Krškót is megfújta a rockszél 2013-ban!

0 25

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Krško / MC Krško / Szlovénia
Koncert dátuma: 2013. január 11.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 0,00 € (szabad bejárás)

Krško is kilehelte első életjeleit az új évben, és ezek azt jósolják, hogy 2013 is az igazi rockeres megmozdulások jegyében telik majd. Jó látni, hogy Szlovénia ezen a felén is egyre lelkesebben ébredezik a rock. Ezt azoknak az egyéneknek köszönhetjük, akiknek a szíve őszintén dobog a zene varázsáért. Az egyik ilyen fontos pillér a Krško–Sevnica tengelyen Jože Hvala, a megunhatatlan rockrajongó, aki évek óta egyetlen koncertről sem hiányzik, legyen szó akár apró, jelentéktelen helyi bandáról, akár olyan nagy hírű névről, amely még ma is rázza – vagy hajdan rázta – a rockzene világtérképét.

Jože Hvala mindenekelőtt nagyszerű barát! Lelkes fotós, és olyan odaadóan őszinte zenerajongó, hogy a RockLine csapatában is mindig szeretettel fogadják, pályafutása során pedig nem egy első osztályú koncertfotó-galériát tett le az asztalunkra. Az MC Krško klubban is jól ismerik és nagyra becsülik a fickót, ezért külön estét szerveztek neki, Jože koncertfotóiból nyílt kiállítással megspékelve. Az este aztán hosszú koncertmulatsággá nyúlt, amelyet a szlovén szcéna számos hard rock-produktumának nagyszerű torka, Sergej Škofljanec, a helyi hard rock-matadorok, a Honky Tonk és a celjei csintalan heavy rock-revivalisták, a Šah Mat fellépése fémjelzett.

Kicsivel kilenc után Sergej Škofljanec (Iron Median, Zabukowski,  ex-Requiem,..) kezdte szórakoztatni a közönséget. Tizenkét húr, gitár és csúcsformában lévő hang. A rock örökzöldekből összeállított színes repertoárral, híres klasszikusokkal rántotta magához a 40-50 fős közönséget, és főleg azzal nyűgözött le, ahogy Sergej énekhangja hihetetlen kaméleonként, rugalmasan simult a műfaji, de leginkább a vokálisan szakadékmélyen nehéz árnyalatokhoz, amelyeket e kor legismertebb rockénekesei képviselnek a világ és a Balkán-félsziget térképén. Bravúros játék, bravúros éneklés, érezni, hogy Sergej – ha kellett – a gitárral aludt is, mégpedig sok-sok éven át. Mester az mester. Ehhez fontos a tehetség, de az extrém gyakorlás is. Persze Sergej karizmája kivételes. Néha ez önmagában is elég ahhoz, hogy Sergej szólóban játszott akusztikus fellépése alatt egyáltalán ne hiányoljunk semmilyen további színpadi szereplőt. Ez a fellépés minket Eric Martin nemrégi triesztI koncertjére emlékeztetett. Egy fontos különbséggel, persze. Sergej énekhangjának terjedelme életének csúcsán van, és ezt senki nem vitathatja. Sergej tehát újra és újra bizonyítja, hogy ő az egyik legjobb rockénekes minden idők szlovén zenéjében.

A Honky Tonk tulajdonképpen a volt Štrombringer, a helyi zenekar, amely átvette a színpadot. Ahogy a név is elárulja, egyértelmű, melyik nagy rockzenekarra utal, és a csapat műsora is ennek volt alárendelve. Az énekesi poszton első alkalommal ebben a felállásban a kiváló és karizmatikus Andrej Jeličič tűnt fel, aki egyébként egyszerre öt zenekarban énekel. Talán elkaptátok már a Sabbath-féle Snowblinddal? Rendkívül ígéretes produkció, bár a billentyűk főleg a fellépés első felében rövidebbet húztak, mert túl halkra voltak állítva a hangzás keverésében. Egyébként lenyűgöző játék, főleg a két gitárosé, akik méltón jártak végig a rockzene néhány felejthetetlen riffjén, valamint a szólózásban is. Andrej a koncert alatt többször teljesen fölöslegesen elnézést kért, mondván, hogy a megfázott torka nem engedi az optimális éneklést, mégis többször majdnem leszedte a tetőt a klubról, amikor a legmagasabb regiszterekbe csapott. Két számra Sergej ugrik fel a színpadra, és az Andrejjel alkotott duett rendkívül szerencsésnek bizonyul. Ez a páros a jövőben is dolgozhatna még együtt. Andrej is hasonlóan Sergejhez kiváló színpadi karizmával büszkélkedhet. Gyorsan megnyeri a közönség szimpátiáját, mert fertőző a színpadi kommunikációja, a természete és a játékmódja pedig kifejezetten erre a fajta színpadi előadásra van kifaragva.

Az utolsó fellépő szerepe a celjei ambiciózus heavy rock triónak, a Šah Matnak jutott. Kollégánk, Čedo két társával akkor lépett színpadra, amikor a látogatóknak már kissé későre járt az idő ahhoz, hogy méltón ráhangolódjanak a kemény, egymást érő rockreakciókra, de azért csak nekiálltak. Saját zene, szlovén szöveggel. Összességében a Šah Mat néha, de azért távolról – legalábbis a vezető gitárfrázisok kialakításában és a számok felépítésében – a korai heavy rock iskola tanítványaira, a legendás Pomarančára emlékeztet. A játék meggyőző, szilárd, folyékony. Csak az ének mutat némi tartalékot, túl kevéssé kifejező, túl kevéssé színes. Talán érdemes lenne a zenekarnak megfontolnia egy további énekes bevonását, aki még több dinamikát vinne a fellépésekbe. Hangzásra rendben, játékra rendben. A gitárriffek és szólók energiája bizonyítja, hogy a Šah Mat igazi rockeres fából faragott, a saját anyag és annak merész szerkesztése pedig azt, hogy a zenekar magabiztosan érik a stúdiódebütálás megjelentetésére. Sok sikert, fiúk.

Az egyébként kicsit több látogatót is megérdemlő, rendkívül szép este tehát egyértelmű jelzés: a Krško–Brežice-medence rockrajongói 2013-ban sem maradnak forró koncertek nélkül. Reméljük, ezek állandósulnak, és Szlovénia más tájairól is hoznak majd látogatókat. Főleg a Celje–Laško vidékéről, Novo mesto környékéről, talán a közeli északi Horvátországból is, már ha a ljubljanai sznobok nem érzik túl finomnak magukat.

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik