Punk-forróság Lignanóban a The Offspringgel (2017)

0 20

Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad

Helyszín: Stadio Comunale Teghil / Lignano Sabbiadoro
A koncert dátuma: 2017. 08. 04.

Nyár, tenger, punk. Igen, ez mindenképp jobb, mint a nyár, a tenger és a hazai vagy horvát tengerparti teraszzenekarok zenei förtelmei. A nyári szezon csúcsán ugyanis a világias Lignanóban, Ljubljanától két órányi autóútra lépett fel az amerikai óriás, a The Offspring, akik magukkal hozták a svéd skate punkokat, a Millencolint is. Az amerikaiak a helyszínnek a Stadio Comunale Teghil stadiont választották, amely közvetlenül a városba vezető út mellett fekszik. A koncert előtt pedig bőven jutott idő egy kis tengerben pancsolásra is, bár a víz hőmérséklete inkább egy termálfürdőére emlékeztetett.

A szervezők közvetlenül a koncert előtt még egy harmadik fellépőt is bedobtak, a majdnem hazai Rumaterát, akik Velencéből érkeztek. A srácok idén ünneplik a zenekar tízéves fennállását, és saját bevallásuk szerint elektropop-elemekkel megspékelt punk rockot játszanak. A Rumatera láthatóan hős a helyi közönség szemében: már kora este, amikor még derekasan tűzött a nap, elég nagy tömeg várta őket a színpad előtt, és végig hangosan, lelkesen kísérte a műsort. Persze az ízlések különbözőek, de én személy szerint már régen hallottam ennyire rosszat. A velenceiek egy halom ihlettelen dalt mutattak be, hülye dallamokkal és még rosszabb refrénekkel, ráadásul kizárólag olaszul elénekelve, ami a punkban egyszerűen nem működik. A Rumatera ehhez az amúgy is gyenge alaphoz még kétségbeejtő ska- és elektropop-betéteket tett hozzá, és a legjobb esetben is úgy szólnak, mint a Blink 182 igazán rossz változata. A színpadi show-ról nem is beszélve, aminek semmi köze nem volt a zenéhez: szumóbirkózónak öltözött pompomlányok, egy afféle álbirkózó nő és ki tudja még, mi minden. Lehet ennél még rosszabb egy rossz olasz zenekar? Igen. Egy rossz olasz punkzenekar.

Sokkal nagyobb reményeket fűztem ezért a svéd skate punk Millencolinhoz, akik a gimnáziumi éveim elejét végigkísérték, és a lemezeik gördeszkázás közben igen gyakran forogtak a CD-lejátszómban (emlékeztek még ezekre a masinákra, haverok, hehe?). A svédek 1992-es megalakulásuk óta nyolc stúdióalbumot adtak ki, köztük a két éve megjelent, legfrissebb True Brew-t, a műfaj nagyjai közé pedig a Life on a Plate, a For Monkey és a Pennybridge Pioneers című lemezekkel írták be magukat. A legtöbb dalt éppen az utóbbiról játszották, a No Cigar, a Fox és a Penguins & Polarbears slágerektől a The Ballad (duh) című balladáig, az előadás azonban sajnos minden volt, csak nem kielégítő. Nemcsak hogy meglehetősen rossz volt a zenekar hangzása, de az Örebróból érkezett srácok ráadásul (túl)sok hibát és elhasalást engedtek meg maguknak, Nikola Šarčević hangja messze állt attól a dallamos hangtól, amit a lemezeken hallani, a legrosszabbul pedig a többszólamú részek jártak, amelyek nagyrészt teljesen mellétrafáltak. Néhány dalt annyira szörnyen összecsaptak, hogy alig lehetett felismerni őket. Annak ellenére, hogy a Millencolin csupa klasszikussal teli szuper setlistet tett le az asztalra (Olympic, Twenty Two, Lozin’ Must, Bullion), a koncert végén elég nagy volt a csalódás, és úgy érzem, a skate-generáció egyik legnagyobb Burning Heart/Epitaph-zenekarát a jövőben inkább kizárólag stúdiófelvételeken fogom követni.  

A Millencolin végére a „golden ring” már csurig megtelt, a biztonságiaknak pedig sok dolguk akadt az elájulók mentésével, mert a hőség tényleg katasztrofális volt, az amerikai óriás, a The Offspring fellépése alatt pedig még tovább fokozódott. Az amerikaiak az 1990-es években a Green Day-jel együtt hozták közel a punkot a mainstreamhez. A stadion messze nem telt meg, a közönség viszont nagyjából a keverőpultig egészen sűrűn állt. A The Offspring a stadion viharos lelkesedése közepette a könnyed You’re Gonna Go Far, Kid című számmal lépett színpadra, és a közönséget rögtön a maga oldalára állította. Lignano még jobban felrobbant, amikor a következő szám az All I Want slágere lett, onnantól kezdve pedig a remek hangulat csak tovább fokozódott. A felállásban ezúttal elég nagy lyuk tátongott, mert az együttessel nem lépett fel az eredeti gitáros, Noodles, aki családi helyzet miatt kénytelen volt az Egyesült Államokba repülni. A beugró gitáros azonban magabiztosan végezte a dolgát, a gitárt pedig többször kézbe vette a nagyon beszédes és remek kedvében lévő frontember, Dexter Holland is. A The Offspring másfél óra alatt kiváló setlistet játszott végig, amiben mindenki talált magának valamit. A legnagyobb tapsot persze a hülye slágerek kapták, mint a Pretty Fly (For a White Guy), az Original Prankster és a Why Don’t You Get a Job, de hallottunk halálosabb, igazán hithű punk zúzdákat is: Bad Habit, Genocide, All I Want és Mota. Érdekes, hogy a máig legfrissebb, 2012-es Days Go By albumról egyetlen dalt sem játszottak, a műsorba viszont beékelték a The White Stripes himnuszának, a Seven Nation Armynak egy részletét. A színpadon végig ugratós összjáték zajlott a tagok között, Dexter pedig tűzoltótömlőből fröcskölt vizet a közönségre, megmentve őket a teljes hőguta-összeomlástól. A The Offspring a rendes műsort a elveszett generáció csodás himnuszával, a The Kid’s Aren’t Alright című számmal zárta, a ráadásban pedig az American című zúzdával és a zenekart a térképre tevő mega-slágerrel, a Self Esteemmel köszönt el. A The Offspring kiváló, energikus és rendkívül szimpatikus koncertet adott, amelyre szívesen fogunk emlékezni, és tulajdonképpen csak a hőség és a idegesítő szúnyogok zavartak be.  

Setlista

MILLENCOLIN:
1. No Cigar
2. Sense & Sensibility
3. Ray
4. Olympic
5. Penguins & Polarbears
6. Cash or Clash
7. The Ballad
8. Twenty Two
9. True Brew
10. Lozin’ Must
11. Kemp
12. Pepper
13. Mr. Clean
— ráadás —
14. Egocentric Man
15. Bullion
16. Fox
17. Black Eye

THE OFFSPRING:
1. You’re Gonna Go Far, Kid
2. All I Want
3. Come Out And Play
4. Genocide
5. Seven Nation Army/Original Prankster
6. Staring at the Sun
7. Mota
8. Want You Bad
9. What Happened to You?
10. Bad Habit
11. Gone Away
12. Hit That
13. Why Don’t You Get a Job?
14. (Can’t Get My) Head Around You
15. Pretty Fly (For a White Guy)
16. The Kids Aren’t Alright
 — ráadás —
17. American
18. Self Esteem

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik