Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Cvetličarna / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013.02.22.
Látogatók száma: 1500
Jegyár: 17,00€ / 23,00€
Vajon lehet-e még jobban megtölteni a ljubljanai Cvetličarnát, mint ha egyetlen estére összehozod a Majke és a Partibrejkers fellépését? A hóvihar, amely a retro jugorock nosztalgikus érzéseit felidéző újabb koncertorgia előtti percekben végigcsapott a szlovén égbolton, nem tartotta vissza a közönséget: özönlöttek a felújított Cvetličarna parterébe. Aki már megtapasztalta, milyen kondérrá tud válni a Cvetličarna parterje, az a józan ész racionális számításai szerint inkább előrelátóan az erkélyszint korlátjához húzódott, és biztonságos távolból élvezte színpadi hőseinek jelenlétét. Forró este ígérkezett, a rock n’ roll teljes kicsapongásáé. Ebben senki sem kételkedett, és azok az excesszusok, amelyek a „rossz fiúk”, pontosabban a Partibrejkers és a Majke történetét kísérik, az egyik legnagyobb vonzerőt jelentik, ami a szlovén rockerlelkeket mindkét zenekarhoz erősen köti. A mondás szellemében: „Hűség a sírig”!
Valamikor fél tízkor rontanak a színpadra a hangtechnikusok, gyorsan végigfutnak a hangszereken és azok működésén, mindent rákötnek az áramra, aztán pár másodperccel utánuk ringva-lengve előszivárognak a Majke tagjai, és a nép megőrül. Hihetetlen ez a kötődés a közönség és a zenekar között, semmi sem tudja megingatni. Libabőrös leszel tőle! Ez volt az első jele annak, hogy jó koncertélmény vár ránk, és hogy ezen az estén jókor voltunk jó helyen!
Minden szem a jól ismert jelenség angolnaszerű vonaglására szegeződött. Ez a sovány, vézna lény a Majke kultikus első embere, alakja és hangja. Goran Bare egyedi jelenség. Rögtön felmerül a kérdés, milyen állapotban van az énekes, hiszen a Majke fellépésének minősége tőle függ. Legalábbis az utóbbi években. Néhány erősítő alkoholmolekula mindenesetre volt benne, de nem annyi, hogy összeessen, amit a közönség a szlovéniai koncerteken már megkapott egyszer-kétszer, és Bare azonnal felrántotta a nézőket, amikor az új „Teške boje” nyitó kislemez után a zenekar rávágott a nyolcvanas évek közepének áttörő dalára, az „Iz sve snage”-ra.
Mivel a Majke-féle koncerteken nincs hely elmélyült zenei tanulmányoknak és elemzéseknek, hiszen a zenekar játékának vezérfonala a piszkos, vérbő blueshangulattal megtámogatott rock n’ roll lendület, amelyet az utca haragjának punkos természete kenget, a hangzás minőségét sem érdemes értékelni. Zúgás van bőven, hangos az egész, a keverésben a gitárok szinte kivehetetlenek, de ezen az estén ezt senki sem vette zokon. „Szupermajka”, „nagymajka”, „első mama” vagy akár „a majkák majkája” – Goran Bare egyértelműen az első ikon! Afféle Iggy Pop, gazdag tréfagyűjteménnyel, aki túlélte az emberiség minden korszakát és apokalipszisét, de azt is tudni kell, hogy a kísérőcsapat színpadi gyengesége ellenére Bare nem bírná mindezt a „magasan lebegő színpadi jelenlétet”. A Majke kiváló játékot nyújtott, és a koncert az elejétől a végéig magabiztosra sikerült, gyenge pontok nélkül, amelyek bármiféle színpadi melléfogásra utalnának. Goran Bare óriási karizmája és a kísérőcsapat szilárd vázszerkezete egymás után fűzte a rockzúzásokat, köztük az új Depresija és Pozovi me u noć számokat, valamint a régebbi slágereket: Krvarim od dosade, ’89, Zato te volim, Budi ponosan, Vrijeme da se krene (a hivatalos set zárásaként), Mršav pas, Fantastična vatra, Ja sam budučnost, Naivan san, Pozovi me u noč, Zato te volim, Nisam tvoj.
Mint mondtam. A zenekar sokkal erősebb arcát mutatta, mint 2011 novemberében, amikor a meg-megroggyanó Goran a koncert alatt tényleg tönkrementnek tűnt. A Majke mostani fellépése igazolta a magas elvárásokat, és üvöltő állapotban hagyta a közönséget: „Majke, Majke, Majke,..”!!!!
Ezzel a ténnyel Cane semmiképp sem tudott megbékélni, mert a közönség „Majke, Majke, Majke” kiáltásai arra késztették, hogy először a mikrofonba mormolja: „Dobro, dobro ljudi…” A Partibrejkers az elején kisebb gondokkal küzdött, mert közvetlenül a fellépés startjánál kidöglött a gitárerősítő. A zavaros helyzetet gyorsan orvosolták, és a kvintett (!!!) – jól olvasod – rákezdett az „Ako si”-ra, és egy pillanat alatt megvette a közönséget, amely attól kezdve le sem szakadt Cane fertőző karizmájáról. Maratoni set állt előttünk. A fejek nem titkolták az alkoholos megrészegültséget. Az egyik szünetben például egy sör repült a színpadra. Senki sem tudta pontosan, mi történik, de Cane először hirtelen végignézett az embereken, aztán éles bal szemmel a technikusokra pillantott, akik azonnal rájöttek, mi a gond, és felszaladtak feltörölni a padlót. Cane a színpad széléhez lép, és ordít: „Pa jebem li ti pičku materinu…” – megtalálta ugyanis a bűnöst. Amikor a nagy főnök egy kicsit lecsillapodott, figyelmeztetően hozzátette: „Hej narode! Zajebi pivo večeras”! Szaftosan, ahogy ezt a szaftosságot csak az igazi szerb nyelven lehet átélni. És pontosan ez a szaftosság Cane költészetének és társaságának lényege, akik ezen az estén kiváló színpadi show-val a szarvára tűzték az ördögöt. A Partibrejkers jobb hangzást és sokkal kompaktabb előadást hozott, mint amit előttük a Majke tálalt a tömegnek!
Nem hasonlítgatunk, mégis érdemes figyelembe venni, hogy ezen az estén határozottan lappangó rivalizálás zajlott a két zenekar között. Ez biztosan ösztönzőleg hatott, hiszen Goran Bare valószínűleg épp ezért vigyázott a rubinvörös nedű kortyolgatásával, nehogy teniszkönyököt kapjon, mielőtt színpadra lép. A „Majke, Majke, Majke…!!!” kiáltások, amelyekkel a Partibrejkerst fogadták, amikor kijött a színpadra, minden bizonnyal még tovább szították Cane-t és a csapatot, hogy a lehető legjobbat nyújtsák.
És ez vérbő módon sikerült is nekik. A Partibrejkers ellopta a show-t a Majke elől. Egyértelműen. Egyszerűen a zenekar jobb színpadi formája, nagyobb összpontosítása és nagyobb hangzásbeli pontossága miatt, amely valóban zsákmányra éhes, szinkronban rugózó riffelést hozott a bal és jobb oldali két egyenrangú gitár vibrálásából. Gyenge láncszem nélkül ezen az estén a Cvetličarnában. Bomba a homlokba, őrült módon a jugoszláv punk rock színtér virágzó, rég elmúlt napjainak javára. A nép kenyeret és cirkuszt kapott, a zsúfolásig telt Cvetličarna pedig a közönség kivételes versmondó együttműködésének lendületében (mindkét zenekarral) szinte szétpattant, miközben a rock kumulusz zúgásának és dübörgésének tornádója párszor magasra, az ég felé emelte a tetőt.
Kint tovább szitált és havazott a hó! Igazi rockeres este volt, amelyben nem volt nehéz megérezni a teljes kicsapongást, élén a burekkel, a Nikšićko sörrel és a grillezés illatával, pedig mindebből a Cvetličarnában semmit sem szolgálnak fel. De a Balkán szelleme a Kolpán át is átfújt a rombolás vad, megzabolázhatatlan lendületével, aminek hatására az emberek, bár a kíméletlen ciklon miatti rendkívüli útviszonyokba burkolóztak, nem haboztak: a péntek éjszakát a közeli, balkáni eredetű gyorsétkezdék felkeresésével nyújtották meg.
Setlist
PARTIBREJKERS:
1. Ako si
2. Noć
3. Zemljotres
4. Lobotomija
5. Čutanje
6. Žurim
7. Šta radiš
8. Put za jug
9. Za 1000 godina
10. Nočas u grad
11. Ledeno doba
12. Da li se još volimo?
13. Ono što pokušavam
14. Rođen loš
15. Hipnotisana gomila
16. Krena prema meni
17. Hoću da znam
18. Mesećeva kči
19. Dugo te nema
20. Ulični hodać
–ráadás—
21. Molitva
22. Gramzivost
23. Sjajnija budućnost
24. Ona živi na brdu
25. Kako je teško bez tebe
Képgaléria
