Helyszín: Ljubljana / Channel Zero / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. november 12.
Látogatók száma: 25 – 35
Jegyár: 20 € / 24 €
A keddi este a beígért brutalitás helyett hamar siralmasan véget érhetett volna, mert az osztrák rendőrség a határátkelőnél feltartóztatta a kisbuszt, amelyen a teljes turnécsomag – Morthem, Beheaded, Internal Bleeding és Disgorge – fellépéséhez szükséges „backline” felszerelés volt. A jelenlévők bizonytalanságát egy jó órányi várakozás után végül a kisbusz megérkezése oszlatta el, így a koncert némi késéssel mégiscsak elkezdődhetett.
Menjünk szépen sorjában – ironikus módon az osztrák Morthem lépett színpadra elsőként, és ha a kezdés előtt még arról beszélgettünk, hogy biztosan sok csípős megjegyzést hallunk majd a hazájuk rendőrségének működéséről, már a nyitódal kiverte a fejünkből ezt a gondolatot. A Morthemet alkotó ötös öt ujjként látja magát, amely az ökölbe zárva mindent és mindenkit szétzúz maga előtt. Pontosan ilyen volt a fellépésük is – ütős, gyors, hangos. Elsőként játszva magasra tették a lécet a várt estének, és világos volt, hogy a következő bandáknak nehéz dolguk lesz: vagy utolérik, vagy akár túl is szárnyalják őket.
Az első, akinek sajnos nem sikerült elérnie a felállított szintet, a Beheaded volt. Tekintve, hogy a dobos hosszas készülődésének voltunk tanúi, a folytatás csalódást hozott: minden monotonul szólt, egyetlen kiemelkedő pillanat nélkül. Az is látszott, hogy a dobosnak sem tetszik valami, mert végig a backstage függönye felé sandított, és a számok között tanácskozott vagy panaszkodott, ki tudja. A zene, aminek az energia forrásának kellene lennie, így fekete lyukká vált, amely elszívta az energiát, engem pedig közönyösen és fáradtan hagyott.
A színvonalat viszont mindenképp túlszárnyalta az Internal Bleeding, a vén rókák, akik néhány szünettel 1991 óta működnek, és akiket a Suffocationnel együtt sokan az úgynevezett „slam death metal” úttörőiként emlegetnek. A zenében ott a New York-i groove, amit a világ bandái másolni próbálnak, de nem igazán sikerül nekik. „Vagy New York-i vagy, vagy nem!” Az énekes, Keith DeVito többször is megemlíti, hogy a zenéjük „New York style”, és vad tombolást vár a színpad előtt. Úgy tűnt, nagy elvárásaik voltak a vad szlovén közönséggel kapcsolatban, amelynek viszont sajnos hírét sem hallottuk. Csupán egy kisebb circle pit jutott nekünk, ami mosolyt csalt a zenekar tagjainak arcára. A végén kapott nagy taps azonban jelezte nekik, hogy a csendes közönség ellenére elérték a céljukat, és elégedetté tették a látogatókat.
Mivel ez a hullámhegyek és hullámvölgyek estéje volt, a Disgorge fellépésével a hullám megint a mélybe zuhant. Az energikus frontember, Angel Ochoa és a zenekar többi ugráló, mosholó tagja engem és még néhány embert nem győzött meg, mert a Beheadedhez hasonlóan itt is minden nyikorgóan monoton hangzott. Vajon csak az én fülem fáradt el, és ezért nem bírta a grind brutalitást, amivel megkínáltak minket?! Nem tudom. Remélem, a többi látogató elégedettebb volt, mint én.
Maga az este mindenképpen jókora adag brutalitást hozott, bár mindenki nagyobb érdeklődésnek és több támogatásnak örült volna ennek a műfajnak. Sajnos a mostani zenei trendek a gyorsan felfutó instant bandák térnyerését jósolják, amelyek a dobok lemészárlásának úttörőit másolják, miközben megfeledkeznek azokról, akik elsőként hozták be a grindot és a death metalt a színtérre. Optimistán remélem, hogy egyszer a fiatalok esélyt adnak a death metal úttörőinek is, és a látogatók átlagéletkora 20 lesz, nem 30+ év. Így még többen élvezhetjük majd az olyan kis klubokat, amelyek elsőrangú élményt nyújtanak az ilyen zene hallgatásakor.
Képgaléria
