Death metal és négy kecskegida! (2013)
Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Gala hala, Metelkova, Ljubljana
A koncert dátuma: 2013. március 2.
Látogatók száma: 300
A „Kecskeítélet a Gala hala-ban” kifejezetten találó címe lehetne a szombati metelkovai koncertnek, hiszen a klubturné keretében először lépett fel nálunk a német (goat) death/grind társulat, a Milking the Goatmachine, akik amúgy régi ismerősök a Metalcampről. Hogy a buli igazán izgalmas legyen, azt két hazai death metal csapat biztosította: a muravidéki Vasectomy és a Bela krajina-i Mephistophelian.
Meglepő módon az első fellépőt, a muravidéki death metal mészárosokat, a Vasectomyt szép számú közönség várta a színpad előtt, és a szett alatt ki is derült, hogy ők nyilván a zenekar hűséges rajongói és támogatói. Ha a banda így folytatja, ez a tábor gyorsan, exponenciálisan megnőhet. A muraszombati négyes kormányos basszusgitáros nélkül is lenyűgözött: alapvetően egyszerű death metalt játszanak, amelyben a mélyebb basszusvonalak hiánya ellenére is annyi a groove, hogy ne váljon szárazzá. Ezt főleg Patrik Ritlop brutális vokális támadása, valamint a kellően változatos és dinamikus gitárrészek érték el. A basszus hiánya így nem is annyira feltűnő, mint amilyen lehetne. Ráadásul a Vasectomy erőssége elsősorban a közönséggel való kiváló, erőteljes kommunikáció, az energikus show és Patrik fura humora. Ez leginkább a főzenekar előtti „tisztelgésben” mutatkozott meg: a Vasectomy tagjai a színpadon nem sört ittak, hanem alpesi tejet. Dobozból. Szívószállal. Fiatalságuk és a most épp csak gyűjtögetett koncerttapasztalatuk ellenére nyoma sincs tapasztalatlanságnak, a Vasectomy olyan meggyőző a színpadon, mint a vén death metal motorosok.
Ez még inkább igaz a Bela krajina-i szörnyetegre, a Mephistophelianra, amely alig két év alatt valószínűleg a legjobb hazai death metal csapattá nőtte ki magát. Olyan zenekar, amely úgy játszik death metalt, ahogy azt kell! Szépítés nélkül, „bullshit” nélkül, csak technikailag csúcsszintű előadás, brutális vokálok nyálas „clean” részek nélkül, és egy hidrogénbomba-robbanás energiája és ereje. A Mephistophelian brutális, technikás death metaljai annyira jók és annyira meggyőzőek, hogy túlzás nélkül említhetők egy lapon az olyan nagy nevekkel, mint a Suffocation és a Cannibal Corpse. Zsíros riffek, masszív hangfal, fenomenális basszusvonalak, amelyek szégyenkezés nélkül, könnyedén követik a leggyorsabb gitárriffeket is, romboló dobok és gyilkos hörgés; nem, a Mephistophelian nem a kényes lelkeknek való. A zenekar fantasztikus death metalja ugyanis alig egy óra alatt a saját véred tócsájában hagy, a levegő utolsó falatjáért kapkodva. A banda két év alatt tiszteletre méltó entitássá érett, amely az elszánt death metal támadás teljes erejével veszi birtokba a színpadot. A gitárpáros könnyedén adogatja egymásnak a riffeket, a basszus úgy működik, mint az a szövet, amely az egészet egy testté fűzi, az energikus és meggyőző vokál pedig életet lehel a szörnybe. A Mephistophelian nem pihen: bemutattak egy új, még cím nélküli számot, amely a zenekart még összetettebb, még technikásabb fényben mutatja, és a bandát nem is lehetne jobban jellemezni, mint az ördögi Otis szavaival A Devil’s Rejectsből: „I am the devil, and I am here to do the devil’s work.” Alig várjuk, hogy az ördög munkáját első hanghordozón is megkapjuk!
A nagy főzenekarként harmadikként a német kecskék léptek színpadra, a grind/death metal csapat Milking the Goatmachine, akik nem idegenek a mi színpadainkon, hiszen már két Metalcampen is játszottak. Ezúttal a farkas először a klubturné keretében terelte hozzánk a gidákat, és a banda alaposan megtöltötte a Gala hala-t. A Milking the Goatmachine – természetesen kecskemaszkokkal álcázva – egy jó óra alatt szép számú death/grind dalt sorolt fel, amelyek, igen, kitalálták, a kecskéknek vannak szentelve. A death metal és a grindcore erőteljes keverékéről alkotott felfogásuk élőben energikusnak és ütősnek hat, ugyanakkor általános és ízetlen, mint a kihűlt gida. Hogy mi lehet pontosan olyan érdekes ebben a bandában, hogy még a kölykök is kecskemaszkot viselnek a színpad előtt, nekem nem egészen világos, de biztos vagyok benne, hogy a Milking the Goatmachine-t csak a műfaj legelszántabb rajongói szagolnák ki, ha a csapat nem igyekezne ennyire kitűnni a kecskekoncepciójával. Úgy tűnik, a Milking the Goatmachine a fiatalabb közönségnek a Sabaton ugyanilyen érthetetlen népszerűségű, extrémebb változata, és semmi különösen eredeti vagy vicces nincs a számos szójátékukban sem, mint például a Sacred Reich-klasszikus záró feldolgozásában – Surf Goataragua. Nekem például semmi kifogásom nem lenne, ha a farkas bekapná ezeket a gidákat, és kisütné őket a sütőben.
Képgaléria






























