Szerző: Sandi Sadar Šoba
Az interjú dátuma: 2006. 11. 02.
Sörrel a kezemben, a péntek esti szlovén metálbuli ígéretével vártam, hogy a soundchecket a velenjei melósok, a thrash-death metal veteránjai, a Kaoz is befejezzék. Ők az élő bizonyíték rá, hogy Velenje többet is tud felmutatni, mint a rapet és a népi-szórakoztató zenei szcénát, és hogy a Šank Rock nem jelenti a decibelmérés végső határát ebben a stájer ipari kisvárosban. Az odavágó soundcheck után átmentünk a backstage-be, ahol a srácok, már mindenki a saját sörével a kezében, a ljubljanai metálosok elleni frontális támadás előtti perceket pörgették át… A fiúkat a legegyszerűbben úgy lehetne jellemezni, mint szűkszavú, de elszánt és makacs melósokat, akik a „Kevesebbet beszélj, többet csinálj!” jelmondatot követik. Az interjú is ebben a szellemben zajlott.
Sandi: Először is üdvözöllek benneteket itt Ljubljanában! Ti, Kaozok, már egy ideje a színtéren vagytok, és a velenjei metálszcéna egyik alappillérét képviselitek. Mit mondanátok az első kezdetekről, arról, hogyan alakult meg a Kaoz, hogyan ment tovább az egész fejlődés?
Zenf: A Kaoz az elején csak úgy volt, hogy bénáztunk összevissza. Aztán kicsit megkomolyodtunk…
Dado: Hány évesek voltatok akkor?
Zenf: Hát, kölykök, na…
Dado: 14?
Đoko: 24… (nevetés)
Zenf: Közel a 30-hoz… (nevetés)
Zenf: Nem… Előtte csak bénáztunk. Alcoholicának hívtuk magunkat, meg hasonlók… Ezt már el is felejtettük. Aztán átneveztük magunkat Kaozra, hogy komolyabban kezdjünk zenélni, nem? Elég sokat cserélgettük a tagokat. Most ez a négy van itt, és ennyi! Fertig! Szia!
Sandi: Akkor egyszerűen azt mondhatnám, hogy a Kaoz komoly zenekar lett? Nem csak szórakozás?
Zenf: Még egy hely nyitva van a basszusgitárosnak, hogy az énekes abbahagyja a basszusozást, és csak énekeljen, de nem találunk senkit. Egyszerűen nincs! Nincs olyan őrült fazon, aki elbírna velünk.
Sandi: Pedig Velenjében van elég jó zenész! Tartottatok már valami meghallgatást, hogy kiegészítsétek a felállást?
Dado: A mi meghallgatásunk az, hogy ki mennyi sört bír meginni!
Zenf: Zenész az van, csak bírja-e ezt a ritmust mellettünk, ezt a tempót…
Sandi: Eközben saját kiadásban megjelentettétek az első lemezeteket is. Milyen szülési fájdalmakon kellett átmennetek, mire a korong tényleg napvilágot látott?
Zenf: Amíg eljutottunk a lemezig, az olyan volt… Egy marsbéli zenekar is feladta volna, feltette volna a kezét, és abbahagyta volna az egész zenélést. Voltak mindenféle váltós megoldásaink, de a végén kiizzadtuk. A kritikák aztán az egyiknél jók voltak, a másiknál ilyen-olyanok, mint mindig. Most meg megyünk tovább. Dolgozunk az új album anyagán. Hogy milyen lesz, majd meglátjuk.
Dado: Szponzorok: jelentkezzetek! (nevetés)
Zenf: Ennyi…
Sandi: Mit szóltok ehhez: az első lemezen mutatott irányt nagyon átitatta a Sepultura, a Kreator és mindazon zenekarok hatása, amelyek a ’90-es években együtt alakították a színteret. Most merre hajlotok?
Zenf: Szerintem többé-kevésbé hasonló irányba! Egy kicsit inkább… Mondjuk úgy, hogy egy kicsit inkább…
Dado: Talán egy kicsit melodikusabbak vagyunk, mint korábban…
Zenf: Egy kicsit melodikusabbak, mint korábban, de ugyanaz, még mindig ugyanaz maradt! Hasonló, na…
Sandi: Mikorra számíthatunk rá, hogy kijön valami konkrét kiadvány? Hogy majd azt mondhassuk: „Most már tényleg tovább vihetjük a Kaozt, és nem csak az első lemezt…”?
Zenf: Úgy jövő év végére, szerintem. Addigra talán összejön!
Sandi: Saját kiadásban?
Zenf: Igen, úgy tűnik, hogy úgy! (nevetés)
Sandi: Milyenek a visszhangok? A God Scarde iránt például elkezdtek érdeklődni német promóterek, nem tudom. Veletek hogy áll a helyzet?
Zenf: A Kaoz promóciója az volt, hogy egyáltalán nem promóztuk magunkat! Semmit nem küldözgettünk szét, nem hirdettük magunkat, semmit.
Sandi: És gondoltok rá, hogy ezen az úton menjetek tovább?
Zenf: Igen… A következőt biztosan! Mert mi magunk értékeltük…
Dado: Ahogy mondod, ha már két lemezed van, könnyebben tudsz előrébb lépni, mármint ha az első mellé ott a második CD is, könnyebben látják, hogyan fejlődtél.
Sandi: Ha most Velenjére nézünk: a 6-Pack Čukur mellett Velenjében a sus is megy. Hogy áll most a metálszcéna Velenjében? Emlékszem, annak idején sok minden történt. Most milyen a helyzet?
Zenf: A mi generációnk volt a csúcs, most meg megint lendületben van. Olyan sok a srác: középiskola, általános iskola… Rengetegen vannak. Tépik… Tépik a srácok!
Sandi: Kit emelnétek ki külön, mint a legígéretesebbet (rajtatok kívül)?
Dado: Az In-Mate-et?
Đoko: Szlovéniában?
Dado: Velenjére gondol…
Đoko: Ami ezt a zenét illeti, az In-Mate. Úgy értem, a metálosokat általában, hogy hogyan terjedt el egyáltalán a metálszcéna Velenjében. A metálnál más a helyzet. A metálosok összetartanak, a rapperek meg egymást verik. Szóval… Nincs összehasonlítási alap…
Sandi: És a céljaitok? Rövid távon? Hosszú távon?
Zenf: Írni egy számot, és felvenni egy lemezt! (nevetés)
Dado: Hát persze! Ennyi! Hogy mi lesz utána, arról majd utána beszélünk, nem?
Sandi: Pusztán a zenéből még nem lehet megélni, ugye?
Zenf: Á, persze! Még műszakolni kell! (nevetés)
Đoko: Hát bassza meg! (nevetés)
Zenf: Ez nem esély. Ezzel mi tisztában vagyunk.
Sandi: És mit vártok a mai bulitól?
Đoko: Tépést! Izzadást! Ivást és szórakozást! (nevetés)
Sandi: Dado, mert tudom, hogy az anyazenekar mellett sikerül időt találnod mellékprojektekre is. Többé-kevésbé mindannyian találtok rá időt. Hogy megy az időbeosztás a Kaoz és a többi projekt között?
Dado: Ezek a mellékprojektek olyan könnyedek, hogy az időbeosztással egyáltalán nincs gond, nem?
Sandi: Több bennük a kikapcsolódás meg ilyesmi…?
Dado: Az biztos… Az biztos… A mellékprojektek arra valók, hogy fejlődj, én dobolok, szóval a dobon tovább. Mondjuk más zenében. Például latinban meg ilyesmiben… (nevetés)
Zenf: Az én mellékprojektem a műszak. Turnusban dolgozom, család, meló, szóval ami a zenekarnak marad, az az a pár óra naponta. Ennyi az egész.
Sandi: Köszönöm szépen a mai interjút.
Đoko: Semmi pánik.
Zenf: Neked is köszi.
Dado: Iszol egy sört?
