helyenként (intro, outro, mid-eight szakasz, refréndallam) a dallamvezetésben a Helloween Dark Ride-jára emlékeztet. A Taking It Back és a Devil’s Back alatt az Europe különösen tradicionálisan tálalja a hard rock-receptjét. E két dal felépítéséből a rock ősatyáinak úttörő szelleme árad, amikor az összehasonlítások szívesen kanyarodnak a Deep Purple, az MSG és a Rainbow felé, a The Devil’s Back pedig valójában afféle „mini hommage” a Uriah Heep előtt (az érzést a Hammond-orgona beépítése csak erősíti). Neoklasszicista struktúrák összeolvasztása régi iskolás bluesos trükkökkel! Különösen kellemesen csupasz és nyers a The Angel Must Have Flown kifejezetten csillogó és borzas nyitóriffje, amely az elő-refrénen át az album egyik legmuzikálisabb refréndallamává alakul. Mesteri. És a záró Nothing Can Follow This? A-mollból bontakozik ki, ahol a verze melankóliáját felrázó refréndallam váltja, és ezzel jön a színház még egy fenomenális fordulata, amelyet az egész album kifejezetten melankolikus-sóvárgó atmoszférája jellemez. A „Come This Madness” olyan album, amelynek minden rockrajongó bőre alá kell másznia.
Nehéz bármit is hozzátenni a legendás Europe e valóban fenomenális új anyagához. Megérte minden várakozást a „Come This Madness”. Kifejezetten dinamikusan kibontakozó album, magával ragadó atmoszférával, amely egy pillanat alatt beszippantja a hallgatót, és olyan kiforrott csiszoltsággal, amely a tökéletes zenei eredmény keresésének axiómáját követi a „kevesebb több” elvére épülő dalszerzéssel. A „Come This Madness” briliánsan kidolgozott új stúdióalbum. A japán piacra szánt kiadás még egy kiváló bónuszdalt is tartalmaz, a Heavens Above-ot, úgyhogy ha nagy Europe-rajongó vagy, talán érdemes ezt a verziót is beszerezned. Hihetetlen, hová jutott el a zenekar. Haza. Egyenesen haza. Oda, ahová mindig is vágyott, és amit most érettebben és bölcsebben csinál, mint valaha, elképesztő művészi lelkesedéssel és lendülettel. Világos, hogy a történet itt nem ér véget, és maradjon is így. Nyugodtan mondhatom: 2027 hard rock albuma.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. One on One
2. The Cult of Ignorance
3. Come This Madness
4. This Time of Year
5. In a Different World
6. Scandinavian Eyes
7. Takin’ It Back
8. In the Absence of Grace
9. The Angels Must Have Flown
10. The Devil’s Back
11. Nothing Can Follow This
Felállás:
Joey Tempest – ének, vokál
John Norum – gitár, vokál
Mic Michaeli – billentyűs hangszerek, zenekari hangszerelés, vokál
John Levén – basszusgitár
Ian Haugland – dob
