Helyszín: Rock Cafe / Postojna / Szlovénia
Az interjú dátuma: 2010.04.01.
A tengerpartról érkező Almost Rage szép szerzemény a szlovén thrash metal színtérnek, amely manapság valóságos reneszánszát éli. Talán éppen a helyi klíma tehet arról, hogy az Almost Rage, amely tavaly ősszel triából kvartettté nőtte ki magát, kialakította a saját, felismerhető thrash metal receptjét: ebben egyaránt megtalálod a Bay Area thrash metal hagyományos történetét, a Pantera-riffek ízeit és a modern metaltrendek praktikus kiegészítőit. Mindehhez dukál az elengedhetetlen, mérgesen morgós ének, amit ez a muzsika megkövetel. Az Almost Rage a RockLine-nak adott postojnai interjún erősebb volt, mint valaha. A srácok kemény egységgé értek, amit az idei Epic RockLine Conest keretében adott kiváló fellépésük is bizonyított, és bátran néznek a stúdióban rögzítendő bemutatkozó lemezük felé.
RockLine: Nemrég kvartettté bővültetek.
Edi: Igen. Ha jól emlékszem, tavaly szeptemberben. Ma este hosszabb szünet után végre megint van egy koncertünk.
RockLine: Sokáig kerestetek egy másik gitárost?
Edi: Bojanra valójában elég sokáig vártunk. Már régen meghívtuk a zenekarba, de akkor még nem ért rá.
RockLine: Ez is oka volt annak, hogy mostanában ilyen nehéz volt titeket színpadon elcsípni?
Edi: Az is. Mostanában a meglévő dalok átdolgozásával, új aranyzsmánokkal foglalkoztunk. A számokat bizonyos mértékig át kellett szerkeszteni, és hozzáigazítani a két gitáros játékhoz. Ezért kevesebb idő jutott a koncertekre. A nyár után több fellépést tervezünk. Reméljük, legalább hat egymás utáni koncertet össze tudunk hozni.
RockLine: Mi volt az alapvető célotok azzal, hogy jelentkeztetek az Epic RockLine Contestre?
Edi: Kellett még egy koncert. Ha pedig véletlenül meg is nyerjük a versenyt, annál jobb. Egy album felvétele ugyanis nem olcsó mulatság.
Igor: Egyébként már régóta igyekszünk lemezt csinálni. Ez nem könnyű munka. És hála égnek, hogy még nem vettük fel. Éppen amiatt, hogy kvartettté alakultunk. Kvartettként a régi számokat új köntösbe öltöztettük, és sokkal jobban érezzük magunkat két gitárral. Ezért a dalaink új arcával is elégedettebbek vagyunk. A zenénk most még csiszoltabb. Úgy érezzük, most jött el az igazi idő, hogy stúdióba vonuljunk.
RockLine: Terveztek ezzel kapcsolatban valamilyen demót is kiadni, ahogy az sok metalzenekarnál szokás, amikor egy album felvétele előtt állnak?
Edi: Minden attól függ, mennyi pénz gyűlik össze. Az albumra szánt összes számot „nullára” be kell gyakorolnunk. Meglátjuk, mennyire lesz felkészült a zenekar.
Igor: Öt éve játszunk. Rengeteg számunk van. Némelyik nagyjából úgy maradt, ahogy volt, mások tovább fejlődtek. Ezek között a számok között létezik egyfajta természetes szelekció. Néhány dal már most elég érettnek tűnik ahhoz, hogy felkerülhessen az albumra. A többit újra és újra hallgatjuk, és keressük a megfelelő ötleteket a továbbfejlesztésükhöz.
RockLine: Mi vezetett ahhoz a döntéshez, hogy a zenekar nevét The Fifth Seasonről Almost Rage-re változtassátok?
Edi: Az, hogy létezett már egy olasz zenekar ugyanezen a néven.
Igor: Úgy esett, hogy találkoztunk egy goriziai fesztiválon. Odajöttek hozzánk, és azt mondták, hogy ők már 12 éve léteznek ezen a néven….
Edi: Ha csak Szlovéniában lépnénk fel, a The Fifth Season névvel semmi gond nem lenne. De mivel külföldön is játszunk, és főleg mert mindennap szorosan kötődünk Olaszországhoz, ez kellemetlen lehet.
Igor: Igen. Néha úgy érzem, még a postára is Olaszországba járok, ha, ha…
RockLine: És az Almost Rage-nek könnyebb olaszországi fellépéseket szerezni, tekintve, hogy a tengerpartról jöttök?
Igor: Nekünk az az előnyünk, hogy tudunk olaszul. Ez ajtókat nyit meg előttünk.
Edi: Azért még nem álltunk neki komolyan, hogy egymás után szervezzünk néhány klubkoncertet Olaszországban. De hiszem, hogy sikerülne. Csak fel kell tűrni az ingujjat.
Igor: Igen. Mindig inkább gyakoroltunk, mint hogy a koncertjeink bookolásával foglalkoztunk volna. Kellene hozzá egy menedzser.
RockLine: Szándékotokban áll a jövőben is megőrizni a thrash metalos attitűdöt, amely a Bay Area színtér hatásait Pantera-riffekkel ötvözi?
Edi: Igen. Ez ugyanis nagyon fekszik nekünk. Személy szerint nekem a Pantera még ma is az első számú zenekar. Sajnos már nem léteznek. Felhasználjuk Bojan új, friss ötleteit is, és ebbe az irányba haladunk tovább. Természetesen két gitárra írt aranyzsmánokkal.
Igor: Nálunk viszont a számok teljesen spontán születnek. Úgyhogy nem erőlködünk, hogy úgy szóljunk, mint a Pantera. A kapcsolódási pontok nyilván onnan erednek, hogy mindig szerettük ezt a zenét, és sokat hallgattuk.
RockLine: Edi, hogyan tartod karban az énekhangodat, hogy a fellépés végéig friss maradjon, és ne menjen tönkre?
Edi: Erre nincs semmilyen képlet. A próbákon tényleg vigyázok egy kicsit, a számokat is csak „markírozom”, ha nincs más szükség. Egyébként soha nem fektettem rá különösebb figyelmet. Amikor autóval megyek, felhangosítom a zenét, és együtt énekelek vele. Egyszer az apám vett nekem egy mikrofont és egy fejhallgatót. Azt hitte, vagy csak szerényen és csendben remélte, ezt nem tudom pontosan megmondani, hogy belőlem egyszer lesz valami. Talán egy új Pavarotti, ha, ha, ha,…
RockLine: Hogy áll a thrash metal színtér a szlovén tengerparton?
Edi: Hm, nálunk? Rengeteg a black metal zenekar. Thrasht viszont nem nagyon találsz ezen a környéken. Most kezdenek feltűnni a kicsit fiatalabb zenekarok, amelyek megint a hagyományosabb heavy metal hangzás felé fordulnak.
Igor: Itt vannak még a Hiram.
Edi: Jaj, tényleg. Róluk megfeledkeztem. Velük szívesen csinálnánk majd egy közös turnét.
RockLine: Léptetek már fel együtt egyszer a ljubljanai Metelkován.
Edi: Igen. És a Rog gyárban. Öt ember előtt, ha, ha, ha… de baromi jó buli volt.
RockLine: Ti hogyan látjátok a thrash helyzetét Szlovéniában? Tudtok valami különlegeset nyújtani a zenétekkel?
Edi: A thrash metal manapság nagyon népszerű a szlovén metalosok körében. Elég sok olyan szlovén thrash metal zenekar van, amely a Bay Area thrash metal örökségére támaszkodik. Én sem tudom, hová tegyenek minket…
Igor: Nekünk más a hozzáállásunk. Mi vagyunk az egyetlen thrasherek rövid hajjal.
Edi: Igen, ez az. Mi vagyunk a sminkes thrasherek, ha, ha,… Igyekszünk szimpatikus banda lenni!
RockLine: És mi a helyzet a nyári fesztiválidénnyel? Kihasználjátok valami fellépésre?
Edi: Igen. Ha idén lesz Haliaetum fesztivál, nagyon szívesen játszanánk ott. A többit még meglátjuk. Nagyon szerettünk fellépni az olyan fesztiválokon, mint a komeni Metal Mania Open Air. Az igazi otthonos színtér volt, ahol a szlovén zenekarok valóban megkapták az esélyt, hogy megmutassák magukat a közönségnek.
RockLine: Kérdés Bojanhoz: mit vársz az Almost Rage-tagságtól, annak fényében, amit a Root a’ Balluta-ban szereztél?
Bojan: Az Almost Rage és a Root a’ Balluta két teljesen különálló és különböző dolog. Az Almost Rage-ben tagnak lenni nekem személy szerint új kihívás. Tetszik, hogy összeköt minket a hasonló zene szeretete, sok ugyanazt a zenekart hallgatjuk. Az Almost Rage-ben az is más, hogy mindenki részt vesz a számok megírásában, míg a Root a’ Balluta-ban nagyrészt én csináltam az összes dalt.
RockLine: És érzel lojalitást, tartozást a zenekarhoz?
Edi: Oooo…. Vigyázz, Bojan, mit mondasz most!
Bojan: Hát már az is jó mutatója a lojalitásomnak, hogy az elején nekem kellett őket kétszer felhívnom, mire egyszer ők visszahívtak, és végre össze tudtunk jönni egy próbára.
Igor: Tudod, a próbáink nagyon izgalmasak. Sok a poén, a szórakozás, az élvezet. Kellett valaki, aki ezt mind elviseli, ugyanakkor aktívan részt vesz az új számok megszületésének és a meglévők csiszolásának alkotói folyamatában. Röviden: Bojan az az ember, aki nagyon jól elvisel minket.
az interjút készítette: Rok Klemše & Aleš Podbrežnik
a szöveget szerkesztette: Aleš Podbrežnik
fotók: Martin Prezelj
Képgaléria
