Helyszín: Devil Bar Caffe / Bled / Szlovénia
Az interjú dátuma: 2011. 11. 21.
A „Self Destruct Sequence” (2009) megjelenése után Grega Habič, a szlovén gitármatador és magányos zenei lovas, akit az egyik legmarkánsabb szlovén zenei tehetségként tartanak számon, jól felismerhető, prédikáló zenei esszenciával felfegyverkezve, összedobott egy zenekart, amely 2010 októberében egy rövidebb szlovéniai turnén kísérte. És mindezt annak ellenére, hogy 2009-ben a RockLine-nak adott interjúban azt mondta, jelenleg nem érdekli a zenekarban játszás.
A csapatmunka jegyében történő újjászületés volt az egyik kiindulópont ennek a dúsan sodró beszélgetésnek a jeseniceiből származó zenei koponyával, aki idén már a negyedik önálló stúdióalbumát adta ki „Open Heart Surgery” címmel, és ezzel tovább szélesítette a saját hangjának alkotói hatókörét. Az új lemezen olyasmiket is kipróbált, amilyenekben a korábbi munkáin nem volt részünk. A műfaji sokszínűségre helyezett hangsúllyal, a többrétegű kifejezésmódnak köszönhetően Grega Habič az „Open Heart Surgery”-vel kivételes ugródeszkákat teremtett a további fejlődéséhez és művészi érleléséhez.
Gregával két év után ismét leültünk egy kör Hirter mellett a bledi Devil Bar Caffe-ben,…
RockLine: A „Self Destruct Sequence” megjelenése után végre sikerült zenészekből csapatot szervezned, és elindultál egy rövidebb, egész Szlovéniát átfogó turnéra. Milyen tapasztalatokkal és érzésekkel jöttél haza?
Grega: Ez volt az első alkalom, hogy egyáltalán élőben játszottuk a zenémet. Igazából nem remélhettem különösebb sikereket, ezzel a tucatnyi koncerttel inkább a terepet készítettük elő a jövőre. Az utolsó fellépésünk a ljubljanai Orto Barban 2010 októberének közepén azért már egész szépen megtelt… Ilyen zenére nehéz embereket becsalogatni Szlovéniában. És mégis sikeres volt a turné, mert most tényleg nagyon sokan kérdezik, mikor és hol fogunk újra játszani. Vagyis sikerült felkeltenünk az érdeklődést az általam írt zene iránt. Azt is kérdezik, mikor játszunk Jeseniceben, pedig ott nincs hol. Nincs helyszín. A legközelebbi opció mondjuk Blejska Dobrava, itt, Szlovénia ezen a végén, ott már a gitárosom, Klemen Gasar is fellépett….
RockLine: Egy megbízható forrás a menedzsmentedből tegnap megerősítette nekem, hogy Klemen Gasar mostantól az állandó basszusgitárosod…
Grega: Úgy van. És el sem hiszed, hogyan „szétszedi” a basszust. Hosszan és szélesen kerestünk basszusgitárost. Főleg miután Matej Sušnik úgy döntött, hogy nem lesz a csapat tagja. Rengeteg embert kipróbáltunk, sok meghallgatás volt, de senki sem felelt meg a követelményeknek. Kiderült, hogy a zeném jellege által megkövetelt játékszint mindenkinek egyszerűen túl kemény falat volt a meghallgatáson.
RockLine: Ha megoszthatom a véleményemet: a Klemennel kötött megoldás kiváló hír és kiváló megoldás. Már gitárosként is energiában remekül illett a csapatodba (karakterben is), most pedig kiderült, hogy a hozzájárulása a koncertfelállásod egyik szerves eleme lesz, amely így csak tovább erősödik összeszokottságban és stabilitásban.
Grega: A megoldást maga Klemen vetette fel. És egyébként már mindent végigvettünk, a legképtelenebb kombinációkat is. Tényleg. Nagyszerű, hogy így alakult. Főleg mert most a próbákkal sem lesz gond, hiszen Klemen is jeseniceiből való. Most tényleg van lehetőségünk rendszeres próbákra. Az egyeztetések sokkal könnyebbek lesznek, így a hatás is nagyobb. Tudod, hogy nem osztogatok csak úgy dicséretet, de ami Klement illeti, ő a basszusgitárt valóban „szétkapja”. Komolyan mondom. Legutóbb nálam a padláson próbáltuk ki a kombinációt, ott, ahol a felvevőhelyiségem is van, és együtt lenyomtunk pár dalt. Sokkoló volt, tátva maradt a szám, ahogy Klemen a basszusgitárt kezeli. Mintha Matej Sušnik játszott volna. Nem viccelek. Ha nem tudnám, hogy Klemen Gasar az, azonnal összetéveszthetném Matej Sušnikkal. Amikor Klemen a Game Overben volt, folyton ott lógott a Game Over próbatermében, és a basszusgitárt nyúzta. Később, amikor beszélgettünk, Klemen bevallotta, hogy mindig is basszusgitáros akart lenni, és a basszus régóta jobban vonzza, mint a gitár. Nyereség az is, hogy Klemen korábban ritmusgitáros volt, és ismeri a skálákat. Elvileg egy basszusgitárosnak maga a sci-fi, amikor bizonyos részeknél meg kell duplázni (Grega a „duplírozni” kifejezést használta) a gitárt, Klemennek ez semmi gondot nem okoz. Tényleg jó basszusgitáros. Még ma ment el Ljubljanába venni egy vadonatúj basszusgitárt. Két napja pedig Bledben szerzett egy basszuserősítőt. Most már van basszerosunk. Végre. Hála istennek.
RockLine: És még pénze is van hozzá…
Grega: (nevet) Igen, igen. Minden összejött. Egy ideig szóba jött Željko a Hari Mata Hari zenekarból (Željko Zuber, megj. a riporter), de ez nem jött be. Ami Klement illeti, mi teljesen egy hullámhosszon vagyunk a zenehallgatásban és az előadók terén is. A Van Halentől kezdve. Sőt még akkor is egyetértünk, amikor a jazzről van szó. Tényleg meglepett, és meglátod majd, ha lesz az első fellépésünk. Te is meg fogsz lepődni, és még sokan mások is.
RockLine: Vagyis ebben az időszakban több figyelmet fordítottál a kísérőzenekar végső összeállítására?
Grega: Igen. És ehhez erős csapat kell. Billentyűn újra Robert Humar lesz, dobon pedig Blaž Soklič. Blažsal kapcsolatban egyébként történt pár különös história is. A hobbija a siklóernyőzés. Egy hónapja csúnyán lezuhant az ernyővel. A bokája több darabra tört, a sarka összezúzódott, a gerincén két csigolyát eltört, úgyhogy most rá várunk. De azt mondta, hogy novemberre teljesen rendbe jön. Hogy nekivágunk. De ez vicces. Dobost azonnal kaphatnánk másikat, jelentkezett egy kiváló dobos Grácból, aki játszhatna velünk, de érdekes, hogy a basszusgitárosok keresésével volt mindig a legnagyobb bajunk.
RockLine: Ki tölti be a második gitáros helyén keletkezett űrt?
Grega: Én magam játszom fel az összes gitárt. Ezt már sikeresen gyakoroltam Željkóval a felállásban. Bevált. Ez nem akkora gond.
RockLine: Tehát kvartett lettetek.
Grega: Igen. És ez szuper, mert mind nagyon közel lakunk egymáshoz, így nagyon gyakran tudunk majd próbálni.
RockLine: És a koncertgázsiból is nagyobb rész marad. Beszéljünk pár szót az új stúdióalbumodról, az „Open Heart Surgery”-ről is. Hadd szabaduljak ki a kérdezés közbeni rejtélyes ihlethiányból a tipikus közhellyel: mi áll valójában az album címe mögött? Tényleg vérzett a szíved a készítése közben, vagy a lényeg valami másban rejlik?
Grega: Nem, nem! Nem vérzett. Ennek semmi köze a vérző szívhez. Az album címe utalás, kép magának az emberiség fejlődésének arra a pontjára, amely ma már csak nagy szomorúsággal tölthet el. Tudod, hogyan működnek a zenekarok? Van, aki rengeteg pénzért különleges embereket fizet, akik kikutatják, milyen zene fogy a piacon, aztán pont olyan albumot vesznek fel. Én magam is az előző három albumon arra ügyeltem, hogy a lemezen hangsúlyos metál riffek legyenek, hogy tetsszen főleg annak a körnek, amelyet a szlovéniai metálrajongók alkotnak. Az „Open Heart Surgery”-nél most az volt a cél, hogy elszakadjak ettől a sablontól, és olyan albumot csináljak, amilyet én magam a legjobban szeretnék. Ezen az új lemezen sokkal több a jazz is, ami nem férne össze olyan jól a „Self Destruct Sequence” aranzsmáival.
RockLine: Ez az egyetlen helyes út. Fel kell zárkózni a világ legátfogóbb és kifejezésben leggazdagabb előadóinak élvonalához, egyedi karakterrel és saját szerzői látásmóddal.
Grega: Igen. Most teljesen tehermentesen vágtam bele az album készítésébe, hogy vajon tetszeni fog-e valakinek, vagy sem. A szlovén metálosok baja ez a nyájszellem. Van pár karakán ember, aki ért a manipulációhoz, és irányítja, meghatározza ennek a nyájnak az ízlését. És ez nem oké. A szlovén metálosokban elvesztettem a reményt. Most a fenét érdekelt. Ha jazzre támadt kedvem, beletettem a zenébe, ha az ihlet pillanata pop volt, akkor pop van a zenében, és így tovább….
RockLine: A legérdekesebb az, hogy az albumaidnak az alapvető zenei axiómák alapján, amelyeket a szerzői karakteredben kínálsz, leginkább a szlovén metálközönségnek kellene tetszeniük.
Grega: Igen. Csakhogy ezt a nyájszellem korlátozza.
RockLine: Innen ered sok kiváló zenekar fellépéseinek üres helyszíne is, akik a szlovén rock/metál színtéren próbálnak áttörni.
Grega: Régi történet. Tényleg rengeteg példa van rá.
RockLine: Az új albumod sokkal szervesebbnek tűnik és hangzik az elődeinél, még mélyebbre merültél a jazzben, és sikeresen kitágítottad a szerzői mondanivalód kifejezési körét.
Grega: Igen. És az a vicces, hogy én már mindent el tudok játszani, amit Malmsteen, és ez a játékstílus nekem unalmassá vált. Ez számomra már nem probléma. A jazznél más a helyzet. Ott különösen meg kell erőltetnem magam, ott a dolgok már nem ilyen egyszerűek. A jazzgitárosok és a metálgitárosok két teljesen különböző szféra. Ebben egyáltalán nincs kérdés, hogy a jazzgitárosok jóval jobb zenészek. Most azért vagyok inkább a jazznél, mert így önmagamat provokálom, hiszen az ötletek tolmácsolásában külön erőfeszítést kell tennem. Ez szükséges elmozdulás volt, hogy a gitározás számomra egyáltalán megőrizze a megfelelő vonzerejét. Amikor kiadsz négy „shredelős” gitáralbumot, valójában már mindent elmondtál. Ezért új kihívásokat kell kitűznöd magad elé. Ráadásul nagyon szeretem a jazzt. Több kifejezési lehetőséget nyit meg.
RockLine: Szerintem a kifejezésmódod alapja éppen ez a folyamatos fejlődés, zenészként, amit a zenei kísérletezésen keresztüli állandó kutatás táplál.
Grega: Pontosan. Önmagam és az új zenei szférák felfedezése, ez az egyetlen igazi út. Legalábbis nekem. És tudom, hogy a jazz eleme a jövőbeli zenei kalandjaimban egyre hangsúlyosabb lesz.
RockLine: Amikor végighallgatja az ember az albumot, az első szám még metál riffet hangsúlyoz, aztán viszont rengeteg más műfaji elem lopakodik be a lemezre…
Grega: Ha végighallgatod az albumot, az első és az utolsó szám metál, a többi már nem.
RockLine: Megmutattad, hogy nagyon kifinomult is tudsz lenni, hogy az improvizációban úgy tudod elrendezni a hangokat, hogy a motívum kifejezése még optimálisabb hatást ér el a mondanivalójában.
Grega: Na ezt. Ezt akartam én is kiemelni. Ez a fő különbség, ha az új albumot az elődeivel összehasonlítod. Ez volt az új album alapmotívuma, vágya, ötlete. Hogy szó szerint visszafogtam magam, hogy ne szórjam összevissza a hangokat. A dalok is úgy vannak megírva, hogy először dalként működjenek, tömören, az aranzsmák pedig ezért nincsenek alárendelve a szólózásnak. Tudom, hogy rengeteg kiváló gitáros van, de kevés olyan, aki jó dalt is meg tud írni.
RockLine: Az összes tanult felkészültség mellett, amely az igazán jó gitáros zenészekben megvan, szerintem az a gond, hogy nem értik, mi az a atmoszféra. Ha az ilyen gitárosoknak megemlíted Steve Howe vagy Robert Fripp nevét, gyorsan elakadnak.
Grega: Ezeknek a zenészeknek az a bajuk, hogy a zenét matematikának fogják fel. Én is ilyen szemléletre voltam beállítva a kezdeti időszakomban, ma viszont ez az elv valójában korlátoz. Előtérben a zenének kell lennie, nem a matematikának. Tehát se skálák, se sebesség. Ettől nem lesz belőle dal.
RockLine: Ebből kinő az ember.
Grega: Ebből kinő az ember.
RockLine: Az „Open Heart Surgery” az eddigi összes kiadott albumod közül messze a leggyőzőbb hatást is kelti abban az értelemben, hogy olyan benyomást hagy, mintha egy igazi zenekar lett volna veled a stúdióban. A hangzás nagyon tömör és élőnek hat, mintha egy egész banda játszana veled.
Grega: Abszolút. Az előző albumhoz képest több a vendégzenész is. Ezt az érzést egyértelműen a vendégzenészek adják. Minden egyes ember jelenléte a stúdióban nagyon is érződik aztán a zenében és a lemezen. Ezt nem lehet nem hallani. Mindegyik vendég, aki közreműködött az új albumon, rendelkezik a saját határozott stílusával. A hozzájárulásuk ezért nem sablonos, hanem a saját felismerhető tartalmukból adtak az albumomnak. Én pont arra törekszem, hogy a zeném úgy legyen felépítve, hogy sok teret adjon az ötletek kibontakozásának a többi zenésznek is. Úgy értem, a saját ötleteiknek. A másik dolog a hang masterelése. Már abban az esetben is, ha az egészet egyetlen ember hozta létre az albumon, megfelelő masteringgel olyan a különbség, mint éjszaka és nappal. Az „Open Heart Surgery” esetében pedig a hatás még nagyobb. A kulcs ehhez a elismert finn producer, Mika Jussila volt. Hihetetlen, nem akartam elhinni, amikor meghallgattam a master változatot. Micsoda különbséget tudott ez az ember teremteni.
RockLine: Mika a karrierje során rengeteg albumot készített…
Grega: Igen. Olvastam valahol, hogy Mika Jussila állítólag igazi rekorder a producelt albumok számában.
RockLine: Hogyan kerültetek kapcsolatba Mika Jussilával?
Grega: Blaž Soklič, aki Dalival dolgozott a Dusk Delightban, ajánlotta Mika Jussilát. A Dusk Delight dolgozott vele a múltban, és Blaž azt mondta, hogy a hozzájárulása valóban minden centet megér, mert messze földön az egyik legjobb producer.
RockLine: Nagyon érdekes, hogy Matej Sušnik, mint kétségkívül az egyik legtehetségesebb szlovén basszusgitáros jelenleg, nem talált megfelelő időt vagy érdeklődést, hogy kitartson egy ilyen érdekes zene mellett, mint amilyet te csinálsz?
Grega: Matej még nagyon fiatal. A baj vele az, hogy sztár akar lenni. Túl fiatal az általam csinált zenéhez. Egyszerűen túl fiatal. Most éppen annyi idős, hogy már kezd derengeni neki, hogy a Metalsteel meg azok a gyerekes dalocskák talán mégsem az igazi. Mert ő sokkal képzettebb. Többre. Talán ezért sem találtuk meg soha igazán a közös hangot Matejjel, mert kertelés nélkül megmondtam neki, mit gondolok erről az egészről. A Metalsteel miatt tényleg kár érte. De ő sztár akar lenni. És nemcsak ez. Neki élvezet teltházas helyszíneken játszani. Sőt még az is, hogy teljesen mindegy neki, kivel és mit játszik, csak teltház elé léphessen. Túl fiatal. De majd felfogja. Eltelik pár év, és abbahagyja, amit most a Metalsteellel és a Helstarral játszik. Higgy nekem. Egyszerűen túl jó. Túl sokat tud. Mert egyébként Matej Sušnik, ami engem illet, messze a legjobb basszusgitáros Szlovéniában. Hülyeség nélkül. Az olyan Jani Hace-félék meg így tovább,… az nem az. Matej őket már messze maga mögött hagyta. És ezt 24 évesen. Egy ilyen albumot, mint amilyet ő adott ki az ő korában…. Hallottad esetleg az albumát?
RockLine: Megvettem! Abszolút. Szuper cucc.
Grega: Ha meghallod az albumát, már nincs kérdés, ki a legerősebb basszusgitáros Szlovéniában. De fiatal. És én is ugyanilyen voltam az ő korában. Nekem is akkor volt a legfontosabb, hogy sztár legyek. Ugyanilyen voltam. Ezek azok az évek, amikor bizonyítani akarsz. Matej amúgy szuper srác és messze a legjobb basszusgitáros Szlovéniában. Egyébként nagyon élvezte, amikor velünk játszott. A próbákon is mindig ott volt. Nagy örömmel csinálta a dolgokat. Aztán jött a probléma, és ebben teljesen megértem, amikor 50 ember elé álltunk a színpadon. Akkor kiment belőle a lelkesedés. Szerintem ez utóbbi tény a fő oka, hogy otthagyta a bandámat.
RockLine: Milyen eddig a média és a közönség visszhangja az új albummal kapcsolatban?
Grega: Nagyon pozitív. Látszik, hogy már korábban is rágtuk magunkat, a te segítségeddel és a RockLine segítségével is, és ezért ma már tudják, ki az a Grega Habič. Nem gond bejutni különböző médiumokba, mint a 24 ur vagy az RTV Slovenija. Ezzel az albummal viszont mindent nagy ívben terveztünk el, külföldön is igyekszünk magunkra felhívni a figyelmet. Elsősorban külföldön. Nálunk egyszerűen túl kevés az ember, vagy egyáltalán nincs, akit érdekelne a zeném.
RockLine: Be tudnád mutatni kicsit szemléletesebben az együttműködésedet Jesse Adamsszel?
Grega: Jesse rengeteget segített az új albumon. Látszik, hogy minden felvett számot először neki küldtem el meghallgatásra, és aztán a dalok minden részletét végigbeszéltük a legvégéig. Vagyis mi a jó, mi használható, mit lehetne még javítani, fejleszteni, és így tovább… fontos tényező volt abban is, hogy visszafogott, amikor olyan aranzsmákkal őrültem meg, amelyek túl voltak telítve szólózással. Most megfordult a helyzet, ő szólóalbumot vesz fel, én pedig segítek neki. Nagyon jól érzi a zenét, különösen a ritmust. Ezért ő fontos tényező volt, aki korrigált engem, amikor az „Open Heart Surgery” albumot készítettem. Köztünk nagy bizalom hídja épült. Ez azt jelenti, hogy megbízol valaki tanácsában, mert tudod, hogy jót akar neked, és tudod, hogy ha megfogadod a tanácsát, az eredeti ötleted végül még nagyobb hatást ér el.
RockLine: Mikor és hogyan jöttetek rá, hogy Jesse hiphop eleme feldobna néhány dalodat?
Grega: Ez magától történt. Egyáltalán nem tépelődtünk rajta. Egyszerűen. Megtörtént. Valahogy ez már az együttműködésünk legelejétől jelen van, és mindkettőnknek nagyon tetszenek ezek a kiegészítések. Az érdekes viszont az, hogy most, amikor ő a saját önálló albumát készíti, a rapről hallani sem akar. Jesse annak idején rapper volt Indianában. Nevet is szerzett magának, mert nagyon jó. Jesse eredetileg dobos volt. Öt évig játszott az apja country zenekarában. Jesse ezért nagyon ritmikus zenész. Azt akartuk elérni, hogy a hiphop mint plusz hangszer működjön a zenében, és hogy a feladata ne elsősorban ritmikus legyen, ahogy az egyébként a hiphopolás funkciója. Jesse-ben különösen azt szeretem, hogy normális szövegeket ír. Életszagú szövegeket ír, nem pocsékolja az időt hülyeségekre a drága autókról, nőkről, pénzről,… Jesse egyébként egy rádióállomáson dolgozik rádiós „speakerként”…
RockLine: Tehát Grega Habič zenéjét is játssza?
Grega: Hát persze. Aztán engem még köszönt is a műsorai közben. Vajon mit gondolnak azok, akik ezt hallgatják? (nevet) Vicces volt, amikor két órán át tanítottam az interneten keresztül, hogyan kell helyesen kiejteni a vezetéknevemet. A végén az angol szónak köszönhetően tanulta meg, amely a ringyót jelenti. Vagyis „Ha-Bitch”, na és akkor végre leesett neki a poén.
RockLine: Nagyjából már tudod, merre fogsz haladni a zeneszerzésben a következő albumodon?
Grega: A következő album 100%-ban zenekarral lesz eljátszva. Még egy albumot nem fogok egyedül csinálni. Most például Blaž Soklič veszi fel a dobokat az előző albumomhoz. A különbség hihetetlen. Amikor meghallottam, hogyan csinálta meg a dobokat a Revolution című számhoz, majdnem leesett az állam a pozitív meglepetéstől.
RockLine: Ez a csapat felé történő átmenet tehát számodra teljesen természetes és logikus lépés, amelyet a következő lépésként teszel meg.
Grega: Hát ezt én mindig is akartam. És meg is valósítom a következő albumon 100%-ban. Valószínűleg Grega Habič átnevezi magát GHB-re (rövidítve Grega Habič Band, megj. a riporter). Sokkolt Gasar, sokkolt Soklič azzal, amit a dobok újragondolásánál csinált a Revolution számhoz, mert Blaž pedáns, a részletekkel foglalkozik, és ez szuper. Az érzések most tényleg pozitívak.
RockLine: Mikor láthatunk újra a koncertszínpadokon?
Grega: Az új év elején. Ez most az első terv. Ezt a menedzseremre, Robi Lipére bízom. Számolj vele februárban, 2012-ben! A ljubljanai Orto Bar biztosan rajta lesz az új koncertdátumok listáján. Az Orto Bar vezetése is nagyon érdeklődik egy újabb fellépésünk iránt abban a klubban. Az egyik opció az ausztriai Bluesiana Rock Cafe klubban való fellépés is Velden am Wörthersee-ben. A klub tulajdonosa, Gudrun Kofler azonnal jelezte az érdeklődését, hogy egyáltalán nem gond, ha elmegyünk játszani a klubjába. Bármikor. Csak dönteni kell. Gudrun azon kevés emberek egyike, aki szívvel-lélekkel benne van a dologban. Ő hallgatta a zenémet, és rögtön megtetszett neki. Nála nem csak az a lényeg, hogy „leszervezi” neked a gigit, hanem az, hogy ő maga is élvezi a zenét, amelyet valaki a klubjában játszik. Tényleg örülök, hogy még léteznek a világon olyan emberek, mint Gudrun a Bluesianában
fotók: Mirjana Čirović
Képgaléria
