Helyszín: St. Veit a. d. Glan / Herzogburg / Ausztria
Dátum: szombat, 2018. 06. 09.
A festői osztrák kisvárosban, Sankt Veit an der Glanban a világszerte ismert magyar jazz-rock fúziós/világzenei formáció, a Djabe különleges vendégeként lépett fel a legendás gitármester, Steve Hackett, aki a Genesis kultikus angol progresszívrock-zenekar tagjaként lett először híressé, később pedig remek és rendkívül sokszínű szólókarriert épített. Hackett úr 2002 óta időről időre együtt dolgozik a Djabével. Közösen már egy egész sor koncertalbumot vettek fel, és két Djabe-stúdióprojektben is közreműködött, köztük az aktuális stúdióalbumon, a „Life is a Journey – The Sardinia Tapes”-en (2017).
2009-ben a Djabe nálunk, Szlovéniában is fellépett, mégpedig Slovenj Gradecben. Ez egyben Steve első szlovéniai látogatása és az első találkozásunk volt vele, amelyet a koncert előtt java részt a helyi kútnál töltöttünk. Ezúttal Steve nem magányos különleges vendégként érkezett régi magyar barátaihoz: a színpadon társaságot nyújtott neki a sokoldalú izlandi dobos/ütős, Gulli Briem, aki két különböző dob-, illetve ütősfelállításon váltogatta a Djabe dobosát, Peter Kaszást, és együtt rendkívül dinamikus ritmusduót alkottak. A ritka pillanatokban, amikor Steve nem állt a színpadon, a vezetőgitárt a Djabe gitárosa, Attila Egerhazi vitte, aki ezen az estén többnyire ritmusgitározott, időnként pedig ütőhangszereken és kiegészítő szintetizátoron is játszott. Ő szórakoztatott minket az egyes Djabe-darabok bemutatásával is, erős magyar akcentussal, angolul.
Bemelegítésként a Djabe – amely ezúttal a várfalak közé szorult, apró, de festői térben lépett fel – eljátszotta a „Flow” című szerzeményét, majd a Genesis egyik kevésbé híres örökzöldjének, az „In That Quiet Earth”-nek az előadásához gitáron csatlakozott hozzájuk Steve a kötelező sáljával, ami a főleg osztrák közönség soraiban ülő néhány szlovént Lado Leskovar régi szokására is emlékeztette. A Genesis- és Hackett-szólóörökzöldek az angol gitárikon és a Djabe közös előadásában mindig rendkívül érdekesen szólnak, mert ezek a kiváló zenészek rengeteg jazz- és világzenei elemmel egészítik ki őket, főleg Áron Koós trombitájának és a sokféle ütőhangszernek köszönhetően. A bemelegítés után Briem lépett színpadra „Hang Drum Song” című ütős számával, és meglepett egy különleges dobbal, amely egy óriási tengeri kagyló fémfedelére emlékeztetett. Közben ügyesen becsempészte Bowie klasszikusának, a „This Is Not America”-nak a ritmusmotívumát, miközben a néhai zenei legendával külsőre is hasonlít.
A szerény létszámú közönség először akkor lett egy kicsit hangosabb, amikor a régi zenészpajtások ügyes csapata nekilátott Steve kedvelt szólóklasszikusának, a „The Steppes”-nek a „feldolgozásához”, amelyet a világzenei elemek miatt a Djabe különös lendülettel játszik, valahányszor náluk vendégeskedik a gitárlegenda. Ezután a „Life is a Journey” következett, amelyet a fent említett, azonos című stúdióprojekthez a Djabe basszusgitárosa, Tamas Barabas írt. Az előadás alatt az énekes szerepet is ő vette át. Hamarosan újabb újabb rockklasszikussal lepett meg minket Hackett szólókincstárából: a „Last Train to Istanbul” következett, amelyet az „Out of the Tunnel’s Mouth” (2009) albumra készített.
Hackett úr egy rövid szólószámot is megengedett magának akusztikus gitáron, ami először kellemetlenül érte, mivel a Genesis-instrumentális, a „Horizons” elején kiégett a gitárerősítőjét összekötő kábel. Steve-nek sajnos elment a kedve attól, hogy a „Horizons”-t elölről kezdje, így a műszaki hiba elhárítása után inkább a „Walking Away from Rainbows” szólóinstrumentálist játszotta el, amellyel egyúttal lezárta a St. Veit-i koncert első részét. Egy rövid, tizenöt perces szünet után a nemzetközi banda nagy stílusban tért vissza a vár kis színpadára a Djabe-szerzemény, a „Lava Lamp” előadásával. A pillanat, amelyre páran nagyon vártak, a Genesis-remekmű, a „Firth of Fifth” szokatlan verziójával jött el, ahol a billentyűs János Nagy párszor derekasan mellényúlt, mielőtt összehangolódott a többiekkel, Steve híres gitárszólója pedig ebben a klasszikusban ismét tiszta győzelmet aratott. A mindig rendkívül higgadt Steve Kovacs bakijai miatt cseppet sem zavartatta magát, és ez így van jól.
Az este egyik legjobb pillanata kétségkívül az átmenet volt a Genesis-örökzöld „Fly on a Windshield” és Hackett szólóstandardje, a „Please Don’t Touch” között, amelyet nem éppen gyakran játszik. Steve és magyar–izlandi társasága a várakozásnak megfelelően zárta a műsort: a feledhetetlen Genesis-csemegével, a „Los Endos”-szal, amelyben még erősebben kidomborodott a remekmű jazzes jellege, külön hangsúlyt kapott a dobos–ütős duó, bár persze nem csaptak le olyan dobpárbajt, amilyet a Genesis annak idején Phil Collins és Chester Thompson között rendezett.
A Djabe St. Veit-i fellépésén kivételes hangulatban volt részünk, ami egyébként mindig megtörténik, ha a nagy Steve Hackett áll a színpadon, aki ezúttal is elvarázsolt minket gitárművészetével és zenei sokszínűségével. Mindegy, hogy Djabe-kompozíciókról, szólómunkáiról vagy hetvenes évekbeli Genesis-klasszikusokról van szó: Steve minden előadásban egyformán örömét leli, és optimálisan játssza el őket. Néhányan a koncert előtt aggódtak, hogy az egész túl hangos lesz ekkora térhez, de végül egy lélek sem panaszkodott a hangosításra. Ezúttal azt is érdemes megemlíteni, hogy Hackett úr nemcsak kiváló zenész, hanem hihetetlenül kedves és megközelíthető ember is, aki minden egyes rajongóra külön időt szán, így a fellépés előtt és után is végig elérhető volt egy rövid beszélgetésre vagy aláírásra, és szabadon sétált a koncertlátogatók között. A közbeeső szünetekben, amikor nem volt a színpadon, többször még az első sorban a közönség mellé is leült a padra. A koncert végén a Djabe tagjaival együtt lemezeket dedikált, és váltott egy-két szót a zenéjét kedvelőkkel, ami egyébként régi szokása, és amiből bizony sok mindent tanulhatna néhány progresszívrock-világbeli gitáros kortársa is.
szerző: Peter Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlist:
1. Flow
2. In That Quiet Earth
3. Hang Drum Song / This is Not America
4. The Steppes
5. Life Is A Journey
6. Buzzy Island
7. Last Train To Istanbul
8. Walking Away From Rainbows
—15 perces szünet—
9. Lava Lamp
10. After Limoncello
11. Firth Of Fifth
12. Fly On A Windshiled / Please Don’t Touch
13. Angklung
14. Clouds Dance
15. Los Endos
—ráadás—
16. Distant Dance
