Jon Schaffer – az Iced Earth megállíthatatlan vezére!

0 24

Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad

Helyszín: Kino Šiška, Ljubljana
Az interjú dátuma: 2014. 01. 24.

Az amerikai veterán Iced Earth egyáltalán nem idegen a mi színpadainkon: a 2008-ban a Metalcampen adott koncertjük még a Festivals of the Wicked DVD-re is felkerült, és minden visszatérésüknek őszintén örülünk. Az Iced Earth az új Plagues of Babylon lemezzel, a tavalyi Metaldays-es headliner fellépés után Ljubljanába is visszatért, és első alkalommal lépett fel a Kino Šiškában. Még a koncert előtt váltottunk pár szót a zenekar örök vezéralakjával, Jon Schafferrel, a beszélgetés pedig főleg az új albumról szólt, amely bizonyítja, hogy az Iced Earth még nem mondta ki az utolsó szót. És Jon ezzel több mint nyilvánvalóan rendkívül elégedett.

RockLine: Jon, üdv újra Szlovéniában! A zenekarral nem is választhattatok volna jobb pillanatot, hiszen épp ma kaptuk meg az idei tél első adag havát.
Jon: Kösz, jó újra visszajönni hozzátok, és király, ezt nem tudtam (nevet).

RockLine: Nemrég jött ki az új albumotok, amit elég nagy várakozás előzött meg, a remek fogadtatású Dystopia miatt is. Emiatt a Plagues of Babylon felvétele közben talán még nagyobb nyomás nehezedett rátok?
Jon: Igen, mindenképp, de valójában minden album felvétele közben nyomás alatt vagyunk. Most talán még durvább volt, mert az egész menetrendünket a Volbeattel közös nagy európai turné köré építettük, és arra céloztunk, hogy az új album addigra kész legyen. A Plagues of Babylon anyagának összerakására ezért tényleg kevés idő jutott, ráadásul le is kellett venni a lemezt, és tartanunk kellett a fesztiválfellépéseket. Nehéz volt, de szerintem az emberek jól működnek nyomás alatt, már ha képesek elviselni. Van, aki erre nem képes, de ha nem törsz meg a nyomás alatt, szerintem a legjobbat hozhatod ki magadból és a körülötted lévőkből.

RockLine: Neked ez most valószínűleg még stresszesebb volt, hiszen nem ez az első eset a zenekar történetében, hogy az album produceri munkáját magad végezted.
Jon: Igaz, bár minden Iced Earth-lemez produceri munkájában erősen részt vettem. Ez viszont az első, amit teljesen egyedül produceltem. Négy különböző hangmérnökkel dolgoztam három stúdióban, különböző környezetekben, úgyhogy tényleg figyelnem kellett és óvatosnak lennem, mert nekem is teljesen új tapasztalat volt. Ami viszont szuper, mert emiatt még keményebben kell hajtanod magad.

RockLine: Ha jól tudom, Jim Morris, a producer, akivel évek óta dolgozol együtt, ezúttal nem ért rá?
Jon: Nem igazán, csak a naptáraink egyszerűen nem akartak összeállni. Ezúttal nem akartam a Morrisound stúdióban dolgozni, pedig imádom, mert nyáron többször kellett volna Európából az Egyesült Államokba repülnöm, hiszen az új album épp abban az időszakban készült. Ez megtörtént a Dystopia készítésekor is, és időben kimerítő volt, főleg nekem személy szerint, aki az album készítése alatt végig jelen vagyok. A többi srácnak könnyebb, mert ők csak bejönnek a stúdióba felvenni a saját részeiket; mivel az albumot magam produceltem, a Jim Morrisszal való felvétel szóba sem jöhetett. A menetrendünk szerint hosszabb ideig kellett volna Európában maradnom, mint amit anyagilag megengedhettünk magunknak, Jim pedig az életkorával és tapasztalatával már nem is hajlandó ide-oda repkedni. Egyszerűen értelmesebb volt úgy megoldani a dolgokat, ahogy tettük, és végül is Jim is, meg én is tudjuk, mi a legjobb az Iced Earthnek.

RockLine: Más volt az új album anyagának írása, mint a Dystopiáé?
Jon: Nem, nem igazán, valójában teljesen ugyanolyan volt. Szerintem a legnagyobb különbség, hogy Luke és Troy sokkal többet hozzátett, mint korábban, bár Troy már a Dystopiára is írt pár szuper dolgot. Úgy ment a dolog, hogy a srácok küldtek riffeket, amiket úgy aranzsáltam át, hogy köréjük egy nagyobb történetet, vagyis egy egész dalt lehessen szőni. Én néhány héttel azelőtt kezdtem el dolgozni, hogy Stu csatlakozott, aztán sokat csináltunk együtt, főleg a szövegek és az énekdallamok terén. Az egész folyamat tehát teljesen ugyanolyan volt, csak több időnk volt a próbára és az írásra, mielőtt Németországban belevágtunk a felvételekbe. A Dystopiát csak öt napig próbáltuk, az új dalokat viszont több hétig, és közben Raphaelt is betanítottuk (Raphael Saini dobolt a Plagues of Babylonon, de az album megjelenésekor már Jon Detter lépett a helyére, a szerző megj.), akinek meg kellett tanulnia a régi anyagot a fesztiválfellépések, az újat pedig az album felvétele miatt.

RockLine: Ez az album afféle fél-koncepcióalbum, mert az első fele a Something Wicked saga világűri történetével és a te Set Abominae karaktereddel foglalkozik. A megközelítés ennek ellenére más, hiszen a történetet ezúttal poszt-apokaliptikus, zombis környezetbe helyezted.
Jon: Igen, így van. De valójában a Something Wicked saga minden fejezete más környezetben játszódik, mindig más a megközelítés. A Dystopia is a történet egy teljesen másik korszaka. Ezúttal alapvetően zombihorror-történetről van szó, ami rengeteg valós világbeli elemet tartalmaz.

RockLine: Nem tudom, egyetértesz-e, de én a zombikat afféle jelképnek látom a pénzügyi elit számára, amely most kizsarolja a világot.
Jon: Igen, ennek van valami része a történetben, de a középpontban az az ötlet áll, hogy az emberiség zombivá vált.

RockLine: Set pedig a gyeplőt, illetve a láncokat tartja a kezében?
Jon: Igen, attól függ, honnan nézed. Ebben a történetben igen, ahogy a borító is mutatja, kész rá, hogy rászabadítsa a csapásokat az emberiségre. Két nagyon különböző oldal van jelen, mint mindig a Something Wicked sagában. Set lehet megváltó vagy antikrisztus, attól függően, melyik póluson állsz. Ez volt mindig a lényege, a történet „mindfuckja”, és ezért ilyen szórakoztató különböző környezetekben látni. A történet vázát az emberi történelem bármelyik korszakára át lehet vinni.

RockLine: Az albumon van pár nagyon érdekes pillanat, köztük az amerikai klasszikus, a Highwayman feldolgozása is, de engem inkább az érdekel, hogyan jutott eszetekbe feldolgozni a saját szólóprojektedből, a Sons of Libertyből származó Spirit of Times című dalt?
Jon: Az album nagyon sötét, főleg az első fele, és szerettünk volna néhány dalt, amiben van némi remény és optimizmus; az album vége így szebb. Emellett a Sons of Liberty elég ismeretlen dolog, amiről csak szájról szájra terjed a hír. Stuval fel akartuk venni a projekt egyik dalát, hogy szélesebb körben ismertté váljon. A Sons of Liberty mögött nem áll kiadó, csak olyan emberek, akik terjesztik a zenét, és szeretem ezt a dalt. Ezért került a lemez végére is, mert hasonló üzenete van, mint a Highwaymannek. Vagyis megölhetsz, de a szellememet soha nem fogod megölni. Szerintem ez rendkívül erős szöveg, és a Highwayman az album felkiáltójele. Elsősorban a testvériség és az erős kötelék gondolatáról van szó, hiszen Michael, Hansi, Stu, Russell és én rendkívül közel állunk egymáshoz, szoros barátok vagyunk.

RockLine: Nekem személy szerint az album legjobb pillanata a Cthulhu, azért is, mert nagy Lovecraft-rajongó vagyok. A múltban a Horror Show-n már érintettétek a klasszikus horror-irodalmat és a klasszikus szörnyeket, ezért érdekel, hogy a Cthulhut esetleg ennek folytatásaként látod-e?
Jon: Nem, én ezt inkább egy rendkívüli részegségi pillanatnak látom Uruguayban, hajnali négykor a tengerparton, egy kegyetlen, tomboló vihar közepén, amikor „Baszd meg!”-et üvöltöttünk az égnek (nevet). Másnap reggel eljátszottam Stunak egy dalt, ami eszébe juttatta a tomboló tengert, és szeretett volna egy óceánról szóló dalt írni. Én a Cthulhut javasoltam neki, a könyvet online elolvasta, és megírta a szöveget. Szóval nem, nincs kapcsolat a Horror Show-val, két barátról van szó, akik halálra ittak magukat a tengerparton (nevet).

RockLine: Van már esetleg kész valami új Sons of Liberty-anyagod?
Jon: Nem, az teljesen spontán születik, ráadásul most 100 százalékig az Iced Earthnek szentelem magam, és egyszerűen nincs időm.

RockLine: Az Iced Earthben most még elfoglaltabb vagy, mint a múltban, igaz?
Jon: Igaz, az elmúlt három év őrült volt. A Dystopia idején a Sons of Libertyt is írtam és vettem fel, és ez túl megterhelő volt. Hidd el, az új Demons & Wizards-ra egy egész áradatnyi igény van, a Sons of Libertyre is, Michaellel (Poulsen, a Volbeat vezetője, a szerző megj.) pedig megvan a saját terve, és egy napban túl kevés az óra az egészhez. De azt elmondhatom, hogy minden meg fog valósulni, csak nem akarjuk eloltani azt az erős tüzet, ami most az Iced Earthért ég.

RockLine: Mivel már fogynak az órák a fellépésetekig, még az érdekel, mennyire nehéz összeállítani a setlistet, főleg annak fényében, hogy az Iced Earthnek igazán gazdag a diszkográfiája?
Jon: Egyszerű. Tényleg, nagyon nehéz. Épp erről panaszkodtam a backstage-ben a Volbeattel közös turné alatt, és Michael magától odaugrott segíteni, hiszen az első albumunk óta nagy rajongója a zenekarnak. Másnap megjelent előttem egy négyoldalas setlisttel, amin négyórás szetnyi dal volt (nevet)! A mostani turné szettje főleg az új lemezhez igazodik, és Jonhoz, aki menet közben tanulja a dolgot, még a hangpróbákon is. Van pár dal, amit az adott album promóciós ciklusa óta nem játszottunk. Játsszuk például a Blessed Are You-t és a Disciples of the Lie-t, amiket nagyjából az Alive in Athens óta nem játszottunk. A dalválasztás egyre nehezebb, az emberek meg mindig panaszkodni fognak, hogy ez meg ez a dal nem tetszik nekik, és ezt vagy azt akarják hallani. Kourionban három órát játszottunk, és az emberek még mindig azt kérdezték, miért nem játszottátok ezt meg azt (nevet).

RockLine: Az új albummal úgy tűnik, fényes a jövő az Iced Earth előtt, igaz?
Jon: Igen, és úgy tűnik, tele kemény munkával (nevet). Jelenleg kiváló a zenekar kémiája, a köztünk lévő testvériség tartja bennünk a lelket, és ettől a turnéélet, ami nehéz élet, sokkal könnyebb.

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik