Szerző: Rok Klemše
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Gala Hala / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. január 29.
Látogatók száma: 200
Jegyár: 22,00€ (elővételben) / 25,00€ (a koncert napján)
Új év, új koncertturnék! Úgy tűnik, tavaly igazán jó fiúk voltunk, mert a Metal Dedek Mraz már az év első hónapjában kiürítette a zsákját (hogy ez a zsák tényleg feneketlen, azt a következő hónapok elképesztő koncert- és fesztiválkínálata bizonyítja). Januárra valami brutálisat tartogatott – színpadainkra ismét visszatért a lengyel death metal gépezet, a Vader. És ha a Korpiklaanihoz hasonló zenei vetélések számtalan koncertjét úgy rázzuk le magunkról, mint a Metal Dedek Mraz a Mikulást („pussy!”), a lengyel veteránokat minden alkalommal tárt karokkal és szabadon lobogó hajjal várjuk.
Mint mindig, most is az előzenekarok jöttek előbb, és szokás szerint a rosszabbtól a jobb felé haladva. Elsőként a svájci–uruguayi Fhobi lépett színpadra, őket sajnos (a hallottak alapján viszont nem is nagyon sajnálom) nem sikerült elkapnom. A koncert számomra így a brit Bloodshot Dawnnal indult, amely pontosan egy éve adta ki azonos című bemutatkozó lemezét. A zenekar nálunk először lépett fel, ám a frontember igyekezete ellenére sem sikerült életet verniük a még elég álmos közönségbe. Ez leginkább a kétségbeejtően generikus zenének tudható be, amelyből égetően hiányzik az egyéni arculat. A srácok a (melodikus) death metal biztonságos menedékében maradnak, ahol viszont minden hang a már hallott érzetét idézi. A Bloodshot Dawn egy pillanatra úgy hangzik, mint a Fleshgod Apocalypse gyengébb másolata, néhány riffet pedig csúnyán lenyúltak Jeff Loomistól. A briteknek a hármas vokáltámadás sem segít a jobb eredményben – ehhez a dobos is hozzátesz –, így ők is azon számtalan előzenekar egyike, amelyet abban a pillanatban elfelejtesz, amint leköszönnek.
Valamivel, de nem sokkal jobban szerepeltek az amerikai thrasherek, a Bonded By Blood, akik már régi ismerősök a színpadainkon. A mostanában jó néhány tagot cserélő zenekar valamivel több mint fél óra alatt főleg a friss The Aftermath című lemezt mutatta be, de sajnos nem hagyott olyan jó benyomást, mint korábban az Orto barban. A Bonded By Blood egyszerűen az újiskolás thrash egyik átlagosabb csapata, amely a Warbringerhez, a Havokhoz vagy a Vektorhoz képest még a térdéig sem ér. Bár az este folyamán először sikerült megmozgatniuk a közönséget, az unalmas thrashnél többet nem kínáltak. Az egysíkú, ízetlen számok egyszerűen elszálltak a fülünk mellett, csak kevés ragadt meg bennük. Az egyik ilyen a friss lemez címadó dala volt, amely a hátborzongató nyitó basszusmenet miatt más és érdekesebb (ez kissé a Halloween kultikus „theme songját” idézi). Kár, hogy a basszeros technikai gondokkal küzdött, pedig épp ő mutatta a legtöbb tudást és ötletességet, míg a gitáros olyan riffeket tálalt, amelyek annyira eredetiek, mint a zenekar neve. Vagyis semennyire.
Ha a Bonded By Blood csak a nevében volt véres, az Aborted grind/death metaljával és „gore” szövegeivel hektolitereket ontott ebből a folyadékból a Gala halában. A belga (na jó, csak a frontember és az egyetlen megmaradt eredeti tag, Sven de Caluwe miatt belga) zenekar, akárcsak a Vader, nem ismeretlen nálunk, legutóbb tavaly júniusban játszott itt, közvetlenül az aktuális Global Flatline megjelenése után, de az Orto barban adott koncertjükkel nem győzött meg. Most jött a pótvizsga, és az Aborted letette. Nem kitűnőre, de teljesen megfelelően. A srácok most is romboló death metallal aprítottak, amelynek ismérve a brutális riffek húsdarálója, az ágyúszerű dobolás, az elfajzott grind részek és a változatos vokál, amely a sikoltásra és az agresszív morgásra éppúgy képes, mint a nagyon mély, malacos „bre-bre” részekre. Sven ismét úgy röfögött, mint egy vadkan, és úgy visított, mint Babe, a zenekar pedig kíméletlenül vagdalt és fűrészelt, mint Leatherface, Mike Myers és Jason egyszerre. Most talán kicsit túl lendületesen is, mert többször hallatszott, hogy a dobos megelőzi a társait. Az egészet megint megfűszerezte Sven elfajzott, soviniszta humora, amelyet szégyentelenül tálal a dalok között: „The next song is for all the girls. Because you’re shit. This is Fecal Forgery.” Mivel a zenekar tavasszal a kultikus Goremageddon évfordulóját ünnepli, a szokásosnál több dalt játszottak erről az albumról, a közönséget pedig „wall of death”-re is rá tudták venni. Rendben volt, de az Aborted korábban már meggyőzőbb fellépésekre is képes volt.
Az Aborted elég alaposan elfárasztotta a közönséget, de a lengyel death metal királyainak még így is bőven maradt energiája. Fojtott lélegzés nélkül is tudni lehetett, hogy jön. Vader. A lengyel death metal szörnyeteg, amelyet Európa egyik legrégebbi death metal zenekaraként tartanak számon, és már jó negyed százada jelen van a színtéren. Ezért megengedheti magának az olyan húzásokat, mint a legendás Black To the Blind lemez eljátszása, amely a death metal világtérképére is felrakta a zenekart. A csapatot a kezdetektől fogva az ikonikus Piotr „Peter” Wiwczarek vezeti, aki munkásságával bizonyítja, hogy egyszerűen nem ismeri a megállást, és romboló death metal ötletei nem tudnak kifogyni. Ezt most a Vader a teljes Black to the Blind-dal bizonyította, A-tól Z-ig, amelyen az öregedés legkisebb jele sem látszik, pedig már több mint tizenöt éves. Peter örök fiatalságát láthatóan istentelen, lovecrafti death metallal őrzi, amely masszív hangzásával úgy ölelt körül minket a Gala halában, mint Lovecraft beteg fantáziájának csápos lényei. A romboló, tiszta és hangos hangzás előtérbe helyezte a lengyelek minden erényét – Peter mennydörgő vokálját, James Stewart földrengető dobolását és az emlékezetesen agresszív riffelést, amely Spider (Marek Pajak) keze nyomán új és friss arcot kapott. Spider így sokkal több frissességet és változatosságot hozott a zenekarba, amelyet addig Peter szüntelen „pinch” harmonikus-nyúzása és a tremolókar rendszeres kínzása sújtott. Ez remekül hallatszik a fantasztikus Welcome to the Morbid Reich lemez rombolóin, de Spider Mauser szerepében is több mint jól szerepelt. Peteren messziről látszik a karizmatikus zenekarvezetői szerep; nagy vezérként parancsol a csapatának, zengő vokáljával, amely egy cseppet sem fáradt el, vallást és háborút kritizál, a sötétség és az okkultizmus világaiba csábít. A vaskos death metal klasszikusokból álló kiváló szettel a Vader egészen a végéig elvitt minket az elmaradhatatlan This Is the War-ral, legvégül pedig a Slayer-himnusz, a Raining Blood feldolgozásával. Gazdag zenei hagyatékát tekintve a zenekar simán elhagyhatná a feldolgozásokat, és bár a thrash-himnusz kiválóan szólt, én inkább hallottam volna valami Vader-klasszikust, például a Cold Demons-t. A zenekarhoz illően a legjobb egy halhatatlan figura idézetével zárni, aki ennek a halhatatlan zenekarnak a nevét kölcsönözte: „The force is strong with this one.”
Setlista
VADER:
1. Intro
2. Sothis
3. The Wrath
4. Fractal Light
5. Heading for Internal Darkness
6. The Innermost Ambience
7. Carnal
8. True Names
9. Beast Raping
10. Return to the Morbid Reich
11.Revelation of Black Moses
12. Foetus God
13. The Red Passage
14. Distant Dream
15. Come and See My Sacrifice
15. Black to the Blind
16. Dark Age
17. Vision and the Voice
ABORTED:
1. Omega Mortis (intro)
2. Global Flatline
3. Coronary Reconstruction
4. From a Tepid Whiff
5. Expurgation Euphoria
6. Fecal Forgery
7. Vermicular, Obscene, Obese
8. The Origin of Disease
9. Sanguine Verses (…of Extirpation)
10. The Saw and the Carnage Done
BONDED BY BLOOD:
1. I Can’t Hear You
2. Another Disease
3. Immortal Life
4. Crawling in the Shadows
5. The Aftermath
6. Restless Mind
7. Left Behind
Képgaléria
