Szerző: Urban Bolta
Helyszín: Lože pri Vipavi / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 06. 07.
Látogatók száma: 250
Jegyár: 5€
A Vipavska dolinába az átlagos, Közép-Szlovéniában élő zenegurmand nem épp mindennap kanyarodik be, hiszen a főváros is (legalábbis a szlovén koncertszíntér viszonylatában) elég változatos zenei kínálatot nyújt ahhoz, hogy kielégítse a hazai élet rendszeres követőinek étvágyát. De néha persze egy-egy kivétel is megengedett. Főleg, ha egy kellemes pénteki délutánról van szó, amikor egy zápor megfrissítette a levegőt Primorskán, majd átadta a helyét a napsugaraknak, amelyek az elmúlt napokban lassan már a ránk váró nyári napokat idézték. A jótékony időjárás persze nem volt az egyetlen ok, amiért útnak indultam Lože pri Vipavi felé: a nanoški fennsík árnyékába a Pelhan és a Zmelkoow is hívott, az előbbi teljesen új, az utóbbi pedig már rutinos útitársa a hazai rockos hétköznapoknak.
Sajnos a postojnai kaputól keletre tartott koncertek mind abba a rossz szokásba esnek, hogy csak késő esti órákban kezdődnek, emiatt talán tényleg elkel egy-két sörrel több, nyilván annak a maroknyi embernek a türelme rovására, aki valóban a zene miatt érkezett. A ložei hangulat is kifejezetten mulatós jellegű volt: a társasági élet került előtérbe, a zene mint olyan csak valahol a második vonalban kapott helyet. Hamburgerillat terjengett, a sör patakokban folyt, az óra pedig kíméletlenül ketyegett bele a hosszú éjszakába…
A PELHAN így csak épp pár perccel fél tizenkettő előtt foglalta el a színpadot, amikor a szimpatikus primorskai falucska házaiban már rég kialudtak a fények. Aleš Pelhan projektjéről van szó, amely márciusban jelentette meg az évek munkáját dicsérő debütalbumát, a „V neznano”-t, és az Orto barban tartott koncerttel mutatta be a szlovén közönségnek. A ložei fellépés a második volt számukra, az első a primorskai otthoni terepen, ezért arra számítottam, hogy a színpad előtt a barátaik fognak uralkodni, de tévedtem. A Pelhan a színpad és a közönség közötti távolság ellenére, a sátor végében is sikeresen megbirkózott a nehéz feladattal, és futószalagon szolgálta fel a saját szerzeményeit, köztük a Wings, az Europe és a Bon Jovi feldolgozásait. A legtöbb szem Aleš Pelhanra szegeződött, a jellegzetes testmimikájú frontemberre, aki az énekelt sorokat pantomimszerűen viszi át az élő előadásba. Aleš, aki egyébként a Skalp gitárosa is, kivételes énekesi energiával rendelkezik, így a Nov človek és az Okrog najine osi című dalok kiemelt vokális részekkel egyenesen testhezállóak. A Pelhanhoz hasonló dallamos rockban a hangzáskirakó tökéletességre törekvően összerakott építőkövei az egyik alapfeltételei a jó fellépésnek. Bár Peter Smrdel billentyűi a hangzásképben helyenként háttérbe szorultak, a balladáknál és félballadáknál (Pesem zate, Prekleti raj) a Pelhannak mégis sikerült megidéznie a dalok stúdióverziójának varázslatos hangulatát. Aleš ügyesen kormányozta végig a műsort, amelyet a Pelhan egy összetettebb dallal, a Blizu je zadnji izdih című számmal zárt. Egy jó órányi játék után a Pelhan végre pár táncos lépést is ki tudott csalni a közönségből, így az utolsó dal megválasztása kissé szerencsétlen volt. Persze, a Pelhan azt tervezte, hogy az estét a slágergyanús V neznano ismételt előadásával zárja, de a késői kezdés miatt még a tervezett befejezés előtt kénytelen volt műsort csonkítani. Ennek ellenére összességében sikeres fellépés volt, amely minden szempontból igazolta a Ljubljanából való utazást! Mindenképp találkozunk még!
Ezután jött a rock’n’roll huncut változatának ideje, ZMELKOOW néven! A tengerparti rockbanda, amely több mint húsz éve van a színtéren, különösen Primorskán rendelkezik erős támogatói bázissal, ezért a sátor a nyitódal, a Primavera első hangjaira alaposan megtelt. A Zmelkoow a „Bek tu d ruc” című tematikus turné keretében lépett fel Ložében, amely leváltotta a rajongók körében nem túl népszerű, PSY-hadelikus felfogású koncerteket, ahol a számokat (többnyire az újabb fajtából) maratoni, pszichedelikus hangokra épülő jammelésbe öltöztették. Most a Zmelkoow a régebbi, már félig kultstátuszú anyagból válogatott, és nem hiányoztak a ritkábban játszott dalok sem: a Mogoče me ni, a Nagradno potovanje és a Ko bom prišel spet nazaj. Az örökké jókedvű frontember, Goga a dalok között filozofikus ihletésű humorral etette a közönséget, a tipikus Zmelkoow-iskola szellemében. A szokásos triót (a már említett Goga, Žare basszusgitáron, Koščak dobon) billentyűkön Anuša egészítette ki, aki régi útitárs, és női háttérvokáljával a fellépések dinamikus feldobásának fő felelőse. A primorskai jókedvű társaság a műsorból igazi hangulati minestronét főzött, a ugrálós dalokat, mint a Bit és a Čao Sonček, egészen a nyugodtabb Zavese plešejo és Franko Frkič számokig. A lényegében is kissé kicsit hangolatlan Zmelkoownak az éjszakai óra és az ezzel járó bulizós energia testhezálló, így a közönséget könnyedén két teljes órán át lábon tartották, és ami még imponálóbb: a tempót még Žare basszusgitáros is bírta! Ha ugyanis hosszú éveken át a megjelenésével (és egy-két sörrel többel) a banda igazi kabalájává vált, az elmúlt egy-két évben inkább hátrébb húzódik, és a karmesteri pálcát teljesen Gogára hagyja.
Ha a Vipavska dolinával máskor a bóra heves széllökései birkóznak, ezúttal a Zmelkoow és a Pelhan hangzásvilága rázta meg. Mindkét banda sikeresen előadta a maga rock’n’roll-definícióját, így az esemény alapvető küldetése, a közönség zenei szomjának oltása biztosan teljesült.
Setlista
1. V neznano
2. Če jutri umrem
3. Nov človek
4. Live and Let Die
5. Gregor
6. Okrog najine osi
7. Mrtvo mesto
8. Pesem zate
9. V zavest
10. Prekleti raj
11. Moč domišlije
12. Supersticious
13. Pravi obraz
14. Living on a Prayer
15. Blizu je zadnji izdih
Képgaléria
