Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2018. április 12.
Látogatók száma: 400
Jegyár: 6,00€
Adi Smolar az a fickó, aki mindig derűt visz az emberek közé. Erről kár is szót vesztegetni. Született mulattató, tetőtől talpig. Népszerűvé vált életműve az évek során a mindennapjaink részévé lett, a költészete pedig nemcsak Adi életét tükrözi, hanem a „šentflorjani völgy” egész generációiét. Kifejezőerejét tekintve rendkívül erős dalszerző-előadó, az egyik legjelentősebb Szlovéniában, akinek a zsebében végtelen verseskötetnyi anyag lapul, és ezzel úgy megráz, hogy utána is remegsz. Megindít. Felébreszti az érzelmeket és a szenvedélyeket. Nemcsak a versek miatt, hanem az előadásmód, a pimasz karizma és a már említett hihetetlenül pozitív energia miatt is, amely a személyes nyűgök pillanataiban is – amilyeneket a hétköznapjaink rajzolnak elénk – kiutat talál a tüzes optimizmus felé.
Jó volt újra látni a nevét az idei Orto Fest programján. A közkedvelt dalszerző-énekest nagyjából 400 néző üdvözölte, akik három órán át kórusban és teli torokból énekelték Adi örökzöldjeit, és határtalanul élvezték a huncut, mégis hihetetlenül földközeli prédikátor újabb fellépését.
Adi ezúttal egyedül állt a színpadon, a Mestni postopači nélkül. Na jó, nem egészen egyedül. Társaságot Damir Jazbec nyújtott neki, a kivételes szájharmonikás, aki egyébként a Mestni postopači csapatának tagja, és a szájharmonika-kezelés mesteri tudásával festői színekre pingálta Adi néhány dalát.
Adi, ahogy az egy hatalmas karizmájú, szimpatikus figurától elvárható, most sem okozott csalódást. A közönség a zenei misézésének maratoni estéje alatt szó szerint a tenyeréből evett. Adi a dalok közötti szünetekben különösen szórakoztató, ilyenkor sem felejt el a személyes gondolatok bőségével ellátni minket, és ezek szervesen beleszövődnek a számai üzenetébe. Minden szám előtt alapos felvezetést tartott, megfűszerezve a kiváló fekete humorával, amellyel a közönség könnyedén azonosul. Adi egyszerűen a nép hangja, az utca hangja, a kisember hangja. Ébresztő. Jó látni, hogy fiatalok is járnak rá, főleg olyanok, akik épp csak átlépték a húszéves küszöböt, ami azt jelenti, hogy Adi is örökifjú marad. Ilyen kitörő szenvedélyforrással két és fél órán át töltött fel minket energiával és zenei vibrálással.
Hihetetlen, mekkora kifejezőerőt képes hordozni az abszolút minimalizmus. Egy hang és egy gitár. Már csak a színpad kell hozzá. És persze az, hogy az ember a megfelelő fából legyen faragva. Mint a mi örökifjú, utánozhatatlan dalszerző-énekes ászunk, Adi Smolar.
Képgaléria
