Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Metalcamp, Tolmin, Szlovénia
Az interjú dátuma: 2011. 07. 15.
A német power metal zenekar, a Blind Guardian fennállásának 25 éve alatt a műfaj legnagyobb nevévé nőtt, sőt alkotásaival tulajdonképpen túl is lépett rajta, és kinőtte azt. Tavaly adták ki kilencedik stúdióalbumukat, amely valószínűleg eddigi legsikeresebb lemezük is. A Blind Guardian idén ismét fellépett a MetalCamp fesztiválon, ahol újra (teljesen megérdemelten) headlinerként léptek színpadra. Fellépésük előtt Marcus Siepen gitáros, aki 1987 óta tagja a zenekarnak, elszakított tíz percet egy rövid beszélgetésre.
RockLine: Szia, Marcus! Mindenekelőtt üdv újra a Metalcampen. Ha jól tudom, ez már a harmadik fellépésetek ezen a fesztiválon. Gondolom, szép emlékeid vannak róla?
Marcus: Igen, abszolút! A közönségről rendkívül szép emlékeim vannak, a koncertek minden alkalommal remekek voltak. Ami az időjárást illeti… Amikor megérkeztünk, megnéztem az előrejelzést, esőt mondott, és erről rögtön eszembe jutott a múltkori mocsár. Fel is készültem rá, de úgy tűnik, szerencsére nem lesz szükségem a rossz idő elleni felkészülésre (nevet).
RockLine: Nemrég jelent meg az At the Edge of Time albumotok, amely kivételes sikert aratott. Éreztétek vagy várhattátok már a felvételek közben, hogy ekkora siker lesz?
Marcus: Ezt rendkívül nehéz megjósolni. Amikor kiadunk egy albumot, 100%-ig meg vagyunk győződve a termékünkről, de attól, hogy nekünk tetszik, még nem biztos, hogy a rajongóknak is fog. Az új albumra viszont egyetlen rossz vagy közepes kritikát sem kaptunk, és ez hihetetlen. Mindig olyan dalokat veszünk fel, amelyek tetszenek nekünk, és amelyekről úgy gondoljuk, hogy az adott pillanatban ezeknél jobbat nem tudtunk írni. Most is ezt tettük, az embereknek pedig tetszik, aminek nagyon örülünk (nevet).
RockLine: Nekem az az érzésem, hogy az utolsó három lemez, vagyis az A Night At the Opera óta, afféle építőkő a szimfonikus projektetek felé vezető úton. Egyetértesz ezzel?
Marcus: Nem egy előre megrajzolt koncepcióról van szó, de az A Night at the Opera nélkül az utódai biztosan másképp szólnának. Ez volt a szándékunk, a Night-tal nagyon-nagyon komplex albumot akartunk készíteni, és szerintem sikerült is (nevet). A hatásait biztosan hallod az új lemezen és az A Twist in the Myth-en is. Ez a zenénk része, és számunkra természetes folyamat volt.
RockLine: A prágai szimfonikus zenekarral vettetek fel. Nehéz volt ezúttal egy hatalmas, szimfonikus „koncepciót” beleszőni a metalba?
Marcus: Nem mondanám, hogy nehéz volt, hiszen ez régóta a zenénk része. A nagy változás, a nagy újdonság viszont az volt, hogy végre igazi zenekarral dolgoztunk. Korábban mindig felvett billentyűs hangzásokat használtunk, amelyek hangozhatnak jól, de közel sem szólnak úgy, mint az igazi. Az viszont jó bennük, hogy azt programozol, amit akarsz, egy zenekarhoz viszont nem mész el egy felvétellel azzal, hogy játsszák le. Egy zenekarnak minden hangot külön le kell írni, partitúrákat kell készíteni, egyeztetni kell a zenekar tagjaival… Ez nagy lépés volt nekünk, mert mi magunk nem tudunk ilyen zenét leírni, nem így dolgozunk, mi a fülünkre hagyatkozunk. Ezért olyan emberekre kellett támaszkodnunk, akik a mi ötleteinket lejegyezték a zenekarnak, és átadták nekik. Ez tényleg nagy lépés volt, de az eredmény kiváló, és a jövőben biztosan így fogunk dolgozni.
RockLine: Hogyan fogtatok neki az új album anyagának megírásához, és milyen volt ez a folyamat a korábbi lemezek felvételeihez képest?
Marcus: Most valami egészen mást csináltunk. Általában egy turné végén hosszabb szünetet tartottunk, hogy kiürüljön a fejünk az új ötletekhez. Ezúttal ezen változtattunk, mert nem volt időnk arra a egy-két hónap pihenőre. Rögtön írni kellett az új anyagot, mert felkértek minket, hogy működjünk közre a Sacred 2 játék zenéjének megkomponálásában. Szerintem még annyira tele voltunk adrenalinnal és energiával a lejátszott koncertektől, hogy ez hallatszik a zenén. Ráadásul pályafutásunk során először még valamin változtattunk. Általában szigorúan elválasztottuk az írást és a koncertezést: a turné végeztével csak az írásra koncentráltunk, és egyetlen koncertet sem adtunk. Most viszont ezt megváltoztattuk; 2008-ban megkérdezték, hogy játszanánk-e egy spanyolországi fesztiválon, amit visszautasítottunk. Aztán közölték, hogy a Kiss-szel együtt lennénk co-headlinerek. Azt mondtuk: „Igen!” (nevet) Még két fesztivál követte, majd a következő évben úgy tizenkét fesztivál Európában. Megint tele voltunk energiával és lendülettel, folytattuk az új dalok írását, és szerintem ez a pozitív energia érződik is rajtuk. Személy szerint nagyon tetszett ez a módszer, és remélem, legközelebb is írhatunk így, rövidebb megszakításokkal.
RockLine: És rögzítetek vagy írtok ötleteket már a turnék alatt, vagy megvártok a végéig?
Marcus: Nem, általában a turné után kezdünk írni. Turnén nincs igazi stúdiófelszerelésünk, nekem ugyan van ProToolsom a laptopon, de a turnén nincs meg az a nyugodt környezet, amelyben alkotni lehetne. Ha van egy szabadnapunk a koncertek között, néha eszembe jutott, hogy a szállodában csinálhatnánk valamit, de végül csak pihenünk (nevet). Az írást a turné után kezdjük, előfordulhat, hogy egy-egy ötletet, riffet felveszek, és később felhasználjuk, de a fő ötletek semmiképp sem a turné alatt születnek.
RockLine: Valami, ami mindig a Blind Guardian zsenialitásának érzésével töltött el, az az, milyen jól sikerül Hansi többnyire fantasyszínezetű szövegeit zenére vinnetek…
Marcus: Ezt mi nem csináljuk, mert mindig a zenét írjuk meg előbb. Úgyhogy valójában ő viszi át a szövegeket a zenébe (nevet).
RockLine: Vagyis neki van vele gondja (nevet)?
Marcus: Igen (nevet). Nálunk mindig a zene van előbb. Mindig így volt, és mindig így is lesz. Először megvan a zene, Hansi pedig ráénekel munkaszövegeket, amelyeknek nem feltétlenül van értelmük…
RockLine: Csak hogy meglegyenek az énekdallamok.
Marcus: Pontosan. A dallamvonalak, a szavak ritmusa. Csak miután ez megvan, cseréli le és írja át a munkaszövegeket valódiakra.
RockLine: És ti részt vesztek a szövegírásban, vagy az kizárólag Hansi feladata?
Marcus: Nem, soha, a szövegeket mindig Hansi írja.
RockLine: Mikorra várhatjuk a szimfonikus projektet, amelyen már jó ideje dolgoztok?
Marcus: Igen, így van, de nagy lépés, hogy megtaláltuk az igazi zenekart. A projektet a prágai szimfonikus zenekar rögzíti, amely hat szerzemény egyes részeit már fel is vette. Az anyag nagy része már megvan, de a turnék között még dolgozunk rajta, és közben fel is veszünk. Most valamivel jobban rá fogunk nyomni erre a projektre, hiszen végre megtaláltuk az igazi zenekart. A pontos megjelenési dátumot még nem tudom megmondani, de haladunk.
RockLine: Hogyan fog ez valójában szólni? Ti mint zenekar együtt játszotok majd a zenekarral, vagy csak a zenekar kíséri Hansi énekét?
Marcus: Nem, nem, csak a zenekar és Hansi lesz. Tulajdonképpen tipikus Blind Guardian-zene lesz átdolgozott hangszereléssel és dallamokkal, de metalzenekar nem lesz mellette. Tehát semmi gitár, dob, csak a zenekar és Hansi hangja.
RockLine: És még az utolsó kérdésem. Várhatunk újabb Blind Guardian Open Airt, ha kiadjátok ezt a szimfonikus projektet?
Marcus: Úgy mondom… Biztos vagyok benne, hogy a jövőben csinálunk még egyet, de konkrét dátumok vagy tervek még nincsenek. Ez a szimfonikus projekt viszont mindenképp remek alkalom lesz arra, hogy színpadon is bemutassuk, hiszen egyetlen zenekar sem tud turnéra vinni egy kilencven tagú szimfonikus zenekart. De ahogy mondom, konkrét tervek nincsenek, ez rengeteg időt és tervezést igényel, a jövőben viszont kétségkívül lesz még egy.
RockLine: És még az utolsó üzeneted a szlovén rajongók nagy táborának.
Marcus: Gyertek el a ma esti koncertre, ha még időben olvassátok ezt (nevet). Ha nem, akkor jöjjetek el a következőre, és „let’s celebrate together.”
Fotók: Nina Grad
Képgaléria
