Punk in Drublic a Kino Šiška előtt! (2018)
Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Kino Šiška, Ljubljana
A koncert dátuma: 2018. 06. 21.
A fesztiválnyár már az ajtóban áll, némely helyen pedig szó szerint teljes gőzzel megy. Ehhez a ritmushoz nagyon hamar csatlakozik a világ leginkább fesztiválos völgye, a Soča Festivalley is, a nagy négyes élén: Overjam Reaggae, Metaldays, Motörcity és Punk Rock Holiday. Utóbbi ezúttal Fat Mike és a Punk Rock Holiday szervezői csapatának irányításával egynapos városi változatot is kapott: ez a Punk in Drublic. A fesztivál a NOFX frontemberének, Fat Mike-nak a fejéből pattant ki, aki a punk és a kézműves sör iránti szerelmét akarta egyesíteni, és ebből lett ez a szimpatikus fesztivál, amelynek Ljubljanában is megvolt a megtiszteltetés, hogy vendégül láthattuk.
Már kora délután kényeztethettük az ízlelőbimbóinkat a hazai kisüzemi sörfőzdék komlós nedűivel: Tektonik, Bevog (ők először mutatták be a Punk Rock idei hivatalos sörét), 22Brewing, Pivovarna Ressel, Barut Brewing & Blending, Reservoir Dogs és Maister Brewery – két órán át, kétdeciliter-es fesztiválpoharakba mérték ingyen. A Kino Šiška előtti körbekerített, szépen kialakított tér lassan, de biztosan megtelt, és a levegőben is érezni lehetett, hogy a hangulat remek lesz.
Elsőként hatkor lépett színpadra az egyetlen szlovén bevetés, a kranji The Mor(R)ons, akik tematikailag gyakorlatilag messze a fesztivál legmegfelelőbb zenekara voltak. Nemcsak punkot játszanak (nahát), szeretik a sört is (nahát). Annyira, hogy vadonatúj, mindössze néhány nappal a Punk in Drublic előtt megjelent lemezüket egyszerűen Lagernek keresztelték. Pont úgy hatottak, mint ez a sörfajta, a gorenjszkai Bedaki: frissen, könnyedén, bonyolítás nélkül, mégis hatásosan és felfrissítően, főleg pedig csordultig fertőző skatepunk energiával, ami nyitásnak úgy esett jól, mint hab a jó lageren.
Amint a kranjiak leléptek a színpadról, a Fat Mike kiadója, a Fat Wreck Chords védencei, a Los Angeles-i Bad Cop/Bad Cop vették birtokukba a színpadot. Linh Le basszusgitáros egyenesen Municipal Waste-pólóban érkezett, ami először azt sejtette, hogy a lányok gitárokban keményebbek lesznek, de inkább a metalosított hardcore-hoz nem szokott fülnek való zenét hoztak. Szülővárosukhoz illően a négytagú női csapat teljesen könnyed és zeneileg lezser volt, alapjában véve szinte már Blink 182-es poppunk. Ezzel önmagában persze nincs semmi baj, de a lányok időnként már-már túlzottan megcukrozottak voltak, kissé zavaró volt a főénekesnő, Stacey Dee kicsit idegesítő hangja is. A lányok mindenesetre elég energikusak voltak ahhoz, hogy lassan gyűlő közönséget megnyerjék, de a zenei arculatukat tekintve gyorsan felejthetők maradtak.
Elég más volt a folytatás, mert a színpadra a rossz rendőrnők keverékei, a komor tekintetű fiúk, a The Bronx léptek. A hawaii ingeket és a nyári színeket felváltotta a fekete, és a Los Angeles-iek külseje is igazolta, hogy zeneileg ők voltak a nap legbrutálisabb zenekara. Az energikus énekes, Matt Caughtran vezette srácok sokkal nyersebben és ősibben hangzó punk–hardcore keveréket nyomtak, ami tematikailag is dühös és társadalomkritikus. Valószínűleg ezért is talált a The Bronx kiváló fogadtatásra a közönségnél, amely az első haragos riffektől az utolsóig megállás nélküli mosh-t csinált a színpad előtt, és ehhez hamarosan Matt is csatlakozott a színpadról, a közepében elénekelt egy-két számot. A csütörtöki nap egyik leggyőzőbb fellépése.
Kicsit más zenei vizekre eveztek a már tisztességesen megtelt placcon a brit veteránok, a Snuff, akik alig két éve ünnepelték fennállásuk harmincadik évfordulóját. A The Mor(R)ons mellett az egyedüli nem amerikai előadóként a The Snuff a rá egészen jellemző módon szórta a nemes, fekete, „FOAD” angol humort, közben pedig bőségesen energikus, gyorsan a fülbe mászó és fertőző punk rockot szolgált fel. Ezt helyenként Oliver harsonás és Lee billentyűs dobta fel, némi ska-elemet víve a Snuffba, a srácok pedig főleg a Nick Northern, a No One’s Home és a záró Arsehole gyors tempójú slágereivel nyűgöztek le és gyújtották fel a közönséget.
Még mélyebben a ska vizeire hajóztak a műfaj kaliforniai nagy öregjei, a Mad Caddies, a nap legtáncosabb zenekara, akik pozitivitásukkal és felszabadultságukkal egyetlen nagy hullámzássá varázsolták a közönséget, amely hűen és hangosan buzdította kedvenceit. A Mad Caddies a trombita és a harsona bőséges használatával igazi karibi reggae-hangulatot hozott Šiškára, és örömet szerzett a Green Day-örökzöld She és a Propagandhi-klasszikus And We Thought That Nation-States Were a Bad Idea feldolgozásával is.
Végül pedig a régóta várt, bár a mi színpadainkon már törzsvendég fesztiválapák, a NOFX. Fat Mike ezúttal kék csíkos, csíkos neglizsét választott esti öltözéknek, a haverjaival pedig több mint egyórás punk csemegét nyújtott. Fat Mike a szokásához híven sokat is beszélt, de szerencsére még többet játszott, és a NOFX a kötelező slágerektől – Bob, Leave It Alone, Fuck the Kids, Linoleum – az olyan homályos gyöngyszemekig, mint például a Hobophobic (Scared of Bums), mindent felvonultatott. A zenekar láthatóan és több mint nyilvánvalóan remek hangulatban volt, Mike mellett főleg a gitárosok, El Hefe és Melvin, akik folyamatosan húzták egymást különféle politikailag inkorrekt és cenzúrázatlan beszólásokkal. A NOFX kivételes energiával győzte meg a csaknem teljesen megtelt placcot, amely velük énekelt, moshozott és táncolt a végéig. Fat Mike és a Punk Rock Holiday a Punk In Drublic-kal első osztályú nyitányt rendezett a fesztiválnyárnak, és remélhetjük, hogy lesz még lehetőség ilyen kellemes minifesztiválra Ljubljana kellős közepén.
Képgaléria



































































