Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Orto bar // Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. április 4.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 10,00€
Mi lenne Magnifico nélkül? Nem lenne Da Phenomena! A világ feleannyira lenne szórakoztató. A zene világa. A szlovén zenei „mainstream” világa. És ez a Da Phenomena, amely két albummal meggyőzően bizonyította, hogy két rendkívül tehetséges zenész kiváló, zenei értelemben egymásra hangolt kommunikációjáról van szó, most visszatér. Mate Brodar és Anže Petrovič Langus, akit a basszusgitár „kis Wimbishévé” keresztelt át, „Dagivá”. A két fickó legutóbb közel négy évvel ezelőtt, majdnem napra pontosan játszott az Orto barban. Igen, és akkor is Jure Rozman tartotta a ritmikai háttér vázát. Közben megtörtént a Nula Kelvina, amellyel Jure már két stúdióalbumot is felvett, és közben annyi víz is lefolyt a Dunán, hogy „Dagi” és „Bro” hiányolni kezdték egymást, ezért úgy döntöttek, hogy új tevékenységek felé haladva újra összehozzák a duót.
„Bro” még mindig lázban ég a frissen megjelent szólóalbuma, a „The Smoods” népszerűsítésétől, Dagi pedig az utóbbi időben Nana Milčinski zenei projektjeivel foglalkozott. Aztán jött a „Nov dan”. Új kislemez, új bizonyíték arra, hogy a Da Phenomena tényleg felébredt. Sőt, több annál: bejelentették az új albumot. És mindezzel együtt a visszatérő fellépést is. Az Orto fest 2013-on!
A srácok teljes gőzzel vetették bele magukat. A koncert minden másodpercében érezni lehetett, hogy majd szétveti őket a vágy, hogy újra átélhessék azt az érzést, amely csak rájuk jellemző, amikor együtt állnak színpadon a Da Phenomena formációban. Érettebben, bölcsebben és súlyosabban (egy-két szerény kilóval, ha nem többel) kezdték a repertoárt, borzasztóan hangosan. Szinte fülsüketítően hangosan („Phenomena”). „Bro” Stratocasterje teljes erővel hasított át a hangképen. Vajon funk metal invázió készül? (E sorok írója gyorsan behúzódott a pult elé, biztonságos távolságba, ahol fülbarátabb vibrációt talált.) Egyébként minden rendben volt, kontroll alatt. A keverőpultnál ezúttal a legendás 2.2.2.7. basszusgitárosa, Jani Mujič ült. Minden úgy működik, ahogy kell. Jön a „Nov dan”. Új dal. Új kislemez. Hallatán nyilvánvaló, hogy a harmadik album egy hajszállal rockosabb lesz. Nos, hagyjuk magunkat meglepni. A „Nov dan” ugyanis ilyen jegyeket hordoz. De ne vonjunk le következtetéseket, főleg ne ilyen korán.
A közönség nem felejtette el a duó pimasz vibrációját. A négy évvel ezelőtti szomorú látogatottsággal szemben, ami szintén az Orto fest keretében volt, ezúttal a közönség szorgalmasan megtöltötte az Orto bart 150 fejjel, és ezzel megmutatta, hogy az elmúlt néhány évben hiányzott a duó. „Dagi” és „Bro” különlegesek abból a szempontból, hogy végig maximálisan pozitívan működnek. Minden a pozitívra van kihegyezve. Olyan humoruk van, amely a legjegesebb szívet is megolvasztja. Ragadósak. Rendkívül ragadósak. És aztán itt vannak az „In če hočeš”, a „Punce – fantje”, amelyet remekül kombináltak John Mayer „Vultures” című számának feldolgozásával, majd a „Do sonca”, az „Upam, da za vedno”, az „Iznad neba”, a nélkülözhetetlen „Jočem”, aztán a „Skupaj sva”, a „Rad te mam (ne dovolj)”, és a legvégén a kötelező „Nočem te nazaj”. Közben jutott hely szórakoztató feldolgozásoknak is, mint Prince „Purple Rain”-je, vagy a The Police „Walking On The Moon” című számának dubba csomagolt változata.
Ritmikailag a két fickónál minden világos. Ha ott van a rendkívül pontos, ágyúütésű, „snare” dobos Jure Rozman, akkor a Da Phenomena ritmusfigurákból szerzett doktorátusáról szóló állítás annál megalapozottabb. Bár az Orto bar-beli koncert elsősorban a zenekar „tapogatózásáról” szólt, hogy hol tartanak most, mennyit és mit kell még gyakorolniuk, és mit kell még kiépíteniük, hogy a következő koncertek még optimálisabban működjenek, a közönség kiváló együttműködésével bebizonyította, hogy a Da Phenomena szabadon és gondtalanul átadhatja magát a helyzet áramlásának. A slágerek a szívekben ragadtak. És ha becsúszik is egy-egy hiba, vagy valamilyen ellenőrizetlen hangszerkezet belopakodik a dalok színpadi előadásába, a közönség „erektív helyzetben” tartja a zenekart a fellépés alatt, hiszen hatékonyan tudja az örökzöld dalok szövegeit. Mivel viszont a közönségük nagy részét a lányok teszik ki, egyértelmű, hogy a szlovén zenei „mainstream” szívében maradnak.
Röviden: a felismerhető Da Phenomena-frizura vibrációja ragyogott! Egyértelműen kiemelt és pontosan adagolt funk- és diszkóritmusok, megkoronázva „Bro” fiús, jellegzetes énekhangjával, egyik oldalról popformákkal kenegetve, a másikról dub-reggae-vel és még romboló rockriffekkel fűszerezve. Minden a helyén van. Az alkalmankénti eszkalációk, különösen a hibrid természetűek, amelyek „a második tervből” lopakodnak be a Da Phenomena történetébe, természetesen a funk és a metal fúziójának illatát árasztották. A Da Phenomena a tűz közepén marad. Nagyon szép fellépés volt, bolondosan megfűszerezve, kiváló vibrációval, amelynek se vége, se hossza nem volt. A srácok még szívesen játszottak volna, és játszottak volna. És játszottak volna. Jócskán éjfél után is. A kék egyenruhások is benéztek, de az már nem fér bele a rock ‘n’ rollba, ugye?
Képgaléria
