Elton John búcsút int a sárga köves útnak (2019)
Helyszín: Bécs / Wiener Stadthalle (Halle D) / Ausztria
Dátum: 2019. május 1., szerda
A sárga köves út nemcsak Óz birodalmába vezet: az egészen 1962 óta kanyargó pályafutása során maga a fenséges Elton John is ezen lépkedett. A nagy brit énekes-dalszerző, aki a pop egyik alapdefiníciója, valahogy megérezte, hogy legalábbis koncertes értelemben lassan az út végére ért. Minden idők egyik kereskedelmileg legsikeresebb énekes-dalszerzője idén betöltötte a tiszteletre méltó 72. évét, tavaly szeptemberben pedig nekivágott utolsó koncertturnéjának, amely a Farewell Yellow Brick Road nevet kapta. Az utolsó koncertjeit ezen a turnén Elton John a tervek szerint 2021-ben adja. A turné első szakasza március közepén zárult az Egyesült Államokban, és egyhónapos szünet után most folytatódik – az öreg kontinens földjén. Az első két koncert az osztrák fővárosban, Bécsben volt, ahol Elton John mindkét estére telt házat csinált a híres Wiener Stadthalle csarnokban, pontosabban annak D termében, ahová akár 16.000 néző is bepréselődik.
Az öreg már a két, totálisan kiárusított bécsi este közül az elsőn maratoni koncertet rittyentett, amely több mint két és fél órán át tartott, és amelyben végigjárta hosszú és termékeny pályafutásának leghíresebb, kereskedelmileg leginkább agyonjátszott állomásait. Ezalatt a pályafutás alatt – mondd és írd – több mint 300 millió albumot adott el, és begyűjtötte a legrangosabb díjak egész sorát, élükön öt Grammyvel, sőt lovaggá is ütötték.
A szenzációs színpadot egy látványos, hatalmas kivetítővászon uralta, és úgy alakították ki, hogy a tükörtörés, illetve a tükrözött kép illúzióját keltse. Este fél nyolckor aztán minden elkezdődött. Elton John balra, a zongorája mögött, híres kísérőzenekara társaságában, amelyben mellette a legendás dobos, Nigel Olsson, az ütőhangszeres Ray Cooper és John Mahon, a kiegészítő billentyűs Kim Bullard és a basszusgitáros Matt Bissonette alkotja a csapatot, miközben a régi gitárost, Davey Johnstone-t egészségügyi gondjai „rendbetétele” miatt ideiglenesen, vagyis csak a turné európai szakaszának néhány koncertjére, John Jorgenson helyettesítette, aki egyébként 1995 és 2000 között már dolgozott Eltonnal.
Minket persze leginkább a legendás Rocket Man aktuális formája érdekelt. Az ember még mindig birtokában van annak a hatalmas karizmájú, átütő hangnak, amely annak idején a hírnevet hozta neki. Már a nyitó Bennie And The Jets bevezetőjénél, a közönség által szabadjára engedett teljes delíriumon át is feltűntek a hölgyek hisztérikus kirohanásai, ami csak megerősítette, mennyire hihetetlenül népszerű ez a zenész. Csak az elején érződött, hogy a hangjának kell egy kis bemelegítés, utána viszont Elton végig megőrizte azt a karizmát, erőt és sármot, amely az évtizedes pályafutásából ismert vallomásos énekhangját és átütő erejét jellemzi. Bársonyosság, varázs, ragályosság. Mindez egyben. Na és persze a remek zongorajáték, amellyel – a maga rövidke kezei ellenére – mindig is elképesztő ügyességgel lepett meg. Meg a vele született érzékkel, amellyel a lehető legtöbb muzikalitást facsarja ki a dalokból. A bécsi koncerten is az instrumentális részekben, ahol tere nyílt a zongorás improvizációnak, határozottan mutatta meg tömör, zenei érzékkel teli harmonizálását és a dalok díszítését, fülbemászóan ragályos motívumokat választva.
Elton John élőben jelentősen és érezhetően másként adja elő a dalait, mint ahogy a stúdióváltozatokból vagy a rádiós slágerekből ismerjük őket. A legtöbb némileg megnyúlik, az összes hangszer végig huncut, szikrázó párbeszédet folytat egymással, ami főleg a mid eight részekben és a meghosszabbított levezetésekben csúcsosodik ki, amelyek a jammelős örömzenélés felé hajlanak. A dalok gyorsabban szólnak, és erőteljes jazzes rafinéria lengi be őket, ami rendkívül jól áll nekik, és közben érződik, hogy az Elton vezette csapat iszonyúan élvezi az ilyen kihegyezett, megborsozott számok előadását. A banda összeszokottsága hihetetlen, egy bakit sem lehet hallani. Jorgenson a koncert alatt egész sor gitárt váltogatott, a Tiny Dancer alatt pedal steel gitárt is elővett. A kísérőzenészek fenomenálisan egészítették ki Elton Johnt, főleg a vezető énekének harmonizálásában. Ez a legendás zenésznek, akinek a hangja az évek során érettebben vastagabb és egy árnyalattal mélyebb lett, nagyon is jól jött, főleg a hihetetlen koncert záró szakaszában, amikor a hangján enyhe megtörtség jelei mutatkoztak, és úgy igazította az énekdallamokat, hogy a középfekvésben maradhasson (Crocodile Rock, Saturday Night Is Alright For Fighting). Ugyanez igaz Elton falsettójára is (a Goodbye Yellow Brick Road egyes részei).
Elton John, aki zeneszerzőként a zsenialitásával valójában az egyik legnagyobb slágergyáros, aki valaha a bolygón mászkált, mindig is híres glamernek számított. Még azokban az időkben is, amikor lemondott az extravagáns színpadi ruhákról, legalább a legőrültebben megtervezett, mindig szándékosan túlméretezett szemüvegeinek híres gyűjteményével borzolta a kedélyeket. Ezen a turnén is jó pár ilyen szemüvegecskét cserél a koncert alatt, ahogy néhány csillogó-villogó szerkót is, amelyek persze az elegancia, a glam és a hatvanas-hetvenes évek fordulójának pszichedeliájából vett árnyalat keverékei. Az első helyet a giccses égkék öltöny vitte el, amelyet a ráadásban vett fel, amikor a Your Songot és a koncertodüsszeia záró csúcspontját – tulajdonképpen az este központi számát –, a felejthetetlen Goodbye Yellow Brick Roadot adta elő.
A hangzás az elején kissé meglepett, mert a zenekart nem az ideális csarnokhangerőn szólaltatták meg. Az ötödik dalig minden egy leheletnyit túl halknak tűnt, aztán viszont érezhetően megfordult a helyzet, a felszabadult, magasabb decibelszám pedig persze adrenalint pumpált a rock and rollra éhes közönség ereibe, amely ebből bőséges adagokat kapott. Mindez ennek az egyedi és hihetetlenül kiforrott hangnak a balladás sármmal teli, hatalmas pillanatai mellett, amely mindig is hű rádiós társunk volt, és az is marad.
Elton John továbbra is nagy úr, aki előtt az alakja és életműve miatt csak tisztelettel hajthatsz fejet. Az az üzenetsorozat, amelyet a díszlet hatalmas háttérvászna nagy, fantáziadús huncutsággal kínált, ezekben a beteg és bizonytalan időkben nagyon is fontos, hiszen tabukat dönt, felráz és tágítja a tudatunkat, elfogadásra, felszabadulásra, toleranciára, megbékélésre és persze az igaz, feltétel nélküli szeretetnek való teljes odaadásra szólít fel. Na meg a Believe előtti szünetet Elton arra is felhasználta, hogy reklámozza az AIDS elleni küzdelemnek szentelt jótékonysági alapítványát. Egyébként Elton a szüneteket végig arra használta, hogy felvezesse a soron következő dalok üzenetét, a felvezetőit pedig mindig ügyesen megfűszerezte vele született humorérzékével is. Átélésből és bolondozásból nincs hiány Eltonnál a koncert alatt. A dalok előadása közben igazi kisgyerekké is tud változni: a végén teátrálisan, finoman felemeli a zongora fedelét, aztán még teátrálisabban, egy szempillantás alatt lecsapja.
A Rocket Man egy mozgatható zongora mögött ült. Ez a koncert alatt többször is átvitte a hatalmas színpad bal oldaláról a jobbra, majd vissza. A gazdag és dinamikusan változó színpadi fények szüntelen áttűnései misztikus illúziót keltettek, amiről a térdig érő köd gondoskodott, amelyben Elton John látszólag a zongorájával „csónakázott” a színpadon. A legvégén a híres zenész levette kékesen csillogó rózsaszín köpenyét, a színpadi díszlet pedig – egyszerű melegítőben – egy kapun át az égbe, a csillagok közé repítette, és ezzel zárult le a közel háromórás élmény a legendával.
Elton John 2011-ben a ljubljanai Stožice csarnokban lépett fel. Ezen az úgynevezett búcsúturnén nem jön Szlovéniába, viszont 2019. július 3-án megáll a gráci vásártéren, vagyis a Messe Graz Open Air nevű helyszínen. Tegyetek magatoknak egy szívességet, és vitorlázzatok el gyorsan legalább a közeli Grácig, hogy még utoljára együtt lehessetek ezzel a kiváló és egyedülálló művésszel, átütő világpolgárral és felejthetetlen slágereivel, amelyektől megremeg a szív. A kivételes repertoárból, amellyel Elton John a bécsi koncertspektákulumon elvitt minket utolsó útjára a sárga köves úton, egy pillanatra csak a Blue Eyes hiányzott, de közel háromórás, szünet nélküli játék mellett ez apró, alig említésre méltó megjegyzés. Elton John koncertje továbbra is páratlan attrakció és előadói briliancia.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista:
1. Bennie and the Jets
2. All the Girls Love Alice
3. I Guess That’s Why They Call It the Blues
4. Border Song
5. Tiny Dancer
6. Philadelphia Freedom
7. Indian Sunset
8. Rocket Man (I Think It’s Going to Be a Long, Long Time)
9. Take Me to the Pilot
10. Someone Saved My Life Tonight
11. Levon
12. Candle in the Wind
13. Funeral for a Friend/
14. Love Lies Bleeding
15. Burn Down the Mission
16. Daniel
17. Believe
18. Sad Songs (Say So Much)
19. Don’t Let the Sun Go Down on Me
20. The Bitch Is Back
21. I’m Still Standing
22. Crocodile Rock
23. Saturday Night’s Alright for Fighting
—ráadás—
24. Your Song
25. Goodbye Yellow Brick Road
























