Helyszín: Drašiči / Turistična kmetija Simonič / Szlovénia
Dátum: péntek, 2012. 10. 26.
Néha úgy mész el egy koncertre, hogy nem is tudod, hogy koncert lesz! Azt meg pláne nem, hogy beszámoló készül belőle. Bármilyen is legyen… A Concertica ügynökség tele van meglepetésekkel. Nemrég, idén szeptemberben is élvezhettünk Ljubljanában egy koncertet, amelyet a Concertica szervezésében két klasszikus rockzenekar adott, olyanok, akikről álmunkban sem hittük volna, hogy a réges-régi nyolcvanas évek után még egyszer ellátogatnak Szlovéniába – Wishbone Ash és Nazareth. A Turistična kmetija Simoničon rendezett összejövetel célja az volt, hogy megünnepeljék a egy hónappal korábbi ljubljanai koncertesemény sikeres lebonyolítását. A meglepetésről viszont senki sem tudott, hiszen a vendéglő helyiségeiben zajló kicsapongó mulatságot a hétfős El Kachon fellépése színesítette látványosan.
A szeptett felállása: Tina Gerbec Radaković (ének), Andrej Krt Barbič (gitár, szájharmonika, vokál), Tomi Perinčič (ének, slide gitár, gitár), Dejan Sondža Gerbec Radaković (basszusgitár, vokál), Žiga Dobravc (dobok), Ptrimož »PimpS« Malenšek (ütőhangszerek) és Mladen Cetina (billentyűk). Olyan környezetben léptek színpadra, ahol a közönség részéről nem hiányzott a mókás, ittas kanyargás, mégis halálos komolysággal álltak a dologhoz, és bőven szántak időt arra, hogy mindent előkészítsenek az optimális koncerthez.
Megérte aprólékosan készülni. Úgy tűnik, az El Kachon tagjai az igazi fából faragott zenészek közé tartoznak, akik minden dolgot nagy szeretettel és a zenei művészet iránti tisztelettel végeznek. Két részre osztott, korántsem szerény műsorukban szinte teljes egészében saját szerzeményekből álló repertoárt mutattak be nekünk.
Az El Kachon határozottan különc jelenség a szlovén zenei életben. Stílusukat nehéz körülírni. A legkönnyebben talán progresszív blues rockként lehetne jellemezni. Kompozícióikban ugyanis a klasszikus bluesnyelv különleges szövedéke találkozik a pszichedelikus rock felé tett kitérőkkel és a jazzelemek beépítésével. Tomi slide-gitárja folyamatosan arra figyelmeztet, hogy egy dal egy-egy szakasza pillanatok alatt átbillenhet valami olyasmibe, ami az Allman Brothers Blues Band, vagy a másik oldalon a „southern” Govt ‘n’ Mule, sőt a Lynyrd Skynyrd világát idézi. A hangzás kiváló volt a fellépés alatt, a hangkép építőelemei egyenletesen oszlottak el. A két főénekes, Tomi és Tina, akik gyakran duettben énekeltek, remekül harmonizált a többi tag vokáljaival is. Épp az énekes teljesítmény és a kiváló tolmácsolás – amely mögött a tagok gazdag tapasztalata áll – az a mérleg nyelve, amely teljesen meggyőz az El Kachon kivételes minőségéről.
Itt nincs helye a mellényúlásnak. Egy ilyen organikus, szépen csengő hangzásban ugyanis minden apró hiba hallatszik. Ezúttal viszont alig akadt belőle, ha egyáltalán. Az El Kachon nagyon otthonosan érezte magát ebben a környezetben – valószínűleg nem sokban különbözik attól, ahol egyébként próbálnak –, és rendkívül jól hallgatható, mégis változatos, sőt összetett dalszerzői világot képvisel. Neil Young Cinnamon Girl és Albert King The Hunter című számát leszámítva – utóbbit olyan bluesnagyságok is feldolgozták, mint a Canned Heat, a Blue Cheer vagy a Free –, a műsorban saját szerzemények szerepeltek: Home, What If, Snake Bite, Solo Moon, Little By Little, One Fine Day, Mustang Sally és Still.
Az El Kachon úgy elfújt minket a tökéletességével és precíz összhangjával, ami egy svájci óra hibátlan működésének szintjét súrolja. Ez egy olyan zenekar, amiből Szlovéniában kevés van, ezért reméljük, hogy a jövőben méltó helyet kap a színtéren, és ami a lényeg: minél előbb elkészíti a stúdióbemutatkozó albumát, és minél több koncertet ad a tömegeknek. Ljubljanában 2012. 11. 29-én kaphatjátok el őket a Channel Zero klubban, a Metelkován.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Helena Vertačnik
