Önkiadás
Megjelenés éve: 2018
Producer: Blaž Učakar
Az album hossza: 50.33 perc
Műfaj: Folk Rock / Art Pop
A Čedahuči új albumának könnyed, szerves hangzású derűje tavaly októberben gyúlt ki köztünk, akárcsak egy világítótorony fénye. Vagyis „Svetilnik”. Az együttes második stúdióalbuma négy év után követi az ambiciózus bemutatkozó lemezt, a „Severnica – zgodbe o odhajanju”-t. A „Svetilnik” nem koncepcióalbum, ahogy az elődje volt, de szimbolikusan mégis „az, aki fényt visz az elveszetteknek és a bolyongóknak” (a lelkeknek), és segít válaszokat találni a kérdésekre. Akárcsak az Északi csillag, a világítótorony is egyfajta tájékozódási pont, és ez a víziós, vallomásos megközelítésben a zenekar régi kedvenc témája.
A Čedahuči az új albumán tovább mélyíti azt a kifejezésmódot, amelyet a 2013-ban megjelent, azonos című EP, majd egy évvel később a már említett „Severnica” alapozott meg. A „Svetilnik” merész, igen jól adagolt lépés előre egy ambiciózus, az alkotásban rendkívül elkötelezett, sok tagú formáció művészi érésében. A zenekar a hangzásvilág kialakításakor a legkülönfélébb hangszerek gazdag szövedékének rendkívüli teltségére törekszik. Ehhez cizellált hangszerelés és sok kölcsönös megegyezés kell egy többtagú zenei közösségben, ami nem éppen könnyű feladat. A Čedahuči azonban láthatóan ebben a tekintetben is megérett az elmúlt négy évben, így kitűnően veszi ezt az akadályt. A „Svetilnik” ismét rendkívüli ötletgazdagsággal és a szerzemények optimális kidolgozottságával büszkélkedhet; a dalok kidolgozott karakterrel bírnak, és magas színvonalon, egymással egyenrangúan állnak egymás mellett. Minőségi ingadozás tehát nincs közöttük, ami azt jelenti, hogy a dalok hosszabb ideig érlelődtek, és a zenekar valóban sok részletre odafigyelt, mielőtt elég elégedett volt ahhoz, hogy hangfelvételre vigye őket.
A felállás az elmúlt négy évben ugyan kisebb „korrekciókon” ment át, de a zenekar hangját és zenei arculatát meghatározó pillérek az új albumon is a csapatban maradtak. A zenekar kreatív magja továbbra is a vezéralakja és fő énekese, Blaž Učakar, aki a „Svetilnik” minden szövegét ismét ő írta, és a dalok zömét is ő szerezte.
A „Svetilnik” azt bizonyítja, hogy a Čedahuči a hangszerelésben még érettebb lett, és egyszerűen magában az előadásmódban, a mondanivaló megformálásában is: egy szóval, még jobb zenészekké, zenei művészekké nőtték ki magukat. A dalok alapvetően popdalok. Mindenesetre abban az értelemben, hogy a rádiók kegyeit keresik, egyébként viszont a rock, a folk, a világzene elemei, sőt a blues csírái is színes keverékben jelennek meg. Az új szerzemények hangszerelésében a zenekar rendkívüli muzikális befogadhatóságot épít, amellyel végig teljesen igénytelenül, mégis bőr alá kúszóan csábítóan szólítja meg a hallgatót. A hangzás százszázalékosan szerves, a hangtér természetes hangszínekből épül fel. A zenekar neoklasszikus elemek bevonásával is feljebb emelte a hangszerelést, amire már a nyitó Kamor zapiha, kamor me da záró szakasza is felhívja a figyelmet, majd ezt mélyíti tovább az ötödik szám, a Prazen list, a zongora és a hegedű rendkívül kedves „párbeszédével”. Ha már ennél a számnál tartunk: főleg a középső nyolcütemes részben bontakozik ki úgy, hogy hangulati crescendo növekszik benne, ami hálásan járul hozzá a kompozíció dinamikus kibontakozásához. Ilyen ütőkártyából van még néhány az albumon, és csak a végeredmény kidolgozottságát igazolják. Különösen emlékezetes a folkmotívumon át vezetett, rendkívül ravasz modulació az album egyik vezető száma, a Lahko sem srce in lahko sem kvadrat középső nyolcütemes szakaszában. A 8. helyen a misztikusan révedező, szelíden vágyakozó, blues felé tekintő Hči Lune-ra bukkanunk. Kiváló és sajátos ötvözete a bluesnak, a folknak és a popnak, ami az album egészen különleges története.
Bár tíz szám van az albumon, az már a kilencedikkel, a Sončni zahoddal lezárul, amelyet a kifutásban egy hosszabb instrumentális szakasz jellemez. Ez titokzatos, misztikus befejezésbe vezeti az albumot, miközben a izzó nap lassan alámerül a tenger kékjébe, és ezzel a „Svetilnik” története lezárul. Éppen ez a hosszabb záró instrumentális szakasz, amelyben a Čedahuči finoman rétegezi (a vezérmotívum körről körre ismétlődésével) az újabb és újabb hangpasztelleket, ami erősíti a hangulatiságot (a záró „drámaszínház”), húz hálás cezúrát a ráadásnak szánt tizedik dal elé, amelyet angolul énekelnek. Ez a Simple song, amelyben a folkelemek vonják magukra a figyelmet, és a „Svetilnik” által hozott többi zenei anyag fényében nem is hiányozna, ha nem szerepelne az albumon.
Az album főként akusztikusan szólít meg. A Čedahuči ügyesen támasztja alá az alapritmusokat ismét kiegészítő ütőhangszerekkel, a rendelkezésre álló hangteret pedig több gitár, a bendzsó, a hegedű és a billentyűk nagy összhangú szövedékével tölti ki. Utóbbiak az elektromos zongora hangját éppúgy használják, mint a Hammond-orgonáét. A hangszerelések ügyesen kontrasztosak, a hangzás, mint mondtam, rendkívül gazdag, kidolgozott és teljes. Egy csipetnyi alternatív rock ügyesen van becsomagolva az ütősebb Zavese című számba.
Amit az ember ezen az albumon néha kívánna, az egy kissé határozottabb énekes megközelítés, mert az előadásban az ének kissé ingadozik, és így a kifejezésben a konzisztencia sínyli meg. Ez főleg a csendesebb számokban jön elő, mint a Prazen list, ahol talán jobban esne, ha a zenekar a női hangot állítaná az énekes megvalósítás középpontjába. Egyébként viszont a Čedahuči egyes számokban rendkívül finoman tölti ki a vezető énekdallamokat harmonizálással (kiegészítő vokál), ami elmélyíti a versszakok és a refrének közötti kontrasztos ugrásokat.
A „Svetilnik” olyan album, amit érdemes hosszabb ideig hallgatnotok, mert tele van igazán színes hangszereléssel és hangzásbeli teltséggel. A zenekar még a szaxofon hangjait sem kerülte el, amelyeket a Zavese című számba illesztett. Ami a hangszerelés érettségét illeti, a kompozíciók a rendkívüli muzikális szerethetőség és könnyű befogadhatóság ellenére is sok művészi finomságot kínálnak, a zenészekből álló csapat önmagát kihívó felfedezésével, akik az új albumon néhány új hangzásbeli megoldás működését próbálták ki. Az érettségi vizsgát a „Svetilnik” albummal a Čedahuči a sajátos, önmagából sarjadt, őshonos jellegű, növekvő művészet jelesével tette le, és ez a legnagyobb érték, amellyel az alkotó (általánosságban nézve) önmaga és a hallgatók felé fordul.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számok:
1. Kamor zapiha, kamor me da
2. Kako zveni tvoj dan?
3. Svetilnik I
4. Moj odmev
5. Prazen list
6. Lahko sem srce in lahko sem kvadrat
7. Zavese
8. Hči Lune
9. Sončni zahod
10. Simple song
Felállás:
Blaž Učakar – ének, akusztikus gitár, zongora, Hammond-orgona, harmonika, szintetizátorok, basszusgitár, ütőhangszerek, vokál
Matjaž Jakin – elektromos gitár, bendzsó, vokál
Romana Prosenc – ének, vokál
Daniel Bogataj – hegedű, mandolin, elektromos gitár, Hammond-orgona, bendzsó, ütőhangszerek, vokál
Miha Nagode – klarinét, harmonika, Hammond-orgona
Miha Lampe – basszusgitár, nagybőgő
Jure Maček – dobok, ütőhangszerek, perkusszió
