Az interjú dátuma: 2008. 08. 29.
Miután a szervező kedvesen beengedett a pulai 14. hagyományos Twin Horn Beach Party fesztivál helyszínére, még öt perc sem telt el, és én már a backstage-ben ültem egy asztalnál az Axxis legendás énekesével, alapító tagjával és a zenekar jelenlegi egyetlen eredeti tagjával, Bernhard Weiss-szel, aki az Axxist mindvégig talpon tartja. Hihetetlenül pozitív és karizmatikus ember, aki folyton kész egy jó poénra és szórakozásra, ugyanakkor elképesztően megfontolt és realista. Nem sokkal később csatlakozott hozzánk a zenekar új gitárosa, Marco Wriedt is, és a rendkívül élénk környezetben, ahol egy motoros fesztiválhoz illően mindenféle hangkulissza zsongott körülöttünk, végre elindult a mi – ezúttal tényleg – maratoni interjúnk…
RockLine: Hogy érzitek magatokat?
Bernhard: Remekül!
Marco: Remekül! Először vagyok Horvátországban. Az idő szuper, a lányok szépek, mit kívánhatna még az ember?
Bernhard: Ma polipsalátát kóstoltunk, a parton ültünk, ahol sütött ránk a nap. Nálunk, Németországban most tényleg förtelmes az idő. 15 évvel ezelőtt már jártam errefelé, Pula közelében, Novi Vinodolskiban. És tizenöt évvel később itt játszom Pulában. Ez tényleg hihetetlen. Pula nagyon szép város.
RockLine: Ma van a nyári turnétok első napja, mit mondhattok nekünk a turnéról?
Bernhard: Valójában ez nem turné. A turnét télen csináltuk végig a Helloweennel és a Gamma Rayjel. Most különálló koncertek vannak egy-két fesztiválon. Egy hónap múlva véget ér számunkra a fesztiválszezon, aztán karácsony környékére tervezünk néhány különálló akusztikus koncertet Németországban
Marco: és Spanyolországban…
Bernhard: És Spanyolországban. Spanyolország nagyon fontos nekünk. Ez megint nem lesz igazi turné, inkább amolyan mini turné, amelynek állomásai egyébként egymásra épülnek.
RockLine: A jelenlegi stúdióalbumotok, a „Doom Of Destiny” tavaly ősszel jelent meg. Mi volt az a fő zenei irány, amelyhez az albumon tartottátok magatokat, és tulajdonképpen mi volt az alapötlet, ami vezérfonalként szolgált?
Bernhard: Egy csomó irányunk van. Főleg az elején, amikor az album a legelső fázisban van. És az elején tényleg nagyon nehéz eldönteni, hogy mibe is vágjunk bele.
Marco: Ezen az albumon igyekeztünk a lehető legtöbb különböző színt összekeverni. Kemény heavy irányt bombasztikus elemekkel, amit olyan dalok képviselnek, mint például a Better Fate vagy a Doom Of Destiny. Felvettünk egy remek balladát is, benne szaxofonszólóval, The Fire Still Burns címmel, meg egy nagyon gyors metaldalt, a Father, Father,… Szóval az albumon tényleg sokféle irányt találsz. Nekem ez volt az első albumom az Axxisszel, nagyon inspirált voltam, és hatalmas lendületet meg lelkesedést éreztem, amikor felvettük.
Bernhard: Remélem, a lendületed a jövőben is megmarad.
Marco: Mindent beleadok!
RockLine: A zenekar zenei stílusa az évek során sokat változott. Minek köszönhető ez?
Bernhard: Már a legelején, a „Kingdom of the Night”-tal, majd a következő albummal, az „Axxis II.”-vel, amelyen felvettük például a Touch the Rainbow című dalt, amiben van egy kis reggae-beütés, egy gyors speed metal dalon át. Egész pályafutásunk során ahhoz tartjuk magunkat, hogy szeretünk sokféle dolgot kipróbálni. Ma sokkal metalosabban szólunk, a zenébe kiegészítő női vokált is beépítünk, például a „Doom Of Destiny”-n a női ének egyenrangú szerepet kap a vezető énekkel. Szerintem minden zenésznek unalmas, ha újra meg újra a saját CD-it másolja. Nekünk kihívás az új dolgok kipróbálása. Az elején nem tudod, hogy működni fog-e a dolog, vagy egy ötlet nem válik be. Például a „Voodoo Vibes” albumon, ami neki (értsd: Marco Wriedt – a szerk. megj.) nagyon tetszik, a rajongóinknak már az utolsó csepp volt a pohárban, túl kísérletező album volt. A „Voodo Vibes” időszakában rengeteget tanultunk. Nagyon fontos volt számunkra, hogy kiadtuk ezt az albumot. Ez volt a halálos csók az EMI Recordsszal való kapcsolatunkra. Ez volt az utolsó CD, amit a német EMI Recordsnak adtunk ki. Az EMI Recordsszal Németországban igazán nagy zenekar voltunk, rengeteg pénzt kerestünk, és ott mindig nagyon jól ismertek minket. De amint eléred a német határt, minden megáll. Még Svájcban, Belgiumban és Hollandiában is. Senki sem ismeri az Axxist. És most, hogy már hét éve kisebb kiadókkal dolgozunk, mint a Massacre Records és az AFM Records, lehetőséget kaptunk arra, hogy például Horvátországban, Romániában, Spanyolországban, Olaszországban is fellépjünk, … ez számunkra teljesen új helyzet, amelyben viszont jobban érezzük magunkat. Most pedig változnak az idők. Rengeteg zenekar vesz ma számítógépet és ad ki CD-ket, ezért a piac telítve van sok gyenge kiadvánnyal is, és ettől a heavy metal kicsit elveszíti az értelmét. Egy zenekar számára természetes az lenne, ha minden évben megtenne egy kis lépést előre. Mi így fejlődtünk, és maga a fellépés rengeteg motivációt adott a továbblépéshez.
Marco: Az, hogy az Axxis tagja vagyok, olyasmi, amiről azt mondhatom, hogy ennél többet nem is kívánhatnék. Nagyon sokféle zenét hallgatok. Sok zenekar ugyanabba a zenei stílusba ragad bele, ami kár, mert idővel unalmassá válhatnak. Persze ez nem igaz minden zenekarra, de ahogy Bernie már mondta, minden Axxis-album más. Tulajdonképpen össze sem lehet őket hasonlítani. Összességében az Axxis nagyon nyitott természetű, ami a zenében a különböző dolgok kipróbálását illeti.
RockLine: Andre Hilgers, az eddigi dobosotok elhagyott titeket. Most a Rage-ben játszik. Találtatok már valakit a helyére?
Bernhard: Keresünk. Jelenleg Dirk Brandt segít nekünk. Ő rengeteg olyan DVD-t és könyvet készített, amelyek a dobolás tanulását szolgálják. Andre is vett tőle sok DVD-t, tulajdonképpen Andre Dirktől tanult. Személy szerint úgy gondolom, hogy Dirkkel remekül együttműködünk, másrészt Andre is remekül beilleszkedett az Axxisbe, ám ebből a szempontból ütköztünk az időbeosztással. Az utóbbi időben egyre gyakrabban előfordult, hogy nagyon sok fellépésünk esett egybe egy másik koncert napjával. És mivel Andre már a Rage-ben is játszott, folyton az időpontok egyeztetésével küzdöttünk a koncertek miatt. Egy ponton egyszerűen nem bírtuk tovább. A fellépések, sőt a turnék körüli egyeztetés túl bonyolulttá vált, túl sok energiát vett el tőlünk. Andrénak most jobb, ha a Rage-gel játszik. Ott mindössze hárman vannak a zenekarban, csúcsklasszis zenészek, és ez neki remek megoldás.
Marco: A Rage számára az igazi zenei megoldás, teljesen a „balls to the wall” stílusban, gyakorlatilag minden dal dupla lábdobon fekszik, ott most remekül érzi magát, és ez nagyon jó.
Bernhard: Andre nemrég otthagyta az állását, és profi zenész lett. Mindkét zenekarban meg akarta tartani a tagságát. Az Axxisben és a Rage-ben. Így mindkét zenekartól kapott fizetést. De ahogy mondtam, a dolog nem jött össze.
RockLine: Milyen volt a turné a Helloweennel? A RockLine meglátogatott titeket a kaufbeureni (Németország) koncerten?
Marco: Kaufbeuren?!?!?
Bernhard: Kaufbeuren?!?! Ha, ha, ha, ha,…!!!
RockLine: Igen, Szlovéniából utaztunk oda, sőt interjút is készítettünk Kai Hansennel…
Bernhard: Hihetetlen…
RockLine: Valószínűleg egy kicsit őrültek vagyunk.
Bernhard: Igen. Tényleg őrültek vagytok, ha, ha, ha….
Marco: A Helloween-turné… is őrület volt, ha, ha, ha… Tudod, amikor turnén vagy, és olyan nagy városokban játszol, mint Párizs, London, Róma, egy teljesen másik világba lépsz be. Velem ez tulajdonképpen már három nap után megtörtént. Valójában csodálatos volt. A zenekarok közötti vibrálás kiváló volt.
Bernhard: Képzeld el valahogy így: az Axxis-busz, amivel utaztunk, tulajdonképpen a turné bulibusza volt. Mindenki, a Gamma Ray és a Helloween is a mi buszunkon ült. Mindenki furcsán nézett, hogy mi a fenét keres egy előzenekar buszán, de ebben az esetben ezt egyáltalán nem éreztük, mert mindkét zenekar fiúi már közel 20 éve ismernek minket. És például Henjo a Gamma Raytől nagyon szereti az Axxist, és abban az időben, amikor megjelent a Stay Don’t Leave Me című balladánk, megismerte a barátnőjét, és ez a dal lett az ő dalyuk.
Marco: Igen. Különleges emlékek fűzik ehhez a dalhoz. A turné utolsó fellépése előtt a hangpróbán eljátszottuk ezt a számot, és ő sírt mellette.
Bernhard: Igen, tényleg. És ebben az esetben valóságos csoda történt, mert pontosan öt év múlva ezen a napon…
Marco: Nem öt, tíz év múlva…
Bernhard: …felhívta a lány. Azon a napon, amikor ezt a dalt játszottuk. Ez valóban afféle csoda. Afféle varázslat.
Marco: Zenei varázslat.
Bernhard: A turnén nemcsak a barátságról szólt a dolog. Család voltunk.
Marco: Olyan volt, mint egy nyaralás a színpadon. És remek alkalom az Axxisnek, hogy megmutassuk magunkat Európa különböző pontjain. Megragadtuk a lehetőséget, és a koncerteken mindent beleadtunk. Minden este.
RockLine: Szerintem ez remek húzás volt. A termeitek teljesen tele voltak.
Bernhard: Kiváló zenekar-összeállítás volt a turnén.
Marco: Igen. Mondjuk két egymást követő nap Párizsban teljesen teltházas volt. Egy nem francia zenekarnak nagyon nehéz Franciaországban játszani. Ott ugyanis rengeteg francia zenekar játszik, amelyek tulajdonképpen ki sem mozdulnak Franciaországból, az emberek nagyon kötődnek a hazai bandákhoz, úgyhogy az érzés tényleg kivételes volt…
RockLine: Csapatunk tagjai először a Helloweent az előző turnéjukon látták 2007 novemberében Belgrádban, de ott az Axxis nem lépett fel…
Bernhard: Tudod, eleinte azt az ajánlatot kaptuk, hogy játsszunk a Helloweennel a teljes turnén, minden európai helyszínen. A gond viszont az volt, hogy a költségvetési pénztárcánk elég gyengén volt megtöltve. Ezért például mérlegeltük, hogy a skandináv országokban játsszunk-e, vagy mondjuk Szlovéniában. A zenekarban mindannyian megegyeztünk, hogy ezúttal a kelet-európai piacokat látogatjuk meg, mert ott a közönség különösen tüzes, és különösen kötődik azokhoz a zenekarokhoz, amelyek fellépnek. A baj az volt, hogy a kiadónk azt mondta: „Rendben, de ott az Axxis nem ad el lemezeket!” Én meg azt feleltem nekik: „Oké, de nekünk ez mégis fontos, mert ezeken a koncerteken több hivatalos merchet adunk el, ha, ha, ha…!” Emiatt egy kisebb háborúnk volt a kiadóval, a végén azonban mindannyian megegyeztünk, hogy Észak-Európába, Skandináviába indulunk.
Marco: Ez nekünk azért is fontos, mert sok tehetséges fiatal metalzenekar éppen Skandináviából jön…
Bernhard: Csakhogy ott minden pokolian drága,… Minden. A kompoktól a szállodákig…
Marco: Oslóban négy napot töltöttünk, mert pont akkor nem volt semmilyen koncertünk. Mivel nem volt mit csinálnunk, kóboroltunk Osloban, és egyetlen nap alatt annyi pénzt költöttem el ott, amennyit máskor két hónap alatt sem szoktam.
Bernhard: Tudod, ez kicsit bosszant. Mert ezt az öt skandináv fellépést le tudnánk játszani tízszer is Kelet-Európában. Mindegy, most a kiadó kijátszott minket, ha, ha…
RockLine: Ki lesz ma este a női vokalista a pulai koncerten?
Bernhard: Senki. Az romániai Anával szerzett tapasztalat után (Ana Mladinovici, a Magica énekesnője, aki az utolsó turnén elkísérte a zenekart, a szerk. megj.) úgy döntöttünk, hogy női vokál nélkül lépünk fel. Az Axxis alapvetően női vokálok nélküli banda. Ezeket csak az utolsó két stúdióalbumon használtuk. Női vokál nélkül is nagyon jól működünk. Ugyanakkor, ha nem a stúdióban vagyok, azért hiányzik a női hang a színpadról. Szeretem ezt a színpadi játékot, amiben egy kicsit összecsapsz egy lánnyal a színpadon. Ének közben, vagy bármi másban, ami belefér a fellépésbe.
Marco: A Helloween-turné után azt mondtuk, hogy visszanyúlunk egy kicsit a gyökereinkhez. Kaptunk néhány ötletet, amit szívesen felhasználnánk a következő albumon, arról még nem tudjuk, milyen lesz.
Bernhard: Tárgyalunk két énekesnővel, akiket talán a stúdióban, az új albumon fogunk használni, de ami a koncerteket illeti, az Axxis-koncertek női vokálok nélkül is nagyon, nagyon jól működnek.
Marco: Igen. Ma este erről te magad is meggyőződhetsz.
Bernhard: Meg hát ez extra költséget is jelent. Egy lány a turnén, a buszon! Ohó-hó-hó…
Marco: Mindig gondot hoznak…
Bernhard: Hát érted. Ha, ha, ha, ha…. Mások a kémiai összetevők. Ha egy lányt beteszel a turnébuszba, az egész helyzet megváltozik. Az az érzésem, hogy a koncertutazásaink lazábbak és nyugodtabbak a lányok nélkül. Na jó, néha kivétel, ha, ha…
RockLine: Oké, majdnem 20 évet töltöttetek a színtéren. Hogy látjátok ma a heavy metal és a hard rock helyzetét ahhoz képest, amikor az Axxis karrierje elindult? Mondjuk milyen a német tapasztalat?
Marco: Szerintem Németországban van ma a legjobb zenekarkínálat ennyi év után. A legfontosabb kiadók is mind Németországból jönnek most.
Bernhard: Meg Skandináviából is.
Marco: Skandináviából is, de Németország azért az első. Például a Whitesnake vagy az Alice Cooper, vagyis az igazán nagy nevek a nyolcvanas évekből, mostanra mind német kiadóknál kötöttek ki.
RockLine: SPV Records, ugye?
Marco: Az SPV, igen. És nálunk van a Wacken Open Air fesztivál is, a világ legnagyobb szabadtéri fesztiválja. Úgyhogy jó nekünk, hogy Németországban vagyunk.
Bernhard: Bár most a kiváló fiatal zenekarok többsége Skandináviából jön, a legnagyobb üzletek zöme Németországban köttetik. Nem tudom, miért van ez így…
Marco: Egyébként a zenei élet általában nagyon felidegesít. Utálom. Szerintem kilencven százalékban mesterséges, hamis… Nem kell hangszeren játszanod, de még énekelned sem, mert mindent be lehet állítani a számítógépen. A turnék bárki számára elérhetők,…
RockLine: Eljött az internetes „letöltések” korszaka…
Bernhard: Azoknak a zenekaroknak, amelyek tudnak játszani és színpadon fellépni, nincs pénzük arra, hogy nyugodtan befektessenek egy turnéba és bevállalják a kockázatot, hogy például Szlovéniába is eljussanak. Mi sem dicsekedhetünk ezzel, ezért most arra várunk, hogy elég „őrült” szervezők hívjanak minket, mint például a mai pulai esetben, hogy Németországon és Skandinávián kívül is fel tudjunk lépni. Amikor az Axxis elindult, számítógépes felvételi technikák még nem voltak. Hangszalagokat használtunk. Ezért játszani kellett, gitározni kellett, tudni kellett gitározni. Ez nagyon fontos volt. Persze bizonyos trükköket be lehetett vetni, de közben nagyon jól kellett játszani. Ma kaphatsz virtuális gitárost, basszusgitárost, és az egészről azt sem tudod, honnan jön.
Marco: A gond ezzel az, hogy a zenerajongók már nem tesznek különbséget az autentikus és a hamis játék között, mert sok mindent elrejt a jó produkció. Rosszabb ennél most nem is lehetne. És az összes média az MTV-től a Viváig hazudik az embereknek. Remélem, hogy az olyan zenekarok, mint például az Avantasia Tobias Sammettel, meg a hasonlók, amelyek a hatvanas évek végének módszereihez fordulnak, egyszer helyretesznek mindent. Jelenleg a média irányít mindent…
Bernhard: Öt éve léptünk fel a Bang Your Head!!! fesztiválon. Az Axxis normálisan játszott, felvett alapok nélkül, miközben sok zenekar kiegészítő felvételekkel a háttérben lépett fel. Előfordult, hogy egy ilyen zenekarnak jobb hangzása volt, mint nekünk, akik zenészekként, valóban kiegészítő felvételek segítsége nélkül játszottunk. Főleg a vokálok terén volt ez jellemző. Ha őszinte akarsz lenni a zenéd rajongóival, számolnod kell azzal, hogy egy zenekartag a koncert előtt nem lesz formában, és katasztrófa lehet a színpadon, vagy eladod magad, és laptopokkal meg egyéb műszerekkel szereled fel a hátteret.
Marco: Ez egy rémálom.
RockLine: Oké, váltsunk témát…
Marco: Oké, de amit ma este tőlünk hallasz, az élő játék.
Bernhard: A felvett női vokált leszámítva.
Marco: Igen. Négy másodperc vagy valami ilyesmi.
RockLine: A felvezetésben?
Marco: Nem, a Doom Of Destiny című számban.
RockLine: Jöhetnek a személyesebb kérdések. Bernhard, hogyan tartod karban a hangodat? Ennyi év után még mindig nagyon robbanékony és erős…
Bernhard: Főleg hangos, nagyon hangos…
RockLine: Rob Halford például teljesen elvesztette a hangját.
Bernhard: Igen. Rob már nagyon öreg.
Marco: Bernhard azon kevés énekesek egyike, aki érintetlenül megőrizte a hangterjedelmét. Sok zenekarnak, például a Diónak is lejjebb kell hangolnia a hangszereit, akár egy egész hanggal. Dio amúgy az egyik kedvenc énekesem, és mégis…
Bernhard: Talán a dohányzás és az ivás segít, ha, ha….
Marco: Bernhard jobb, mint valaha.
Bernhard: Á, na. Ma este furcsa érzésem van. Úgy érzem magam, mint egy nyaraláson, turistaként viselkedem, pedig valójában szolgálatban vagyok.
RockLine: Marco, mit mondanál magadról mint gitárosról? Mi jelenti számodra a zenei inspirációt?
Marco: Először is az, hogy az emberek nagy többsége nem ért meg, zenészként nem követ. Kezdődött a Pink Floyddal, a Genesisszel, a Yesszel, a Queennel… Aztán Meat Loaf, Madonna, Prince, Iron Maiden, Black Sabbath, Dream Theater, az újdonságok közül nagyon tetszik a Coldplay, tetszik az Avantasia is… Nagyon széles zenei skála, ami a zene befogadását illeti. Elég sok jazzt is hallgatok, például Al Di Meolát. Aztán Journey, meg AOR-zenekarok, mint a Boston, a Chicago. Christina Aguilerát is tisztelem, ő valódi. Ő művész. A gitározás első nagy inspirációi pedig a Megadeth volt.
RockLine: Szóval a Megadeth-tel kezdődött?
Marco: Nem, nem. A zenét a Queennel szerettem meg. A Queen zenei spektruma nagyon széles volt. Nem ragaszkodtak csak egy-két dologhoz. Mindent játszottak. A mai zenészek közül ilyen téren senki sem közelíti meg őket. Egyébként mindent magamba szívok, aminek van lelke. Nagyon szeretem a Testamentet vagy a Symphony X-et is. A zenének meg kell érintenie, amikor hallgatod.
RockLine: Hogyan csatlakoztál az Axxishez?
Marco: Nagyon furcsa volt. Sorsszerű. Akkor 21 éves voltam, és egy gitárboltban dolgoztam. Rob (Rob Schomaker, a zenekar basszusgitárosa, a szerk. megj.) a vevőnk volt. Legalább havonta egyszer benézett a boltba. Nem tudtam, hogy az Axxis tagja, mert addig csak az első két albumot ismertem, a „Kingdom Of The Night”-ot és az „Axxis II.”-t, meg a „Matters Of Survival”-t. Aztán egy nap odajött hozzám a bolt vezetője, és azt mondta: „Hé! Tudod, hogy ez a fickó az Axxisben játszik?”, és hogy az Axxis új gitárost keres. Biztos voltam benne, hogy viccel, hiszen épp csak 21 éves voltam. Úgy értem, érted, azt hittem, túl fiatal vagyok a srácokhoz, vagy hogy ők túl öregek hozzám. Nézőpont kérdése…
Bernhard: Ha, ha, ha…
Marco: Azt gondoltam, hogy úgysem tudom majd teljesíteni, amit a zenekar elvár tőlem. Aztán találkoztam Robbal, és beszélgettünk. Nyilván nem hagytam rossz benyomást, mert megadta Harry (Harry Oellers, a zenekar billentyűse, a szerk. megj.) telefonszámát, és ő azt mondta: „Rendben, ugorj be!” Úgyhogy elmentem a stúdióba. Két és fél órát késtem, mert rossz irányba mentem.
Bernhard: Hát, ahogy látod, ebben a korban is még mindig nagyon türelmesek vagyunk az Axxisnél.
Marco: Aztán ott voltam a stúdióban. Innen már folytathatja Bernie…
Bernhard: Nagyon érdekes volt a stúdióban. Marco az összes gitáros közül, aki valaha az Axxisben játszott, nagyon emlékeztet az első gitárosunkra, Walter Pietschre. A játékstílusát tekintve. Aztán eljátszottunk együtt néhány demófelvételt, új anyagot. Nekem nagyon jónak tűnt, Harrynek csak jónak. Megint beszélgettünk egy kicsit, aztán Marco nekilátott a Kingdom Of The Night riffjének. Sok gitárosnak, akiket kipróbáltunk, gondot okozott. Nem a hangokkal volt bajuk, hanem az érzéssel. Marco viszont tökéletes érzéssel játszotta el, mintha Waltert hallgattam volna az Axxis karrierjének elején. Ezért úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk a kockázatot. Ugyanaz volt a gondunk. Marco akkor számunkra nagyon fiatal volt, főleg attól féltünk, hogyan alakul majd a kapcsolatunk vele. De már lenyomtunk együtt néhány turnét, és remekül működik a dolog. Marco érkezésével én is jobban odafigyeltem az aktuális zenei színtérre. Ő mutatott be nekünk új zenekarokat, mert én már régóta nem olvasok zenei magazinokat, és nem nézek, nem hallgatok zenei műsorokat sem.
Marco: Amikor csatlakoztam az Axxishez, a régi számokban a lehető legközelebbi hangzást akartam kihozni az eredetihez. Én magam is olyan vagyok, hogy a koncerten olyan számokat akarok hallani, amelyek a lehető legpontosabban követik a lemezen lévő eredeti felvételt. Amikor az Axxishez kerültem, és kipróbáltak, azt gondoltam: „Rendben, úgy kell csinálnom, hogy a lehető legközelebb legyen az eredetihez!” Másrészt viszont azt akartam, hogy ha bekerülök a zenekarba, több bombasztikus hatást hozzak, még több gitárpasszázst, ami több szólózást kíván, de közben végig észben tartom, hogy ügyelni kell rá, hogy minden szóló illeszkedjen a dal alapszerkezetéhez. Maga a dal a legfontosabb, jobban, mint bármelyik szóló. A szólót úgy kell megkomponálni, hogy beleilljen a dalba. Ha meg akarod mutatni, hogy te vagy a világ leggyorsabb gitárosa, az nem tesz jót a számnak. Nekem személy szerint ez semmit sem jelent. A lényeg, hogy úgy szólózz, hogy a szóló illeszkedjen a dalba. Az érzés a legfontosabb. Emellett igyekszem napról napra jobb lenni, fejlődni, ezért folyamatosan játszom és gyakorlok.
RockLine: És milyen zenei célokat tűztök ki magatok elé az Axxisszal? Milyen zenei területeket szeretnétek még felfedezni és kipróbálni a jövőben?
Bernhard: Érdekes kérdés. A következő lépés, amit tervezünk, hogy néhány klasszikus számunkat akusztikus feldolgozásba öltöztetjük. Ezt a magunk örömére csináljuk, meglátjuk, hogyan működik, és idén decemberben ki is próbáljuk a turnén. Ott csak néhány akusztikus koncertet adunk, mert nagyon tetszik, amikor egy olyan számhoz, mint a Touch the Rainbow, lambada ritmust teszünk, meg ilyesmi… Ma este egyébként akusztikusan fogjuk játszani a színpadon, mellesleg, Marco, hoztunk magunkkal akusztikus gitárt?
Marco: Senkinél sincs.
Bernhard: Ja, szóval akkor….
Marco: Az elektromos gitáron fogok tiszta, akusztikus hangzást használni, a Dire Straits stílusában, ha, ha…
RockLine: Fingerpickinggel, ha, ha…
Marco: Áhh, nem… a fingerpickingben nem vagyok túl jó….
RockLine: És van a láthatáron valamilyen terv koncert-DVD vagy -CD kiadására?
Bernhard: Közeledik a zenekar fennállásának 20. évfordulója, és keressük az ötleteket, hogyan ünnepeljük meg.
Marco: Az új stúdióalbum pedig 2009-ben jön ki, az biztos.
Bernhard: A DVD-vel gond van. Drágább, többet kell befektetni bele, ráadásul kevesebb fogy belőle, mint a sima CD-kből, és a boltokban is magasabb az ára. CD-t teljesen magunk is el tudunk készíteni a saját stúdiónkban. A filmes anyaggal viszont nehezebb a dolgunk… De gondolunk az évfordulóra, és jelenleg gyűjtjük az anyagot. A jövő év végén, vagyis 2009-ben pedig adunk majd néhány koncertet üzletembereknek.
Marco: A következő albummal kapcsolatban én személy szerint azt szeretném, ha az Axxis minden téren még tovább tágítaná a zenei látókörét. Az emberek már így is nagyon meglepődtek azon a hihetetlen bombasztikus erőn, ami a „Doom Of Destiny” albumunkon van, és én szívesen látnám, ha az utódja még legalább két fokkal följebb vinné a lécet.
Bernhard: Hát… nem tudom, a túl sok kísérletezés nem feltétlenül a legjobb… Az egésznek a lényege a jó dalok.
Marco: Persze. Megpróbáljuk megtalálni az egyensúlyt, ez megint kemény, heavy album lesz, igazi Axxis-lemez.
RockLine: Akkor a következő turné a King Crimsonnal lesz?
Marco: Ha, ha, ha…
Bernhard: Ha, ha, ha… Ezzel sem lenne semmi bajom, mert nagyon szeretem őket. A barátaink. A gond csak az, hogy ezt nem tudod odatenni a rajongóink elé. Én személy szerint azonnal belevágnék.
Marco: Remek. King Crimson. Jó ízlésed van.
RockLine: Végül egy teljesen általános kérdés. Mit vártok a mai esti bulitól?
Marco: Jó csevapcsicsát várok, mert ma még egy falatot sem ettem. Még soha nem voltam ennyire kiéhezve, mint ma este.
Bernhard: Mivel ma este egy motoros fesztiválon játszunk, azt gyanítom, hogy az emberek nem az Axxis miatt vannak itt, hanem a motorjaik miatt….
Marco:..meg a lányok és a sör miatt.
Bernhard: Nekem személy szerint a motoros fesztiválon való fellépés kihívás, abból a szempontból, hogyan csaljuk ezeket az embereket a színpad elé. Hogyan keltsük föl az érdeklődésüket.
RockLine: Amikor megérkeztem, már a parkolóban láttam néhány metalost…
Bernhard: De nem tudhatod, hogy ismerik-e az Axxist…
Marco: Az Iron Maidennel nincs gond, őket mindenki ismeri…
RockLine: És végül, szeretnétek még hozzátenni valamit?
Marco: Jöjjetek el az Axxis-koncertre, éljetek át minket élőben.
Bernhard: Egyetértek. Egy zenekart élőben kell látni. Egyébként nagyon szívesen játszanánk Szlovéniában is. Hallottam, hogy nálatok sok klub van, és jó szervezők (annyira jók, amennyire maguk akarnak jók lenni – a ford. megj.)…
RockLine: Tehát jövőre újra fellépnétek Szlovéniában, pont 20 évvel azután, hogy Ljubljanában a Black Sabbath előtt játszottatok…
Bernhard: Jé, tényleg, ha, ha, ha, ha…. Ezek a srácok még működnek?
Marco: Igen, de Heaven And Hell néven.
RockLine: Talán a Heaven And Hell előtt…
Marco: Az nagyon állat lenne. Csak kezet fognék Tony Iommival, aztán akár meg is halhatok.
Bernhard: Mindenképpen állat lenne.
RockLine: Köszönöm nektek ezt a maratoni beszélgetést…
Marco: Ó, nem gond, szívesen beszélgetünk.
Bernhard: Igen, neked is köszönjük. Ideje mennem a hangpróbára. Marco, te kipróbáltad már a gitárjaidat?
Marco: Igen. Nálam minden rendben.
Bernhard: Oké, akkor később találkozunk, szia.
RockLine: Sziasztok.
Marco: Szia, később találkozunk.
Képgaléria
