A The Pineapple Thief már most rajong Szlovéniáért (2013)
Fotók: Aleš Podbrežnik
Az interjú dátuma: 2013.02.22.
Beszélgettünk Bruce Soorddal, az indie progresszív The Pineapple Thief frontemberével és szellemi atyjával. Soord szavaival elárulta, hogy már most odavan Szlovéniáért, a közelgő koncert pedig mindenképp nem az utolsó lesz náluk (a koncertről bővebben ITT).
RockLine: Szia! Először is köszönöm a lehetőséget. Biztos vagyok benne, hogy olvasóink között nagy az érdeklődés a zenekarotok iránt. Hogy könnyen induljunk: hogy vagy?
Bruce Soord: Agyonhajszoltan! A TPT-vel iszonyúan zsúfolt időszakot zártunk, úgyhogy a turnén örömmel pótolok valamennyit az alvásból.
RockLine: Az All the Wars már egy ideje kint van. Fantasztikus lemez – ezt a rajongóitok és a sajtó is tudja. Engem viszont az érdekel: te mit gondolsz az All the Warsról?
Bruce Soord: Nagyon örülök, hogy tetszik! Én rettentően büszke vagyok erre a lemezre. Tudom, hogy minden kiadványnál elveszítünk és nyerünk is rajongókat, de őszintén azt gondolom, hogy az All the Wars eddigi munkásságom legtermékenyebb darabja. A produkcióról és magáról a zenekarról nem is beszélve. Persze mindig abban gondolkodom, hogyan vihetném még feljebb a dolgokat, és ez hajt tovább az új lemez felé.
RockLine: A hangzásotok az évek során sokat változott, mégis minden kiadványon ott van az a bizonyos TPT-sound. Nyilvánvaló, hogy mindegyikre kicsit más hatások hatottak. Most melyek voltak a legerősebbek? És hogyan jelennek meg ezek a hatások a közelgő EP-n?
Bruce Soord: Hú, remek kérdés. A hatások rám nem változtak olyan nagyot, bár nyilván folyamatosan új és új zenéket hallgatok. Az All the Warsra leginkább az a gondolat hatott, hogy élőben játsszuk el a lemezt. Talán ezért hangzik kevésbé „stúdiósnak”, és ezért ragadja meg jobban az élő fellépés szellemét és energiáját. Van ebben valami leírhatatlan – nemcsak a zenekarral, hanem a közönséggel is. Egészen varázslatos érzés.
RockLine: Az utolsó lemezen egy igazi, valódi zenekarral dolgoztatok együtt. Nehéz volt? Zenekarként egyébként mindig használtatok vonós hangzásokat, valószínűleg felvételről, de ez most mégiscsak különleges élmény lehetett.
Bruce Soord: Ó, az bizony! Tagadhatatlan, hogy a 22 tagú vonószenekar érzelmileg teljesen földbe döngölt. Egyébként én magam továbbra is digitálisan, samplereken keresztül találom ki és alakítom át az ötleteimet, az aranzsőrünknek, Andrew Skeetnek pedig rábízom a munkát magával a zenekarral. Csak azt sajnálom, mennyi elvész, amikor „kazettára konvertáljuk a zenekart”. A legnagyobb álmom tehát, hogy egyszer egy teljes zenekarral menjünk turnéra.
RockLine: Hogyan fordítjátok le a zenekari részeket az élő fellépésekre? Samplerekkel, mint eddig?
Bruce Soord: Samplek és újraértelmezés keveréke lesz. Például az utolsó lemez címadó dalát akusztikus gitáron, rhodesen, basszusgitáron és dobokon játsszuk. Működik. Persze maga a stúdióverzió is nagyon fontos marad, de a felvételről játszott aláfestéssel szemben nagyon szkeptikus vagyok.
RockLine: Most tehát turnéra indultok és az új kiadványra készültök. Mi jön utána? Újabb lemez, újabb turné… Nem fáraszt ki néha ez az örökös kör? Vagy mindig izgalmas, mindig valami új?
Bruce Soord: Nekem mindig valami újat jelent. A zenekar csak nemrég kezdett igazán utazni; még nem volt sok komoly turnénk. Szlovéniában most leszünk először, ami biztosan nagyon érdekes élmény lesz. El sem tudom képzelni, hogy valaha ráununk erre az egészre. Persze sokat segít, hogy mindannyian ennyire jól megértjük egymást. Olyan ez, mint egy nagyon hosszú buli. És épp most kezdtem el írni egy új TPT-lemezt, úgyhogy tele vagyok energiával.
RockLine: Mindig szerettem a szövegeiteket. Annyira élőnek hatnak, mintha első kézből származnának. Engem ez is érdekel: tényleg első kézből valók? Vagy csak a képzelet szüleményei?
Bruce Soord: Nagyon szépen köszönöm! Első kézből valók. Nem hiszem, hogy képes lennék jó szöveget írni, ha az kizárólag a képzeletemből fakadna. A legjobb dalok a megélt tapasztalatokból születnek.
RockLine: Zenészként én magam sosem vagyok teljesen elégedett a munkámmal. Te érzel hasonlót? Hogyan tekintesz vissza a korábbi munkáidra, különösen a legelsőkre, mondjuk az 1999-es debütre?
Bruce Soord: Megtanultam együtt élni velük! Épp most kevertem újra a 137-et, a 2001-es albumot, amely újra megjelenik a Kscope-nál. Ezeket a dalokat ma persze semmiképp nem így írnám meg, de akkor a lehető legjobb tudásom szerint igyekeztem, kihoztam magamból, amit az adott helyzetben lehetett. Éppen ezért megbékéltem a múltammal.
RockLine: Van valami (híres) utolsó szavad?
Bruce Soord: Szlovénia ezúttal nem utoljára lát minket!
RockLine: Köszönjük szépen mindent. Alig várjuk a fellépéseteket.
Az interjút fordította és szerkesztette: Tine Kolenik