MetalSteel – nem teketóriáznak!

0 8

Az interjú dátuma: 2008. november 19.

A MetalSteel, a Medvodéban székelő szlovén heavy metal jelenség, a mi viszonyaink között igazi csoda. Nincs még egy olyan zenekar, amely zsenge korában kezdte a pályafutását, és átlagosan 20 évesen már három albumot adott ki. Nem holmi albumokról beszélünk. A MetalSteel zenéje megkapó, nagyon is szükséges módon saját, felismerhető zenei karizmát hordoz, és bizonyítja, hogy a szellemesség, a kísérletező kedv és a tiszta zenei lelkesedés mindig sikerrel áll ellen a sablonos kiszámíthatóságnak, az átélés hiányának és a közhelyeknek. A harmadik stúdióalbumukkal, a „Bad In Bed”-del (2007) a MetalSteel már egyértelműen megszilárdította a helyét a szlovéniai heavy metal színtéren. Koncertjeik egyre látogatottabbak, a metal-rajongók egész csapatai támogatják őket, a zenekar pedig fiatalsága ellenére ritka és különleges erényt fejlesztett ki, amelyet „szilárd munkakémiának” nevezhetnénk: rendkívül szoros, kohéziós kötelékekkel, amelyekkel a koncerteken minden alkalommal sikerrel ragadják magukkal a követőiket.

RockLine: Az utolsó bulitokat idén október elején játszottátok Kranjban. Úgy hallottam, fantasztikus volt?

Matej: Dili volt. A hangulat tekintetében az egyik legjobb bulink volt. Rengeteg jó koncertünk volt már, de ez számomra személy szerint, és szerintem a zenekar többi tagjának is, különleges, kellemes emlék marad.

RockLine: Mi volt az, ami ezt a fellépést a kranji Izbruhov bazenben megkülönböztette a megszokott MetalSteel-buliktól?

Rok: Az igazi energia. Mindig jó az energia, de ezúttal az egész még erősebb és intenzívebb volt. A terem tömve volt, és amikor ezt látod a színpadról, az még egy extra lökést ad.

Matej: Nagyon jó hangosítást is kaptunk. A szervező igazán sokat tett a szervezésért. Ebben a teremben mindig szerettünk játszani, a bulijaink mindig nagyon jól sikerültek benne. Az utolsó viszont az intenzitásával és az érzéseivel felülmúlja a korábbiakat. Érzed a különbséget. Lehet ugyanaz a közönség, lehet minden teljesen azonos, a hangosítási körülmények és a többi, de azon a napon valami egészen különleges energia lebegett a levegőben. Nem a teremben lévők számán múlik, meg ilyenek…

RockLine: Egyszerűen minden összeállt az optimumra.

Matej: Igen. Valami magasabb erő volt jelen.

Rok: A végén Sergej (egykor a Requiem énekese, ma az Iron Maiden-tribute zenekarban, az Iron Medianben – a szerk. megj.) is csatlakozott hozzánk a színpadon, és velünk énekelte a Stare Device című számot, ez pedig a pont az i-re, éppen a fellépésünk zárásaként.

Matej: A repertoárunk is kicsit rövidebb volt a szokásosnál. Mivel az időnk korlátozott volt, a saját ízlésünk szerint állítottuk össze a műsort, hogy tényleg a legkedvesebb számainkat játsszuk, és 50 bombasztikus perc pörgött le előttünk.

RockLine: Az idei Metal Mania Open Air fesztiválon viszont a fellépésetek alatt valódi vihart idéztetek Komen fölé.

Rok: Ez is különleges élmény volt. Minden elismerésem az embereké, hogy kitartottak velünk abban a viharban.

RockLine: Én személy szerint egészen sokkot kaptam, de pozitív értelemben. A hangulat, ami a koncertetek alatt hirtelen kialakult azon a fesztiválon, egyenesen „hátborzongatóan” apokaliptikus volt. Villámlás, zuhogó eső, szél, a sátorponyva csapkodása a fejetek felett, mégis egyedülálló atmoszféra. Mintha csak a ti fajta heavy metalotokhoz találták volna ki.

Matej: Ez után a koncert után éltem át először, hogy rengetegen odajöttek hozzám a koncert után, és dicsérték a fellépésünket. Még nem fordult elő, hogy ennyien dicsértek volna minket a koncert után.  Maguk az emberek mondták, hogy a fellépésünk különleges volt.

Rok: Ott láttál minket először élőben?

RockLine: Nem, másodszor. Először még réges-régen, 2005. január 1-jén láttalak titeket Medvodéban, egy sátor alatt.

Rok Ohoho! Az aztán régen volt.

Matej: Az nem Alex utolsó bulija volt a MetalSteelben?

Rok: De igen.

RockLine: Ebben a jó hét évben, mióta komolyabban formáljátok és alakítjátok a szlovén metal színtért a MetalSteellel, már három albumot adtatok ki, ami nem semmi, főleg szlovén metalzenekartól és a ti fiatalságotokat tekintve. Minden album egy újabb lépés felfelé. A „Taste The Sin” (2005) és a „Bad In Bed” (2007) között érezhető a különbség. A zenében,  a borító megtervezésében, a megjelenésetek kialakításában és még sok minden másban…

Rok: Semmit sem terveztünk. Valójában minden magától összeállt, egymás mellé került, ahogy az lenni szokott. Teljesen természetesen. Az új album talán kicsit progresszívabb. Nyersebb produkciót is választottunk. A „photo shootingnál” elég sok volt az improvizáció, de a végén minden jól sült el.

Matej: A lemez teljes kinézetét Emina Djukićra bíztuk, aki tervező és fotós, és aki aztán előállt a teljes koncepcióval. Neki mindenben megbíztunk. A booklet, vagyis a kiadvány megtervezésének koncepciója eredetileg úgy kellett volna illeszkednie az új album zenéjéhez, ezért előre odaadtuk neki meghallgatásra a zenénket. Valójában még nyers anyagot. Amikor meghallgatta, megpróbálta a zenénket minél inkább átültetni a saját koncepciójába, a saját ötleteibe.

RockLine: Olvastam pár kritikát az új, „Bad In Bed” című albumotokról, ha jól emlékszem, csak kettőt, és azt találtam bennük, hogy az új számok metal szempontból levetkőzöttebbnek tűnnek, inkább sleaze/glam rock vágtára hasonlítanak a „Taste The Sin” ortodoxabb metalos felépítéséhez képest. Magát az albumot még nem hallottam. Mennyi igazság van ebben?

Rok: Nagyon attól függ, melyik számot hallgatod az albumról. Megtalálod benne a tipikus thrash metal elemeket is. Más számokban viszont a Mötley Crüe-t vagy a glam rockot hallhatod ki. Sokszínű album, vannak rajta teljes gőzzel, tövig nyomott számok, és egy csipetnyivel lágyabb dolgok is.

Matej: Nem nagyon foglalkozunk azzal, stílusban hogyan szólnak a számok.  Az az ötlet, ami zenészként eszedbe jut, túl fontos. Ha megpróbálnád műfajilag átalakítani, tönkretennéd és elveszítenéd. A MetalSteelben mindannyian zeneileg nagyon szélesek vagyunk, az ötletek minden irányból bombáznak. Ha most mindenáron heavy metalba akarnám gyúrni az egészet, tönkretenném ezeket az ötleteket.

Rok: A zenénkben más hatásoknak is helyet kell kapniuk.

RockLine: Annak ellenére, hogy a MetalSteellel viszonylag rövid idő alatt szép csomag zenét adtatok a szlovén, nemcsak a metal-, hanem a tágabb zenei színtérnek, és gyökeres lépéseket tettetek meg a fejlődésetekben, mégis nagyon fiatal zenekarnak tekinthetünk titeket. Ennek ellenére megkérdezném, van-e már valami ötletetek, hogy esetleg egy különleges albumot csináljatok. Mondjuk a Judas Priest csak 40 éves fennállás után adta ki az első koncepcióalbumát.

Rok: Nem, semmi. Semmi különleges nem jár a fejünkben. Jelenleg új számokon dolgozunk itt a stúdióban, Matejnél és Beninél. A heavy metal marad mindennek a lényege, de más hatások is megjelennek majd benne. Ahogy mindig. Mind a négyen elég sokféle zenét hallgatunk, különböző az ízlésünk, de a végösszegben az egész még mindig heavy metalnak szól.

RockLine: Már abból, hogy Mateját Stuart Hamm ljubljanai basszusklinikáján, téged, Rok, pedig a Laibach koperi koncertjén látni, sok kérdésre választ kapni. Menjünk egy sablonosabb kérdésre. Hogy lehet, hogy ti négyen a MetalSteelben ilyen jól összeszoktatok? Hogy az elejétől fogva együtt működtök, ennyire következetesek, megbízhatóak vagytok, és közben konkrétumot is letettetek az asztalra Szlovéniában a metalzene terén.

Matej: Az emberek gyakran megkérdezik, hogy előre kidolgozunk-e saját koreográfiát.  Ez érdekes, mert mi nem tudjuk, kívülről hogyan nézünk ki és hogyan hatunk, az emberek tartják elénk a tükröt. Gyakran halljuk, hogy úgy tűnünk, mintha mind megbeszéltük volna, a MetalSteelben való működésünk összhangja miatt. A tény az, hogy tényleg kiskorunk óta együtt nőttünk fel, és nagyon jól ismerjük egymást.

Rok: És mindig hittünk abban, amit csinálunk. Mindig volt egy álmunk, hogy egyszer egy nagy zenekarral játsszunk, vagyis együtt lépjünk fel egy koncerten. Ez eddig kétszer teljesült, és ez igazi lendületet adott a folytatáshoz. Mindig is nagyon jól megértettük egymást. Persze előfordul, hogy összeveszel valakivel, de soha nem fordult elő, hogy ez hatással lett volna a zenekarra.

Matej: Emberként és zenészként is ismerjük egymást. Pontosan tudjuk, ki mikor mit fog csinálni, ki hogyan működik, mi idegesíthet fel valakit, meg ilyenek. Ezért a zenekar mentalitását is mindannyian közösen alakítottuk. Nálunk minden nagyon összefonódik.

RockLine: Oké. És hol találtatok egymásra?

Rok: Beni és én az utcán találtunk egymásra. Totális kölykök voltunk. Beninek elektromos gitárja volt, nekem akusztikus, aztán ott volt még Alex, az egykori énekesünk, aki eredetileg dobos akart lenni.

Matej: Minden nagyon spontán alakult.

RockLine: Mindezek mellett a MetalSteel abban is különleges, hogy a soraiban dobosnő van, nem dobos. Daša számomra jelenség.

Rok: Daša ebből a szempontból határozottan rányomta a bélyegét a zenekarra. Eleinte teljesen természetesnek tűnt, hogy Daša dobos, igazából semmi különös. Később kezdtük felismerni ezt a különlegességet, főleg amikor az emberek felhívták rá a figyelmünket. Ma viszont egyre több nő ül a dobok mögött a metalban. Énekesnők meg amúgy is mindig voltak.

RockLine: Csábított már titeket a külföldi áttörés vágya?

Rok: Terjesztésünk van Németországban,  Japánban és Olaszországban. A bulikról horvát zenekarokkal egyeztetünk. Amolyan szívességcsere ez. Mi nekik szerzünk fellépéseket itthon, ők nekünk Horvátországban. Ebben a tekintetben így segítjük egymást az elején. A többit meglátjuk, mit hoz az idő. Külföldön eddig még nem léptünk fel. De mindenképp szeretnénk.

Matej: A MySpace-en van egy „flag counter”, ahol látszik, honnan látogatnak minket. Az albumainkat is eladtuk sok országba szerte a világban. Legalább egy-két példányt. A metal olyan szubkultúra, hogy mindig számíthatsz az igazi zenebolondokra és gyűjtőkre. Ők maguk keresnek meg, és maguk veszik fel veled a kapcsolatot. Ezeknek az embereknek bizalomból küldöd külföldre a CD-ket. És eddig még senki nem csapott be minket. Becsületesek. Ők azok, akik valóban támogatják a zenészeket.

RockLine: Alex távozásakor nem is kellett sokat nézelődnötök új énekes után. Egyszerűen a gitárosotok, Beni lett az.

Rok: Ha visszagondolok, még nekem sem mindig teljesen világos, hogy ez hogyan történt, ha, ha, ha… Rengeteg embert kipróbáltunk, de semmi. Aztán Beninek eszébe jutott, hogy ő próbálna énekelni. Eleinte nagyon szkeptikus voltam. Elment énekórákra. Hogy is hívták azt az embert, akihez járt órákra?

Matej: Oliver Antauer.

Rok:  Pontosan. Visszajött az órákról, és egyszer csak tudott énekelni. Méghozzá nagyon jól.

Matej: Azzal, hogy Beni lett az énekes, rengeteg energiát megspóroltunk. Általában, amikor új tagot fogadsz be a csapatba, soha nem vagy teljesen biztos benne, mi fog történni. Idegen testként hathat, és nehezen tud beilleszkedni. A sok meghallgatás és az új énekes keresésével járó húzódozás miatt egyre szkeptikusabbak lettünk. Ez kimerített minket, aztán a dolog megoldódott Benivel. Szlovéniában tényleg nehéz megtalálni az igazi zenészt, bármilyen hangszeren is játsszon, az énekesekről nem is beszélve.

RockLine: A MetalSteel pontosan ezzel az elvvel vívta ki az egyediségét és felismerhetőségét a szlovén zenei térben, amit éltek, és amiben hisztek.

Matej: Attól, hogy képzett zenész vagy, még nem vagy jó. Pontosabban: lehetsz képzett és jó zenész is, de ez még nem jelenti, hogy használható is leszel. Játszhatsz Bachot billentyűn és még sok mindent, de nehezen találsz valakit, aki tényleg konkrétan eljátssza neked a dolgot. Kották nélkül, más segédeszközök nélkül, hozzáadva az improvizáció igazi érintését. Még kevesebben vannak azok, akik a saját dolgukat is meg tudják csinálni. Ez az egyik legbecsesebb erény egy zenésznél mostanában. Ma rengeteg mindent el lehet fedni a számítógépeken, de alapvetően még mindig az ötleted és az különböztet meg a géptől, hogy jó számot tudsz írni.

Rok:  Manapság az is előfordul, hogy az új zenekarok azt állítják, valami újat találtak fel, pedig pontosan azt játsszák, amit a zenekarok húsz és több évvel ezelőtt.

RockLine: Lehetséges, hogy a fiatal zenekarok egyszerűen elvesztették a kapcsolatot a rock és a metal gyökereivel, a zenekarokkal, amelyek ebben megírták az első bibliát.

Rok: Teljesen lehetséges.  Vagy csak hazudnak maguknak. Szerintem ez ma nagyon aktuális. Hogy járod a világot azzal, hogy kitaláltál valami újat, valójában meg régi zenét játszol.

RockLine: Milyen a szlovén heavy metal társaság tagjának lenni? Hogy jöttök ki a többi zenekarunkkal?

Matej: Ezzel nem is foglalkozunk. Egyesek határozottan túl komolyan veszik a metal színteret. Tény, hogy Szlovénia olyan piac, a heavy metal zenéről beszélek, amiből nem lehet megélni. Nem várhatod, hogy a szlovéniai turnékból élj meg. Aztán bizonyos zenekarok valamiféle politikát csinálnak, és megpróbálják érvényesíteni, és ez árt a zenének. Emiatt kevesebb a zene a szlovén térben. Néha még rosszabbul fest, mint az egyes cégek közötti piaci verseny.

Rok: Tényleg, ezt az időt mind fordíthatnánk zeneírásra vagy koncertezésre, így viszont az az érzésed, hogy egyeseknek minden más fontosabb a zenénél.

RockLine: Oké, ezt még sosem kérdeztem, de azért. Ti zenészként hogyan fogadjátok a média értékeléseit és kritikáit? A zenei újságíróknak is vannak saját zenei frusztrációik, és olykor kollegiálisan nem éppen korrektek lehetünk a zenekarokkal. Szúrt már benneteket valamelyik „újságírós” megjegyzés?

Rok: Nem. Soha. Az sem számít, hogy az újságíró zenész-e, lehet csak újságíró is, csak tudja, miről ír, és ismerje a zenét.

Matej: Régen még felhúztam magam, most már tényleg nem. A MetalSteelben tudjuk, mit csinálunk, kitűzött céljaink vannak, amik vezérfonalat adnak. Minden kritika jöhet.

RockLine: Hogyan születik a MetalSteel zenéje? Ki hozza az ötleteket?

Rok: A zenét Beni és én szerezzük közösen. A szövegeket viszont csak én írom. A számokat úgy csináljuk, hogy valaki behoz egy ötletet vagy ötleteket, aztán mind a négyen együtt formáljuk meg a számot.

RockLine: Mik a MetalSteel tervei a jövőre nézve?

Rok: December 25-én fellépünk a Božični Rock festivalon Postojnában. Emellett Medvodéban új klub nyílik MKC néven, a megnyitóján mi is játszunk. Már készül az új anyag az új lemezhez is, amiről remélem, hogy a jövő év vége felé megjelenik. A lemezzel semmiképp sem akarunk sietni. De csendben számítunk rá, hogy a jövő évben kijön. Ezenkívül külföldi fellépésekkel is próbálkozunk, és ott is megpróbálunk szervezni néhány koncertet.

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik