Kiadó: Čadrg Records
Megjelenés dátuma: 2019. május 17.
Produkció: Dejan Lapanja
Az album hossza: 47.25 perc
Műfaj: Etno / Art Folk
Csak idő kérdése volt, és be is következett az, amin a következő szerény sorok írója elmélkedett, amikor a „Španabije” albummal ismerkedett, és amire főleg az album zárószáma, a Ko se je dielu sviet utalt. Jani Kutin és Renata Lapanja, a Bakalina duó, igazi zenekarrá nőtt, amely a „Prvi krajec” című bemutatkozó nagylemezzel új zenei történetet tesz le a hazai asztalra. Bakalina Velika. Duóból tehát szeptett lett.
A Bakalina Velika tagjai Renata Lapanja mellett – új felállásban négyen az észak-primorskai régió kultikus zenekarából, a Salamandra salamandrából – Jani, a fivére, Samo (Širom), Matej Magajne (Feedback, Poltrona Express) és Dejan Lapanja (Vasko Atanasovski Trio). A szeptett másik két tagja Andrea Pandolfo trombitás és kürtös, aki a „Španabije” albumon már közreműködött a Bakalinával, valamint Marjan Stanič ütőhangszeres és dobos, aki Dejan Lapanjával együtt a Vasko Atanasovski Trióból érkezett. Szóval kivételes zenészek csomagja, akik között nincsenek bújócskák, hanem tengernyi gondolati-kifejezésbeli éleslátás, szikrázó sziporkázás, rugalmas megértés, nagy átfogó képesség, egymás iránti tolerancia, és épp ezért óriási kifejezési-megnyilatkozási szélesség uralkodik – ez az, ami a „Prvi krajec” albummal minden bizonnyal abszolút zenei egyedi darabot hozott közénk.
A szeptett magja tehát nagyon jól ismeri egymást. Már régóta. A kémia, amely közöttük kialakul, és amely ennyire hatékony, különleges és gyakorlatilag mindent átható, meg sem lep. A szövegeket az albumhoz teljes egészében Jani írta. Ismét „tisztavérű” Čadrg-nyelvjáráson énekel. Ezúttal a költészete a természet és az ember közötti köteléken alapul. Ha a „Španabije” társadalomkritikus is volt, a „Prvi krajec” alapvezérfonala a természet és az ember vele való összetartozása. A természethez fűződő erős kötődést, igaz, jóval naivabb módon, Jani és Samo már tinédzserkori punkrock zenekarukban, a D’Štrudlsban is megmutatta. Mindaz, amit a „Prvi krajec” kínál, tulajdonképpen közös művészi érésük összegzése.
A zenekar ezúttal is az új album teljes üzenetét a lehető leghitelesebben akarta magnószalagra vinni. Így az albumot Čadrgban vették fel, télen, amire a költészet természete, vagyis az üzenete is utal. Egy szuszra (in one take), amennyire csak lehet, analóg módon. Az album pásztori, retro-nosztalgikus hangulatú, és olyan világot kelt életre, amely a szemünk előtt tűnik el – a „ljubljanai ing” szemével nézve, ha érted. Olyan, mint egy elveszett törzsi rituálé, amely a természet méhében született, abban, amely életet adott az embernek. A hála rituáléja természet-anyánk iránt.
Tisztára indián hálaének a teremtéshez. A természethez. A Földhöz, a Naphoz, a Holdhoz, a szélhez, a vízhez, az élőlényekhez… Külső lökések, vagyis a „civilizációból” („Orkok birodalmából”) érkező „zavarók” nélkül. Az etno és a folk rendkívüli fúziójának purizmusa progresszív rockos elemekkel, ami egy különleges art folk albummá csúcsosodik, amely egyedi, teljesen természetes (organikus) és időtlen módon szólít meg.
Amikor a szeptett ötleteinek nagy összhangjáról beszéltünk a szerzemények megalkotásakor, hangsúlyozni kell, hogy ez a társaság egymásra hangolódása kivételes. A zenei táj, amelyet a Bakalina Velika megteremt, festői, szüntelenül erősen csábító, izgalmas és varázslatos. Végig rendkívül merész és kiegyensúlyozott módon integrált, sokféle kísérőhangzásnak vagyunk tanúi, amelyek teljesen pretenciózus nélkül, szerves rugalmasság és melegség fényében szólítanak meg. Középpontban Jani éneke áll, rendkívül kellemes színezettel, és a vokális dallam a ritmuson belül gyakran szinte a narrációig megy. Maga a nyelvjárásban éneklés zseniális és az egyetlen helyes lépésnek bizonyul, mert a vokális dallam hatása így sokkal nagyobb, mint a tiszta irodalmi szlovén használatával lenne. Nemcsak hogy elmélyíti a hiteles, egyedi albumpéldány hatósugarát, amely a tolmini csúcsok fölött született, és elmélyíti a termék eklektikusságát, hanem egyszerűen: zeneibb, mint a szlovén irodalmi nyelv. Ehhez jön az érzékiség, az ősiség minden ösztöne, a szenvedély, az érzelmek, amelyek a megnyilatkozásban teátrálisan és melankolikusan, nosztalgikusan és ünnepélyesen ragadnak meg, és amit az egyedülálló Jani Kutin varázsol elénk.
Nem minden Janiról szól, messze nem. A Bakalina Velika hét tagból áll. A kifinomult Dejan Lapanja, aki multiinstrumentalistaként (főleg gitárosként), producerként és hangszerelőként már a múltban is bizonyította nagy tehetségét különböző zenei kihívásokban, zseniálisan világos elméjű és ötletgazdag marad. Samo Kutin a Širom világából hozza a nélkülözhetetlen hangzásbeli egzotikumot, amely különleges kifejezőerőt és érintést ad ennek a terméknek, itt van természetesen Renata harmonikájának kötelező bélyege, amely valamivel kevésbé érzékelhető, mint a Bakalina duó idején, aztán Andrea Pandolfo rendkívül melankolikus fúvósai (trombita, kürt), és Matej Magajne (nagy) gitárja.
A harmadik szám, a Žlied minden bizonnyal az egyik legérdekesebb. A zenekar vezérmotívumnak egy nagyon elemi harmóniát választott, amelyből viszont rendkívüli zenei hozamot lehet kihozni. Ez mindig igaz, akkor is, amikor valamelyik hangszer szólózni kezd. A Žlied, amelynek törzsi, szinte balkáni ritmusa van, arról szól, amit a cím szava jelent. A jégtörésről, amely 2014 februárjában fogta csapdába Szlovéniát. „Ko je jokal les” és „utrgal kos sveta”. Egy szám, amely szó szerint megfagyasztja a hallgatót, ahogy az érzetekben megrajzolódik a jég, a fa élő recsegése és ropogása, a kidőlt fatörzsek zuhanása, amelyek akkoriban megtöltötték a szurdokok mélyedéseit és a zuhatagos szorosok szűk torkait. A Breginjski kottól Szlovénia szívéig, délre és keletre. A képek még nagyon is elevenek, és a Žlied kivételes rituálé ennek az eseménynek az emlékére. A szám egész törzsi jellege mellett rendkívül fontos elem Andrea Pandolfo fúvósainak improvizációs játéka. A hosszabb, kifutó hangszeres részben hallhatod a jégtörés igazi felvételét is, amikor a szám már szinte képzeletbeli fade outba megy. Egy szám, amelyben szó szerint megfagysz és megdermedsz. A kifutásban a ütőhangszerek és Marjan Stanič lecsupaszított dobáttörései is hozzáteszik a magukét. Az ütősök és a dobok elárasztják a számot, és a színházi drámát az igazi, végső crescendóig viszik! Hihetetlen szám, merem állítani, hogy a „Prvi krajec” album csúcspontja.
A hetedik számban, a Človek in luna című darabban Matej a második felében a szám fejlődésének mozgatóereje, és sajátos blues-bélyeget ad neki, amikor mesteri szólót tesz hozzá, amelyben érezni a nagy, organikus, szerves purizmus kivételes retorikáját ettől az egyedi gitárostól, aki a szlovén gitárosok egyik legnagyobb különcének számít, és akinek nincs párja. Magajne nagy perfekcionista és hangzásbeli purista, és ezt a kivételes esztétikai érzéket, amellyel a gitáros a szólót formálja, semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni! Matej Magajne bluesos felvezetését egy rendkívüli „vitakör” követi az ember (Jani) és a Hold (Bogdana Herman) között. A Človek in luna a Žlied mellett az album egyik legérdekesebb száma. Jani erőteljes líraisága, amely a spiritualitást érinti, ébresztő hatású, és ha értelmet adsz neki, egyenesen oda visz vissza, ahonnan jössz! A természethez! Itt különösen szikrázik a szeptett kísérőmunkájának festői és gazdag szövedéke, az ütőhangszerektől, amelyek erősítik a ritmikai hatókört, a harmonika és a zongora árnyalatain át a gitár színes közbeszólásaiig. Minden finoman és úgy kivitelezve, hogy egy pillanatra sem vonja el a figyelmet a vokális interpretációról.
A Mlada piesem című szám törékenységét Jani gyengéd énekhangja mellett a különösen zengő gitár és zongora hajtja a rendkívül érzékletes összefonódás szimbiózisában, amelyben a báj és a misztika varázsa születik. A barlangi világ tiszteletet kap a Biele wade című számban. Ismét arab ritmus, sőt déli dallamvilág. A bogárgyűjtők ne találjanak rá! A Sviet Krn, imádság a nagy óriáshoz, Krnhoz, hogy jót adjon, messzire viszi a hallgatót, a pogányság méhébe! Gyönyörű az akusztikus gitáros átvezető betét, amely könnyű, de nagyon atmoszférikus kötőanyagként működik a versszakok között! Az első szám, a Čudežn sviet születésként hat, ahol a természetanya teremtményeinek fantasztikuma feletti csodálatnak se vége, se hossza, míg a Zadnji sprehod, a záró szám, afféle rekviem, amelyben bezárul az élet köre, és a költészetben ismét több a spiritualitás. Ebben a számban a zenekar vadállatok hangjának felvételeit használta, amelyek tested az utolsó rituálén (a halál rituáléján) át viszik egy új születésbe. A két szám egyben a természetanyához szóló nagy óda, illetve himnusz kezdete és vége is, ahogyan a „Prvi krajec” albumot érthetjük. A nagy ébresztés, a nagy tudatosság, a világgal való nagy megbékélés versei szüntelenül erős spirituális érintést nyújtanak, az érzelmek és ősi ösztönök összekapcsolását, a racionális, logisztikai empirizmuson túl, amelynek olyan hűségesen elkötelezettjei vagyunk, és emiatt szenvednek és csorbulnak a világgal való kommunikációnk többi szintjei.
Isten hozott a hét csodálatos bárd festői, megismételhetetlen, időtlen és egyedi mantrájában, amely közös találkozásotokon, amikor megszólal a „Prvi krajec”, megmozdít, felébreszt, magához térít. Hogy felfedezzétek lelki küldetésetek teljes szüzességét, hogy megtaláljátok önmagatokat, amikor újra megérzitek és megtaláljátok a saját szépségeteket és az körülöttetek lévő világ szépségét. Egy szóval: a feltétel nélküli Szeretetet.
A „Prvi krajec” az idei év egyik legerősebb kiadványa. Tágabb értelemben is. Az időtlenség és a kifejezés szélességének elérése terén ez az egyik legszebb alkotás, amelyet a szlovén zene valaha adott. Ennél szlovénebb nem lehet, ahogy tíznél több pontot sem lehet adni a tízből ebben a kritikában. Amikor a költészet és a zene tökéletesen „egymásra talál”, és brilliáns teljesítmény születik, amely csak úgy roskadozik az eklektikusságtól és egyediségtől!
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 10 / 10
Számlista:
1. Čudežn sviet
2. Mlada piesem
3. Žlied
4. Sajne
5. Biele wade
6. Sviet Krn
7. Človek in luna
8. Zadnji sprehod
Zenészek:
Jani Kutin – ének, síp, kecskeszarv
Renata Lapanja – harmonika
Marjan Stanič – ütőhangszerek, dob
Matej Magajne – elektromos gitár, basszusgitár
Andrea Pandolfo – trombita, szárnykürt, zongora
Dejan Lapanja – dob, akusztikus gitár, basszusgitár
Samo Kutin – basszusgitár, akusztikus gitár, balafon, brač, hurdy gurdy, basszushárfa, n’goni, hangkeltő tárgyak, a jégtörés felvétele
Vendégzenészek:
Bogdana Herman – ének
dr. Tomi Trilar – Szlovénia Természettudományi Múzeuma: szlovén erdők állatainak felvételei (fekete harkály, holló, macskabagoly, szarvas, zerge, farkas)
