Újra mennydörgött a The Dead Daisies a Bluesianában (2017)

0 17

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Velden am Wörthersee / Bluesiana Rock Cafe / Ausztria
A koncert dátuma: 2017. június 25.
Látogatók száma: 220
Jegyár: 44,00€ (a koncert napján)

Ennyi volt, ez kellett. Amíg izzik a vas, addig kell verni. A The Dead Daisies, ez a nemzetközi rock’n’roll szupergrup, amely csupa elismert, neves hard rock zenészből áll, ezt nagyon jól tudja. Alig hét hónappal az utolsó turnéjuk után újra Európában vannak, egy újabb körúton. És hová máshová mentek volna, mint két egymást követő koncertre Velden am Wörthersee-be, a rock’n’roll kultúra helyi templomába, a Bluesiana Rock Cafe-ba. A The Dead Daisies tavaly december végén teltházat csinált a Bluesianában. A RockLine úgy döntött, most a két új koncert elsején kapja el őket ebben a számunkra oly kedves osztrák–karintiai klubban. Az érdeklődés ezen az estén is kiváló volt: valamivel több mint kétszáz fő várta a hírhedt kvintettet, amelynek tagjai Marco Mendoza (basszusgitár), Doug Aldrich (gitár), John Corabi (ének), Brian Tichy (dob) és a zenekar vezetője, David Lowy (gitár), pont, ahogy az illik! Dörgedelmesen! Az első sorokban egy csomó felhevült, az eufóriában szinte üvöltöző olaszországi rajongót vettünk észre. Utánuk jött a valamivel nyugodtabb, mondjuk úgy, egy hajszállal emelkedettebb hangulatú, osztrák–szlovén vegyes közönség, amely a klub középső és hátsó részét foglalta el. Sokan egyszerűen oldalt álltak, balról figyelve a színpadot.

Ezúttal a kiváló kvintett előzenekar nélkül, teljesen önálló műsorral lépett fel, így hálásan megspórolt nekünk egy jókora köteg várakozási percet. A zenekar főnöke, David Lowy ausztrál állampolgár, a többiek amerikaiak. Lowy soha nem tudott volna ilyen bandát összehozni, ha nem lenne egy tekintélyes vagyon a háta mögött: a szenvedélyes repülésrajongó és zenebarát ugyanis multimilliárdos. Vicces, hogy a színpadon a másik négy tag (közmondásosan) megjavíthatatlan csibész, Davidet viszont mindannyiuk közül a legnagyobb lélekkel bíró, legnyugodtabb, legközvetlenebb és hihetetlenül kedves beszélgetőpartnerként tartják számon. A koncert fő szócsöve mindenesetre a korábbi Motley Crue-s kiáltozó, John Corabi volt, aki ezúttal is minden ravaszságával és rutinjával könnyedén kezében tartotta a közönséget. A koncert alatt néhány kemény mondatot is elejtett, ebből legalább kettő megmaradt az emlékezetemben. Az első akkor hangzott el, amikor a zenészeket mutatta be, és Marco Mendozához érve „megfenyítette” a közönség női részét: „Ne nézzetek rá, ha nem akartok teherbe esni!” A másik rendkívül csípős fűszer a humoros repertoárjából akkor jött, amikor megkérdezte a közönséget, akar-e balladát hallani. A közönség savanyú reakciója korántsem helyeselte az ötletet. Erre jött Corabi (a capella) kabaré-sanzonbetétje: „Én sem szeretem a balladákat, attól olyan kedvem támad, hogy szétverjem a fejed Brian alsógatyájával…” – ezt Brian Tichyra értette. És így tovább. Már maga ez a Corabi-féle színpadi folklór és a közönséggel kacérkodás közbeni folyamatos grimaszolás is a színtiszta rock’n’roll-szórakozás maga. Ez az a fajta humor, amely a világ rock’n’rolljának kezdetei óta elkíséri a műfajt, és amelyet a szlovén zenekultúra semmiképp sem tud befogadni, aminek következtében a szlovén zenei újságírás (már amennyi van belőle) is gyakran félreérti.

 És mi a helyzet a másik négy zenésszel, mennyi dicsérő szó marad még rájuk? A délceg, örökké csábító mexikói mén, Marco Mendoza bármikor könnyedén helyettesíthetné énekben Corabit. A kiváló basszusjáték mellett kiváló vokálozással is kitűnik. Gyalogosként ismét leszállt a színpadról, és a basszusgitárjával bejárta a közönséget a Join Together című számban, amelynek eredetije a legendás The Who-é. Aldrich transzban szólózott, róla felesleges szót vesztegetni. Minden hard rock zenekar a bolygón szívesen magáénak tudná, ha lenne annyi pénze, hogy megengedhesse magának. Brian Tichy kiváló dobszólót nyomott le. Olyat, amely nem lopja az időt, hanem a dobos-akrobatika első osztályú bemutatója. Tichy, akárcsak a Whitesnake-beli utóda, Tommy Aldridge, a dobszólója felét puszta kézzel dobolta végig, és lenyűgözően ötletesen szőtte bele a dupla lábdobot, amellyel pótolta a „snare” (pergő) dob átmeneti decibelhiányát. Finoman szólva: Tichy dobosállat, aki a Bluesianában ismét megvadult.

Röviden: tetőtől talpig vadító, szórakoztató új show. A legjobb, amit egy hard rock banda adhat: a rock’n’roll legőszintébb arca, nyersen, minden máz nélkül. Ráadásul egy klubkoncerten, ahol világhírű zenészek állnak alig egy méterre a közönségtől, és nincs semmiféle bújócska. Ennél hitelesebb már nem lehet. A zenekar másnapi fellépése Velden am Wörthersee-ben semmiben sem maradt el az elsőtől. Az egyetlen különbség a felállásban volt: David Lowynak sürgősen haza kellett utaznia Ausztráliába sürgős személyes ügyek miatt. Helyette az amerikai Yogi ugrott be, aki a Buckcherryben és Chris Cornellnél játszott. Corabi elmondta, hogy próba nélkül ugrott be, és hihetetlenül jól végezte a dolgát. Reméljük, a fiúk hamarosan visszatérnek a Bluesianába, mert olyan előadásokat, mint amilyeneket a The Dead Daisies minden fellépésén nyújt, egyszerűen nem szabad kihagyni.

Még egy tipp a szlovén hard rock rajongóknak. Aki például busás összeget fizetett a Guns’ N Roses aktuális turnéjának jegyéért, annak semmiképp sem lett volna szabad kihagynia a The Dead Daisies koncertjét a Bluesianában. A szlovén hard rock számos „aranyszájú” szakértője, akiknek szavai alatt az egész Facebook roskadozik, és akik ezúttal nem jelentek meg a Bluesianában, totálisan megbuktak az egészséges rock’n’roll-szorzótábla alapjaiból. 

Setlist

1. Intro : Whole Lotta Sabbath (Whole Lotta Love / War Pigs mashup)
2. Long Way to Go
3. Mexico
4. Make Some Noise
5. Song and a Prayer
6. Fortunate Son (eredeti: Creedence Clearwater Revival)
7. We All Fall Down
8. Lock ‘N’ Load
9. Last Time I Saw the Sun
10. Drum Solo (Brian Tichy)
11. Join Together (eredeti: The Who)
12. All The Same
13. With You and I
14. Band Intros
15. Mainline
16. Helter Skelter (eredeti: The Beatles)
—ráadás—
17. We’re an American Band (eredeti: Grand Funk Railroad)
18. Midnight Moses (eredeti: The Sensational Alex Harvey Band)

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik